Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)
I. Rádiós beszédek
Az unitárius egyháznak (mert külön unitárius vallás nincs!) ez az alapvető tétele, amit a logika is támogat, a tudomány is megerősít. Amikor egyházalapító első püspökünk, Dávid Ferenc emlékét idéztük a Rádió útján, ugyanezt hangoztattuk teljes egyszerűséggel, világosan és félre nem érthető módon, kijelentve, hogy ez a prófétai szabású igehirdető, ez a mártir lélek „a megfeszült Jézus Krisztus szolgájának“ vallotta magát, ő tudta jól, hogy a kereszténységben a Jézus tanítói tekintélye a valláserkölcsi életnek egyedüli normája s ahhoz igazodva hirdette a XVI. század fenkölt világánál s azt ittott szellemi téren meghaladva, az „Igaz Tudományt“. .. Sajnos, az ő tudományos és írói munkásságát kevesen ismerik. S akik említést tesznek róla a Reformáció századának szellemi vezérei között, többnyire elfogultak az ő egyéniségével és érdemeivel szemben, amiket úgy lehet — saját hívei körében is -— egy későbbi korszak fog tisztázni és napvilágra hozni. Addig pedig szűnjék meg a találgatás és gyanúsítás, amely legutóbb is nem átallotta a mi Dávid Ferencünket, az egyetlen magyar reformátort, úgy tüntetni fel, mint a szombatosok apostolát. Ez a vasárnapi lélek, ez a nagypénteki kereszthordozó, nem volt és nem is lehetett más, mint aminek a történelem ítélőszéke megbizonyította: II. János király udvari papja, a tordai országgyűlés ihletett szavú szónoka, a hit- és lelkiismereti szabadság kihirdetője, aki Isten igéjét alázatos lélekkel magyarázta, s annak egyik jelmondatát („a Hit Isten Ajándéka“) magáévá téve, amellett mindhalálig kitartott s a kísértőt, amely őt is megalkuvásra késztette volna, elűzte magától; mert inkább Istennek óhajtott 18
