Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások

40 Az egész egyezkedést, több itt nem érintett pont­jaiban is, az unitáriusok nem a lelkiismeret szabadsá­gának elnyomására, mint egyházi életük biztosításáért fogadták el. Az erdélyi fejedelmek uralma alatt, ha olykor mel­lőzve is volt az unitáriusok érdeke, még se voltak ül­dözésnek kitéve. Sőt már, mint az 1688-ik év óta a négy bévett val­lás közé sorozott, az elnyomatás ellen nemcsak biztosít­va volt, hanem egyenlőleg állott nyitva annak tagjai előtt a hivatalos pálya. De nem ily helyzetbe jutottak a lengyelhoni uni tárius testvéreink, kik az 1650-ik év körül oly üldözés­nek lettek kitéve, hogy hazájukat el kelle hagyniok. Er­délyben tárt karokra találtak és az erdélyi unitáriusok kai, mint testvérek együtt tartották fenn magukat. Első találkozása ez a magyar unitáriusoknak a val­lásukért üldözött lengyelekkel. Ölelkezése a két szabad- - ságórt lángoló nemzetnek a lelkiismeret szabadságának vallása által. A hazáj okból száműzött unitárius lengyelek időfoly­tán összeolvadván az erdélyi unitáriusokkal, utódaik let­tek jó magyar honfiak és buzgó unitáriusok. Megszűnvén Erdély külön állása és a fejedelem vá­lasztás, új korszak következett. Erdély is a Habsburg­­ház uralkodását ösmerte el jogosnak s lett fejedelme az, ki magyar királylyá koronáztatott. I. Lipót az 1690-ik évben kelt diplomája által biz­tosította Erdély alkotmányát s a négy bevett vallás u. m. róm. kath., lutheránus, ev. református és unitárius vallás egyenjogúságát, úgy, minden akkor birt javak és javadalmak háborítatlan bírhatását, szóval mindazon feltételek megtartását, melyek a két szerződő fél által az alkotmány biztosítására megállíttattak. Azonban szorítkozva ez alkalommal csakis anya­­szentegyházunk történetére, nem recriminaczio-képpen

Next

/
Oldalképek
Tartalom