A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
28 Igen kegyelmes Istenünk, mert mi gyarlók, gyengék s mint »a cserép edény töredékenyek vagyunk.« Ha te »elhagysz, megháborodunk,« ha szent kezeidet elveszed rólunk, elesünk. Nállad és segedelmed nélkül semmit nem tehetünk. Tégedet kérünk hát: ne feledkezz meg rólunk; ne vond meg tőlünk a te javaidat, ne fordítsd el a te kegyelmedet. Éreztessed velünk mindenkor, hogy mi a te gyermekeid vagyunk, jó Atyánk. »Teremts bennünk tiszta szivet, abban lakozzál egyedül te.« Szülj újjá minket lelkűnkben, érzéseinkben, gondolatainkban, hogy legyen erős a mi hitünk és ennek gyümölcse legyen mindenkor a szeretet cselekedete. Segélj, hogy átértve hivatásunkat, nem lankadó buzgósággal, hűséggel, szeretettel munkáljuk a közboldogságot, az emberiség előhaladását. Közelebb, szent Istenünk szenteld meg egybegyülésünkct, tedd áldásossá itt lakozásunkat. Szent lelked erejéért imádkozunk, hallgass meg Ámen. BESZÉD Ján ül. 7. Legyetek szívből üdvözölve kér. híveim, a kik »naptámadatról és enyészetről, délről és északról« összejöttetek, hogy itt az Isten szabad ege alatt, a természet dicső templomában ünnepet üljetek, ünnepet szenteljetek ! Legyetek köszöntve vallás felekezeti, nemzeti külömbség nélkül, hogy akkor, a midőn unitárius anyaszentegyházunk szokásos zsinati közgyűlését és azzal kapcsolatosan ünnepélyeit a regényes »Erdővidék« e nagy községe kebelében tartja, ti is, a kik a mi vallásunk, vagy más vallások fiai és leányai vagytok, eljöttetek, hogy együtt ünnepeljünk, együttesen adjunk hálát a gondviselő Istennek mindazon jóságáért, melyet megmutatott életünk folyásában mindenkor. Hiszen az élet, annak kötelességei és terhei, öröme és boldogsága; az illatos rétek és áldásos mezők, a zugó erdők és az ezüst hullámú patakok mindmind ő hozzá, a jó Istenhez vezetnek. Hogy a folytonos változások között is életünk megtartatott, hogy békességben ide jöhettünk, hogy itt — a Musák fölszentelt templomának közelében — »örvendezhetünk a mi örömünkben« mind az ő végtelen gondviselésének,
