Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások

43

tanintézeteinket könnyebben tarthattuk fenn, de jelenleg már az állam segélyére vagyunk útalva, különben tanintézeteinket azon színvonalra nem emelhetjük, melyet a mai kor miveltsége s ebből kifolyólag az állam is megkövetel. A mellett egyházi szükségeink is nevekednek. Lelkészeink állapota gyarló, ezen segíteni kell, mert ha egy lelkész a megélhetés gondjaival küzd, kérdem: te - jesítheti-ó odaadással magasztos hivatását?

Egyházunk az államtól az első segélyt 5000 írtban az 1868-ik év óta élvezi. Jelenleg csekélyebb javadalmazású lelkészeinknek is segélyezése megkezdődött.

De a múltban kizárólag hitfeleink áldozatkészsége tartotta fenn egyházunkat. Sok időbe kerülne mindazoknak neveit felsorolni, kik nagyobb vagy kisebb összegekkel járultak szükségleteink fedezésére.

A legnevezetesebb alapítványok a Suki László-é az 1791-ik évről és a lengyelhonból kiüldözött unitáriusok utódainak egyikéé, u. m.: Augusztinovics Pálé. Ezek akkor tétettek, midőn már csaknem kifogyva volt anyagi erőnk. Megemlítésre méltó a báró Baldácsi Antal alapítványa, kinek a protestáns felekezetek egyesítése lévén eszméje, ezen keretbe az unitáriusokat is belévonta. Fejedelmi alapítvány a Berde Mózesé, mely az értéket tekintve, minden eddigi segélyt felülmúl, azonban ezt még nem élvezhetjük, mert a végrendelet, rokonai által, perrel lett megtámadva.

Iskoláink fennállását, szegényebb lelkészeink s egyházközségeink segélyezését mind egyes buzgó s áldozatkész hitfeleinknek köszönhetjük, azok tették lehetővé ifiaink kiképzését.

De ép iskoláinkról lévén szó, megemlítendőnek tartom azon megpróbáltatásokat, melyeknek azok időszakonként ki voltak téve.

A János Zsigmond által alapított kolozsvári iskolánk elfoglalása után nagy áldozattal lehetett a kolozsvári főtanodánkat, a múlt száz végén, létrehozni, mely-