Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)

Előszó

ELSŐ EÉSZ.

Keresztelésiek.

[A Keresztség, mint a keresztény anyaszentegyliázba beavatási szertartás lényege, unitárius bitelvek szerint abban áll, bogy a keresztelő lelkész a keresztanya által annak végrehajtása alatt karjára vett csecsemő fejére kegyes bivek által e czélra készített kelielyből tiszta természetes vizet öntvén, e szókat mondja: «Én tégedet N. megkeresztellek Atyának, Fiúnak, Szent Léleknek nevében)). E szertartást természeténél és a czélnál fogva az unitárius egyház megalapulása óta megbatározott ünnepélyességgel szokás összekötni, mi által a tény felsőbb kenetet és keresztény egyházi jelleget nyer, külső alakja a vallásos hitélet megható buzgósági nyilatkozatává válik.

Ez alapelv szerint egyházunkban a keresztelés ténye igy megy végbe. A keresztelő lelkész komolyan s ihletetten néhány mondatból álló elöimát, azután az érdekeltek helyzetéhez és a körülményekhez alkalmazott rövid egyliázszónoklati beszédet tart, utána imát mond s azt a «Miatyánk »kai végzi. Ekkor a szülőket a megkeresztelendőnek neve iránt megkérdezvén, a keresztelést a fennebbi módon végrehajtja, az egész szertartást a Megáldást magába foglaló nehány mondatnyi beszéddel zárván be.

A keresztelésnek nem hitelvileg vagy kanonszerüen, de az egyház régi szokása és a hagyomány által meghatározott helye a hitfelekezeti templom, a lelkészi lak, vagy a szülői ház, s a körülmények szerint mindhárom helyen jogérvényesen végrehajtható.