Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások

42 gett mindig szemeink előtt. Megvetése az előnyöknek, szilárd ragaszkodás hazánkhoz, hitünk és meggyőződé­sünkhöz, ez vezérelt rögös pályánkon és hogy fenn állunk és az ár nem sodort el, csakis magunknak és a bennünk levő ős erőnek köszönhetjük, mely éltet és éltetni fog ezután is. Ápoljuk ezt. Lépjünk ezen öntudattal a hon­foglalás második ezredéves küszöbén át, hogy szebb jövőnk biztosítva legyen. Elég terjedelmes hazánk földje, hogy annak rónáin völgyein s bérczein élő különböző nemzetiségű és fele­kezetű lakói békességben megférjenek együtt, kiki be­szélve saját anyanyelvét, imádva az Istent hitelve s meg­győződése szerint. De egynek kell lenni: az alkotmány tiszteletében s hazaszeretetben. Magyarország jellege csakis magyar lehet. Ez tar­totta fenn annyi viszontagság közt. A magyar elem védte mindég alkotmányos szabadságát, mely létének nélkü­lözhetetlen, mint a lég urainak a levegő. Azon szabadelvű irány, mely Európában ezen év­­száz első felétől terjedt el, oly mély gyökeret vert ha­zánkban is, hogy azt kiirtani lehetetlen. Ezen szabad légkörben egyházunk is hova-tovább kedvezőbb helyzetbe jöhet. Dicsőségesen uralkodó királyunk alkotmányos ér­zelme, szabadelvüsége és szeretete, mely kiterjed Ma­gyarország összes lakóira, nemzeti s felekezeti különb­ség nélkül, szebb jövőnk biztosítékainak egyike. Állami pénzügyünk kedvező állása és törvényhozó testületünk szabadelvüsége reményt nyújt anyagi ügyeink rendezésére. Mert ha régebb, midőn nem voltak az igények oly nagyok, midőn az oktatás és nevelésügy — kevés kivé­tellel — az egyházak kezében volt, midőn a miveltség és tudomány nem állott magasabb fokon, midőn az álla­mi és felekezeti tanintézetek között nem volt verseny és midőn az oktatásügy az államtól nem volt körülírva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom