Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
6 A keresztelés ideje és a csecsemő időkora sincs valamely naphoz, ennek e vagy ama részéhez vagy bizonyos életévhez kötve; azonban az egyház közszokása s a hagyományok szerint a születést követő napokban és első hetekben történik meg, a mi a szülők, kedves rokonok vagy keresztszülők távolléte vagy más fontos akadályok s kegyeleti tekintetek eseteiben — ha a csecsemő egészségi állapota mást nem tesz ajánlatossá — hónapokra is elhaladhat. Az egyház a szülők szabadságát ebben nem korlátozza. Súlyosan beteg gyermek keresztelésénél, sürgősségi tekintetekből, a keresztelés a beszédet és imát megelőzheti. Az egyház hagyományos közszelleme óvja a hiveket attól, hogy kisdedeik kereszteletlenül haljanak meg; de azt sem hitelvi kérdésnek nem tekinti, sem a netalán meg nem tarthatás következtében a csecsemő üdve iránt észszerüleg nem indokolható aggodalmakat a szülőkben nem támaszt. Ezek szerint a keresztelés az unitáriusok értelme szerint az evangéliumon alapuló, Jézus által szerzett vallásos cselekvény, mely szentséggé — Sacramentum — az alapitó keresztény erkölcstana s példája szerinti életre való önlekötelezés, az isteni kegyelem, jóságos cselekedetek és ama tanok szerinti kegyes élet által lesz.] A) Általánosak. I. W Egyedül való, igaz Isten! szerető Atyánk! A te nevedben kezdünk ez ünnepélyes szertartáshoz e pillanatban, midőn teremtő erődnek egy új bizonysága áll előttünk az újszülött kis ártatlanban. Neked akarjuk őt felajánlani, a te tiszteletedre kötelezni el, hogy legyen méltó ama társasághoz, melyet Jézus, a te szent Fiad alapitott e földön a keresztény anayaszentegyházban. Jövel egyedül igaz Isten ! szerető Atyánk segítségünkre ! Amen. A keresztelés vallásos szertartása, Keresztény Atyámfiái! melyet ez újszülött kisdeden Isten nevében végbe akarunk vinni, egyike a legrégiebbeknek s leggyakorlatiabbaknak; régi, mert a
