Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
44 Isten ! a ki magadat csudadolgokban s halandó értelemnek megfoghatatlan művekben dicsőítetted meg ! Ily alkotásod ez ikrek, kiknek létéért neked hálát adva, őket a te hű néped közé a keresztség által beigtatjuk. Uram! mi nem rejthetjük el előtted szivünk titkos érzelmeit s igy azt sem, hogy váratlan vala áldásodnak e nyilatkozása; tán panasz is szállott el ajkúikról; de ez — megvalljuk előtted oh Atyánk ! — csak olyan volt, mint a nap előtt elfutó felleg. Most nem zúgolódunk, sőt áldunk téged, hogy a kettős teher és fájdalom alatt sem engedted elfogyatni az édes anya életét; áldunk téged, hogy igy is ép és erőteljes gyermekekkel ajándékoztad meg a szülőket. Atyánk ! legyen e kisdedeken, legyen a szülőkén áldásod és kegyelmed. Mutasd meg és bizonyítsd be ezeknek megtartása által hatalmadat. A szülők gondjait megosztva, könnyitsd meg s teddelviselhetőkké. Adjad, hogy az ikrek életök végéig egy úton, az erény útján járjanak, egy köntösbe, az igazságszeretet köntösébe öltözzenek, egy Urat, csupán téged imádjanak, szerető jó Istenöket. Hallgass meg minket. Amen. (Keresztelés, mint legelöl.) A mindenható Isten őrködjék bölcsőitek felett, ártatlan kicsinyek ! Legyen a ti ruhátok a tiszta erkölcs, homlokotokat ékesítse a műveltség koszorúja, legyen lábaitok saruja a munkásság, tartsátok kalauzul éltetek útain a vallásosság és Isten-félelem vezérlő csillagát. Amen. IX. Nehéz szülés után. Életünk Ura, szabadulásnak Istene ! A te neved imádása által teszszük ünneppé e komoly pillanatot. Szenteld meg azt te is közöttünk megjelenő Szent Lelked által. Amen. Mint midőn vihar után az összetornyosult fellegek áldásos esőben omolva le a földre, csöndesen szétoszlanak s az ismét kisütő nap mosolygó arczczal köszönti a megtermékenyített mezőket: úgy képzelem én, Keresztény Atyámfiái! e család helyzetét e pillanatban. Nagy és nehéz fellegek tornyosulának össze az ő fejők felett is, melyek már-már elboritással fenyegették házukat; nem egyszer Máltának fel a kétségbeesett tanítványokkal : «Uram, tarts meg minket, mert elveszünk)). S ime az Ur meghalld kiáltásukat, kimondhatatlan kin és fájdalom után végre mégis szerencsésen megszabaditá édes-kinos terhétől a szülő édes anyát: a fellegek szétoszlottak, a szülői öröm áldott napja újra kiderült
