Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)

Első rész: Keresztelésiek

honfiak és honleányok, vallásukért áldozatra kész, buzgó és erényes keresztények és kereszténynők lesznek, vagy ellenkezőleg, sem egyik, sem másik elhivatásuknak nem lesznek emberei ? Én ezekre a kérdésekre nem felelek, mert nekünk mindnyájunknak egy a gondolatunk, óhajunk, reményünk, sőt törekvésünk is, az t. i., hogy gyermekeinkkel ne csak az emberiség létszámát, hanem az Isten országát is szaporítsuk, azaz neveljünk bennök az életnek valódi embereket, kik minden szépre és jóra igyekezzenek, ismerjék az idő és munka becsét, töltsék be azt a kört, melybe az isteni gondviselés őket egykor állitandja. Hogy erre most legközelebbről titeket, érdeklett szülők! megsegítsen Isten, imádkozzunk hozzá e szerint:

Isten, ki erő vagy és élet! Imádva borulunk le előtted ez újszülött mellett. Te gyújtottad meg benne az élet szikráját; a te kezeidben volt ő, mig léte emberi szemek elől el volt rejtve; ott van most is, midőn látjuk őt és gyönyörködünk megjelenésében ! Te formáltad teste alkotmányát ; te leheltél belé elevenítő lelket s igy elészólitottad őt a műveiddel felékesitett világba; erőt adtál az erőtlennek, meggyőzve minket újból arról, hogy «az Ur nem hagyja el övéit».

Oh Isten ! reményünk és bizalmunk örök forrása ! rád néznek most is a mi szemeink s tőled várjuk, tőled kérjük ez ártatlan csecsemő megtartását, testben és lélekben való gyarapítását, mert tudjuk, hogy hiában való minden emberi igyekezet és akarat, ha te ahoz segedelmeddel nem járulsz. Legyen azért megszentelve kisded teremtményed által is a te neved. Áldd meg őt hosszú és szerencsés élettel; áldd meg szép testtel és formás termettel; de áldd meg mindenek felett szép és nemes lélekkel.

Uram ! a test nem használ semmit, a lélek az, mely megelevenít. Fejleszd ki azért kezed e kis alkotásában is a lélek legszebb tulajdonit. Jóság és igazság, szeretet és nyájasság, egyenes-sziviiség és vallásosság ékesítsék majd az ő életét. S ha útában olykor rózsák helyett tövisekre talál, ha szenvedés és csalódás keserítik meg napjait, ha megpróbáltatások és kisértetek közé jut: ne hagyd őt elesni, ne hagyd az erény útáról eltántorodni, ne hagyd soha kételkedni a felől, hogy «az Ur nem hagyja el övéit».

Isten, áldásnak Istene! maradj e kis ártatlan szerető szülőivel. Tartsd meg életöket vidámságban és megelégedésben. Neveld külső és belső jóllétöket. Koronázd sikerrel az apa törekvését, hogy családjának fentartásáért jó kedvvel fáradozhasson. Tartsd meg az édes anya erejét, hogy keblének melegén ápolhassa gyermekét. Legyen az ő hajlékukban áldás és szerencse. Áldásod rajtunk is egyen-egyen. Amen.

(Keresztelés, mint fennebb.)

Az Ur tartson meg és neveljen téged, ártatlan kisded !-A mily reménytelen volt születésed, oly áldott legyen életed. Korán érkéz-39