Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Válaszok

34

Eduárddal, a ki Önöknek pénzsegélyt hozott, a melyet oly lelkesedéssel gyűjtött, hogy megmentse főiskolájukat az akkori osztrák kormány terveitől.

Midőn először Kolozsvárra mentem, a Paget János házánál voltam szállva. Székely volt a püspök, kit követett Kriza.

Harminczkét év telt el mig ismét meglátogathattam országukat. Az országban történt eseményeket, az ország és a nyelv haladását lelkileg figyelemmel kisértem, de mindezeket saját szemeimmel nem nézhettem meg 1890-ig, midőn alkalmam volt eljőni Hill Florence kisaszszony barátommal, a kit önök oly jól ismernek, mint a postai missio vezetőjét és számos más nemes unitárius ügy lelkes támogatóját; és Ierson Henrik úrral, a Brit és külföldi Unitárius Társulat tiszta belátású és óvatos eljárású titkárával, a ki önöknek a Társulat üdvözletét hozta.

Én bizonyos vagyok arról, hogy neki ez a látogatás nagy örömet szerzett és még egészsége is javult a változás és hivatali munkából megpihenés következtében. Önök bizonynyal emlékeznek mily odaadással és fáradtságot nem ismerve igyekezett megismerkedni egyházi és vallási helyzetükkel az önök felvilágosításaiból.

Valahányszor találkoztam vele életének amaz utolsó évében, mindig lelkesedéssel és hálás elismeréssel beszélt mind arról a szívélyességről, a melyet önök iránta tanúsítottak, és arról a benyomásról, a melyet Magyarországon időzése alatt szerzett.

Ezt követőleg magyarul folytatta:

Nem tudok magyarul beszélni, de elnézést kérek fivéreim és nővéreim az unitárius vallásban, Isten éltesse a magyar unitárius testvéreket. Ezt kívánom! Éljenek !