Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

A vízzel való keresztség külső jegy, amelyben íjiég semmi különös érdem nincsen; de a tűzzel és szentlélekkel való keresztelkedés jelenti annak belső tartalmát, az emberi méltóságot, amely mindannyiunkat hűségre és pedig tántoríthatatlan hűségre kötelez a lelkek örök Pásztorával, az Űr Jézussal szemben.

A búcsúzó Mester Ígéretet tett a tanítványok csüggeteg csapatának: „Nem hagylak titeket árvákúl: megtérek hozzátok“. .. „Egy kis ideig nem láttok engemet; de majd meglátjátok az embernek Fiát eljőni az égnek felhőiben dicsőséggel és hatalommal“. .. És amint a szentigében hallottátok: „Veszítek a Szentléleknek erejét, minekutána eljövend tireátok .. Mind ez a biztatás, mind ez az Ígéret, amely olyan jól esik az élet forgatagában, a kísértések és kétségek között ingadozó emberi szívnek, nem sok napok után csakugyan beteljesült. A Mester áldott jelenléte, vigasztaló szava, lelkesítő példaadása végigkísérte őket egész életükben. Si a nagy pünkösdi jelenet magasztos próbája, amidőn szent hivataluk teljesítésére felruháztattak mennyei erővel, alkalmasokká tette őket Isten országára. Többé nem tanácskoztak testtel és vérrel, azoknak világi indulataival, akik minden szép és nemes szándék elfojtására készek, hanem az egy szükséges dolog megnyerése és annak boldogító bírása lett szívok legszentebb vágya, lelkűknek ellenállhatatlan törekvése. Az ingadozó Péterből, aki a veszély idején megtagadta Mesterét, így lett a hit hőse, aki inkább engedelmeskedett Istennek, mint az embereknek. S még Tamás is, aki pedig alapjában kételkedő volt, a bizonyságok fellegének hatása alatt tollat ragad és megírja az ötödik evan-27