A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

TEGYÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE.

Urvacsorai beszéd és imák, aug. 23.-án d. e. tartotta

PÁL FERENCZ,

oklándi pap, udvarhelyköri jegyző, p

|iegyétek ezt mindannyiszor az én emlékezetemre. A názág réti Jézus ezen fig3’elmeztető kérése ujul emlékeze» tünkben mindannyiszor, valahányszor az urasztal meg| teritve áll előttünk s annak vendégségében résztvenni készülünk: Teritve van im most is az asztal, rajta kenyér és bor. Megfogható, érzékelhető jegyei az úrvacsorának. Annak tekintjük valójában — a mik . .! Nem várunk csudás átalakulást! Bennök és általuk emlékezünk a Jézus Krisztusra és az ő halálára. S midőn emlékezünk, halljuk a kijelentést: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bennem hiszen és követ engemet, örök élete van.“ E kijelentés édes biztatása által lesz az úrvacsora táplálója a léleknek, a szívnek; dajkája a hitnek és reménységnek; forrása az enyhület, vigasztalás és könyörületnek; oszlatója a kételkedésnek és bizalmatlanságnak ; csillapítója az indulat, harag és gyülőlségnek; épitője az emberszeretetnek, — egy szóval: megszentelője az ember életének. Ezen hatásában határozódik ereje, a mely ma is, bár a kort anyagiasnak is szeretik nevezni, megnépesiti a templomokat és a sokaságot — különösen az úrvacsorával való élésnek idején — fölinditja járni Sionnak utain; valamint ebben látom forrását az egyházak azon gyakorlatának is, a melylyel nagyobb ünnepélyeiket az úrvacsora kiszolgáltatása által értéke* sebbé és emlékezetesebbé tenni óhajtják.