Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

mélységes életadó erő teszi képessé őket arra, hogy amíg mások örömmámorban úszva ünnepelnek, lehorgasztott fejjel ugyan, mint a szent Megváltó, de várják, csonkítatlanul s anélkül, hogy lábszáraik megtörettetnének, várják az Élet diadalmas feltámadását.

E nélkül a hit nélkül összeomlik minden, amit magunkban és magunk körül építgettünk az évezredek folyamán. Azért kérem, azért követelem mindannyiunktól, akik magyar földön, messze földön ma is velünk együtt imádkoztak, és velünk együtt dicsőitik a Seregek Urát, s készek követni alázatosságban az Élet fejedelmét, hogy az apostol szavaival szólva: „Az Isten lelkét magatokban meg ne oltsátok!“

Kérlek, tartsatok ki a mondhatatlan szenvedésekben; mert a szenvedés — amint utóbbi súlyos betegségemből én is újból megtanultam — csak erőpróba, amelyet becsülettel, türelemmel és önmegtagadással nemcsak elviselhetünk, hanem élvezhetjük Isten "áldottainak boldogságát, tudván, hogy „Isten az őtet szeretőknek még a rosszat is javukra fordítja“.

Jó és balsorsban ez legyen tehát a mi tanulságtételünk a Mester igazi és szent öröksége mellett, amelyet elkótyavetyélni nem engedhetünk. Ki áll jót érette, ki szavatol mellette, ha mi nem, mi, akik az ő krisztusi nevét hordozzuk ajkainkon — s bár hordoznék épp oly nemes kitartással áldozatos szíveinken! Mert a szép szavak kereszténysége helyett ma már a szép szívek kereszténységét várja tőlünk a világ. Üres ígéretekkel itt már többé boldogulni nem lehet. Hogyha kérdeznek a mi Mesterünk felől, nem mondhatjuk, és ne is mondjuk: „Nem ismerem azt az embert“... „Nem tudom, mit

31