Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
88 Mennyi küzdelembe került annak biztosítása, de örömmel tekinthetünk jelenleg a magyar szent koronára, mert az fényesen ragyog a nemzet és királyunk alkotmányos érzésétől. Talán mulasztással vádoltathatnánk, ha nem ragadjuk meg a kedvező alkalmat, hogy nemcsak mint hazafiak, de mint unitáriusok is hazánk fő és székvárosában igaz honfi s vallásos érzelmeinknek, ezen összejövetel által kifejezést ne adjunk. Lehetővé kellett ezt tenni, bárminő alakban. A forma nem lényeges, az iránt merülhetnek fel eltérő nézetek, de azt hiszem egyet értünk abban, hogy mi magyar unitáriusok, kik e hazában alig számlálunk más nemzetiségű hitrokont, méltóképpen adhatunk örömünknek, hálánknak kifejezést a magyar nemzet ezredéves fennállása ünnepélyén, kapcsolatilag pedig az unitárius vallás 800 évet meghaladó fennállása felett. Hála a mindenhatónak, hogy ezt, a sok küzdelem után, megértük, mégpedig oly kedvező helyzetben, milyent őseink a múlt század viszontagságai közt alig remélhettek volna. Nem lesz időszerűtlen vallásunk nevezetesebb eseményeire visszatekinteni. Mert a múlt nyújt nekünk további fennmaradásunkhoz biztosítékot, ha azon irányt követjük, melyet elődeink, és oly buzgók leszünk nemcsak drága hazánk, hanem vallásunk iránti szeretet és áldozatkészségben is. Az unitárius vallást a reformáczió fejtette ki. Főleg Lengyelországból terjedt el Erdélybe. Blandrata, II. János Zsigmond udvari orvosa, terjesztette előbb, de az egyházalkotás nagy műve a kiváló tehetségű s fáradhatlan buzgalom Dávid Ferencz érdeme, a ki nemcsak azon vallásos vitákban, melyek Erdélyben az 1566-ik év óta annak különböző városaiban, Fehérvárt, Vásárhelyt Nagyváradon tartattak, mint vezérszellem részt vett, hanem művei által is hatalmas lendületet adott ez új vallási
