Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások

hanem a történelmi igazság szempontjából, meg kell említenem, hogy az unitáriusokra nézve az .említett diplomában érintett biztosítás nemcsak meg nem tartatott, hanem javainak erőszakos elfoglalása mellett oly üldözésnek lettek kitéve, mely teljesen ellenkezett a négy bevett vallás egyenjogúságával.

Röviden elég megemlíteni, hogy a kolozsvári főiskolájukkal együtt templomaik legnagyobb része is elvétetett s az utóbbiak helyett újakat építeni sem volt megengedve.

Az állami hivatal viselésből is ki lettek zárva, legfeljebb annak legcsekélyebb fokára léphettek. Részben ez volt sorsuk más magyar protestáns felekezetűnknek is De ezeket tekintélyesebb állásuk és számuk miatt még sem sikerűit annyira elnyomni.

II. József császár, kiben ugyan nem volt alkotmányos érzés, de vallás tekintetében szabadelvű lévén, 1781- ben kiadta türelmi rendeletét, melynek védelme alatt az erdélyi unitáriusokra nézve is kedvezőbb helyzet állott be. Az ő uralkodása idejében épültek nagyrészben templomaink.

Magyarországban ezen időben alig volt követője az unitárius vallásnak, innen magyarázható meg, hogy az csak 1848-ban iktattatott törvény útján a bevett vallások közé, tehát csaknem három évszázzal később, mint Erdélyben.

Az unitáriusok üldözésének csak ily halványan vázolt történeti visszapillantása után is, büszke öntudattal tekinthetünk múltúnkra és jelenünkre.

Csaknem bámulatos, hogy mikép menthettük meg létünket, saját erőnkből, mert egy rövid korszakot kivéve, az államtól semmi előnybe nem részeltettünk, anyagi támogatást sem nyertünk.

Erős jellem, szilárd meggyőződés kellett önfentartásunkra. Egyedüli támaszunk vala az egy Istenbe helyezett erős bizalmunk. A Dávid Ferencz szelleme lebe-41