Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

mondasz..Hanem igenis, mondjuk el az ősi hitvallást, amelyet megpecsételt a századok martiriuma, a máglyák lángja és a börtönök homálya: „Egy az Isten, egy a Közbenjáró Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus.“ Ez a dicsőség éppen elég neki, aki a földön járva, a mennyországot szívében hordozá. Az ő áldásából, az ő dicsőségéből jut nekem is, neked is, hogyha nem riadunk vissza a mellette való tanúságtétel szent kötelességétől.

Minden istentisztelet, mely az ő Miatyánkját fohászkodja, tanúságtétel. És tanúságtétel: a megszegett kenyér, amelyből jut másoknak is, az ö szegényeinek. — Az idejében mondott jó szó, amely áldással tetézve tér vissza annak gazdájára. — A kendő, amellyel könnyeket törültünk. — A sóhaj, amely egy szebb jövőért sír kebelünkben. — A megbocsátás, amelynek legjavát a megbocsátó maga élvezi. .. Mindezek és száz meg száz más módja és megnyilatkozása a krisztusi jellemnek legyen tanúság a Mester mellett és mimellettünk a földnek végső határáig ... és azon túl is ... Ámen.

32