Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
7 szent írások szerint már kér. .János, a Messiás lángoló buzgalmu hive és előhírnöke megkeresztelte követőit, sőt Jézust magát is világváltsági működésének megkezdése előtt a Jordán vizében, a mikor e prófétai szózat hallatszott égből: «Ez az én szerelmes Fiam, kiben én megengeszteltettem.» E szertartást a czeremoniákra súlyt nem fektető Jézus nem hogy eltörölte volna, de a mint az evangéliumokban írva van, gyakorlását tanítványainak egyenesen meghagyta: «Elmemén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében)); mely igékre alapítja az egész keresztény egyház e szent cselekvényt, s azt bár a formában különbözően, de lényegileg közel kétezer év óta egyezően hű emlékezetben és szokásban tartja. E szertartás gyakorlatias is; mert alkalmul szolgál komoly gondolatok és jó elhatározások ébresztésére, melyekre oly nagy szüksége van az embernek, ha igazolni akarja, hogy felsőbb fokú tehetségeknél s magas rendeltetésénél fogva csakugyan felette áll más állatoknak s ideiglenes földi honában töltött zarándok-életét egykor egy dicsőbb létben örökkévalósággal fogja felcserélni. Innen van, hogy az első keresztény századokban kér. János és az apostolok, valamint a reformáczio korában is némely felekezetek, csak felnőtt és nagykorú embereket kereszteltek meg, kik e szertartás jelentőségét fel tudták fogni, az avval járó kötelességeket megértették s erkölcsileg elkötelezték magukat arra, hogy a velők közölt szent tanítások szerinti kegyes és istenes életet élnek. E boldog korban Atyámfiái! a kér. egyházról valóban el lehetett mondani, hogy az szenteknek egyessége volt, midőn minden ember, ki Krisztus nevét ajkára vette s az ő általa alapított keresztény társaságnak részesévé lett, igyekezett egyszersmind az ő szellemét is elsajátitni s az apostol kívánsága szerint: «ö benne és példája szerint élni)). A társadalmakat tekintve, a keresztényi magasb elhivatás tudata, az egyént illetőleg a kebel szent vágyakodása, nemkülönben a keresztények számának növekedése s a nem-keresztényekkel való állandó küzdelme indította idővel a keresztényeket arra, hogy a kereszteléssel ne várják be az értelmi teljes kifejlődés korát, hanem már a csecsemőket igyekezzenek elkötelezni Krisztus anyaszentegyházának, t. i. az ő magasztos erkölcsi tanainak, mi által annak gyakorlati jelentősége lényeges változáson ment át s a keresztelési
