Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

geliumot, hogy a saját lelke tükrében újból átérezze és átélvezze a Mesterrel töltött tanulságos éveknek soha el nem avuló történetét. János evangélista pedig nyugodtan és szeretetteljesen folytatta a maga szent misszióját ott, ahol abbahagyta volt — „az Űmak kebelén“... ahol egy áldozatos Szív ma is és mindörökké érettünk dobog.

Krisztus ígérete nem volt puszta szó az őskereszténység alkotó napjaiban, abban a dicsőséges korszakban, amikor a pogány világ romjain föl kellett építeni nyomról-nyomra, kőrőlkőre az Anyaszentegyház fenséges épületét. A szó tetté vált a lélek ereje által. Az ideális szép álomkép az eljövendő Istenországáról megvalósult a szemök láttára; mert az apostolok, akikben a lélek lángja csodákat mívelt, szűkmarkúan nem tartogatták csak maguknak ezt az isteni ajándékot, hanem közölték azt másokkal is, az arra érdemesekkel, akikről meg voltak győződve, hogy annak hatalmával nem fognak visszaélni s készek tanúságot tenni a Mester örökkévaló igazságai mellett a fővárosban, mint a vidéken s az akkor ismert egész világon, a hatalmas római birodalom területén .—■ a földnek mind végső határáig.

Akkoriban nem volt olyan könnyű dolog: kereszténynek lenni; mert a tanítványok kisded gyülekezete egy hagyományaihoz görcsösen ragaszkodó, önmagában elbizakodott, s mindennemű újítást gyanús szemmel néző, ellenséges világgal állott szemben. A tanúságtétel ilyen körülmények között csakugyan a szó mai elfogadott értelmében — martiriumot jelentett. Martiriumot: könynek, vérnek, életnek, vagyonnak, családi szent kapcsoknak önkéntes feláldozását,

28