Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
01 lyekkel azokban felsőbb akaratot, hatalmat kerestek. A következő fokon már oly fogalmaknak adnak helyet, melyekben az egyes tárgyak külön szellemei, mint olyanok megszűnnek létezni s a hasonlók csoportjai, az osztályok jelenségei megtett gondoltainak az Akaró Hatalmak, a titkos szellemek. A természeti erők személyesítéseit a szellemi erők személyesítései egészítik ki. ... A faj százéveket haladt s a vallásos szemlélődésre felgyűlve a sok és bő anyag, az értelem elvonó, szétválasztó és átalánosító ereje hatalmasb, nagyobb méretekre nőve: megindul a magasabb eszmei áramlat, a melynek folyamából a világnak egységes nagy elve menüi a sokféleségben létezők tengerén felszínre. Feltűnnek a nagy történelmi kijelentések, a kijelentett nagy vallások. S kifejlik a dráma, mely az istenek hareza, lealkonyulás s Isten uralma. Kijelentett vallások foglalnak tért. Mindenilc az Istentől ki jelentettnek mondatik, de mégis mennyire különböző azokban az istenfogalom, mennyire különböznek az abból levont többi vallási s erkölcsi nézetek, a rajta felépített hit- s vallásgyakorlati rendszerek. Izrael kijelentése változhatatlannak mondatik és mégis a kérlelhetlen szigorral uralkodó, félelmetes Isten jelleme a Jézus vallásában mennyire átalakul, megváltozik. Jézus szellemi és erkölcsi világossága, mennyei kijelentése, legtökéletesebb vallása nyomában egy irodalom keletkezik oly korszakban, mikor a nyelv elég fejlett, elég gazdag, a legelvontabb eszmék, a legfinomabb árnyalatok kifejezésére. De a nyelvnek e gazdagsága csak arra szolgál, hogy ugyanazon kijelentésnek különböző szint adjon a kijelentés három első elbeszélésében, a negyedik könyvben és a következő iratokban ; és egészen mást, lényegesen eltérőt az új kijelentés könyveit követő irodalomban. Minő különbség a „Jézus Atyja*1, a ki élő Isten és a között az „Atya“ közt, a ki a világnak létesülése, az „emanatio“ előtti állapotban való Isten, vagyis szent nyugalomban levő erő és
