Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
csupán az, csupán ennyi. Az istenfogalomban visszafej lő irányban minő változás az az elmélet, mely a. kijelentő Jézus személyét, azt, a ki által az isteni kijelentés történt, a benne kibocsátott mennyei fényért, a szellem új, csodás világosságáért az Isten eszmének teljes kimerítésével magasztalja, dicsőíti. Minő változás az Isten tiszta fényében az, mely a kijelentő Jézus tragikumával összeköttetésben az első gyönge ember, Adám vétkéért, Isten ábrázatára sötét haragot von. Minő változás a vallásban az, mely az ember szellemi és erkölcsi nagyságát, a legszentebb istenfiuságot, a legtökéletesebb emberi eszményképet történelmi jellegéből kivetközteti, s metaphysikai speculation fölragadja, és ezzel a mig egyfelől, mint erkölcsi eszményképet eltávolítja, másfelől az egységelvnek csakis annyit használ, hogy azt, bármily finomított alakban is, polytheismusba szállítja le! . . . A miveltségnek új elemei vetődnek az emberiség életébe. Régi és új műveltségek folynak össze, hatalmas százévek mennek át nemünk felett, de csak ugyanazon jelenségeket ismételve. Változások a tisztább szellemi igazság felé, a fejlődés változatai a vallásos gondolkozásban ; és változások a tisztább igazságtól való eltávolodásban, a visszafejlés tünetei az emberek többségében, nagyobb számában. Változások még azoknak a hitnézetében is, kik a megállapított hitformákat változhatatlanoknak mondják, de a kik koruk felvilágosultságával más értelmet csatolnak a hitnézetekhez, mint az a kor, a melyben megállíttattak. A hitformák, a hitnézetek, a hittanok, a vallási gondolkozás kifejezései változnak. De e változásokból nem következik bizonytalanság, nem következik kétségbevonás és nem következik az egész vallásnak tagadása, mintha abban semmi maradandó, semmi nem változó ne lenne. Az emberi tehetségek tévesen ismerhetik fel az igazságot, a miből folynak
