Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

engedni, mini az embereknek. A magyar föld még mai csonkaságában is legyen büszke arra, hogy itt fejthette ki erőinek legjavát a felvilágosult keresztény hit ápolásában és terjesztésében. A magyar lélek pedig értse meg, és fogadja bé a testvéri szózatot, amely kinek-kinek hitét, benső meggyőződését tiszteletben tartja; de ugyanakkor ugyanazt a megbecsülést várja és elvárja egy törvényesen bevett egyház múltjával és az örökkévaló evangéliumon nyugvó alapelveivel szemben.

Ennyit a tízéves rádiós évfordulón, az eszmék tisztázása végett, el kellett mondanom. Nem öndicsekvésből tettem, mert az nem kenyerünk, hanem azért, hogy a téves nézetet, a történelmi botlást, helyreigazítsam.

És most térjünk vissza, kedves Testvéreim, alapigénkhez, hogy azt is a maga igaz lényegében, unitárius módon megmagyarázhassuk.

A felolvasott igékben, Jézus, nyilvános fellépése előtt, komolyan számot vet önmagával. Mint harmincéves érett férfiú, tudja jól, hogy a tanítói szent hivatal nem könnyű dolog s Isten törvényének és a próféták írásainak magyarázata sok nehézséggel, sok keserű csalódással és könnyhullatással van egybekötve. De bízik a teremtő Istenben, aki őt elhívta; bízik az egyszerű családi és baráti környezetben, amely neki otthont, munkaműhelyt és hazát nyújt, s melynek kebelében, fokról-fokra haladva, megvalósíthatja a legmagasabb emberi ideált; és bízik önmagában, hogy csüggedetlen erővel és törhetetlen bátorsággal fog majd végighaladni életútján, mint egy igazi hős, mint istenfia, a végső diadalomig ... Az idő rövid. Neki tehát sietnie kell, mert minden elmúlasztott óra súlyos vesz-2

19