Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
40 tél meg, késön távozz el. Őrködjék feletted a szülői gond és az égi kegyelem. Amen. VIII. Kettős gyermeknél. Isten, müveidben bámulandó Valóság! Jelenj meg közöttünk segedelmeddel e ritka ünnepélynél, midőn e család ikerszülötteit a keresztség által anyaszentegyliázadba beavatjuk. Amen. Ha valamely eseményt a szokatlanság fontossá tesz : úgy e keresztelési szertartásnak szivünkre mélyebb benyomást kell tennie, mint az rendesen lenni szokott. Az embervilágban, Keresztény Atyámfiái! a kettősök születése a ritkább tünemények közé tartozik. Ez a természet titokteljes működésének csodálatos játéka; talány, melyet a bölcs Isten adott fel az emberiségnek. Megfejthető lesz-e valaha vagy nem ? azt én nem tudom s e kérdés most nem is tartozik rám. Annyit tudok, hogy bizonyos félelemmel gondolunk rá mindig s az első pillanatban inkább fájdalom, mint öröm ül a szülők homlokára, kiket Isten ikrekkel áldott meg. Rátok hivatkozom, kedves szülők! s nem kétlem, hogy ha őszintén lehetne szólnotok, azt mondanátok, hogy heláttam szivetekbe, annak adva szavaimmal kifejezést, a mi ott benn annak redöi közt volt. S én ezt igen természetesnek találom. Hiszen mily sok gondot és aggodalmat ad csak egy kisded is ! Mennyivel több várakozik a szülőkre s főleg a tápláló édes anyára egyszerre kettőnél! Ezer szerencse, hogy a jól formált emberi szív, kivált ha ezt a vallás égi ihlete táplálja, hajlandóbb a reményre, mint a kétségre. Ismét rátok hivatkozom, kedves szülők! s kérdem: nem éreztek-e kebletekben erőt és bizalmat, hogy ti képesek lesztek e két gyermeknek is gondját viselni ? Nem éreztek-e bizonyos méltóságot, hogy Isten titeket többre bízott meg, mint rendesen az emberek millióit ? Igen, igen! béküljetek ki sorsotokkal, nyugodjatok meg az Isten akaratán, kinek annyival nagyobb hálával tartoztok, minél nagyobb volt a veszély, mely az édes anyát környékezte, midőn egyszerre két lénynek adott életet. Bízzatok a gondviselésben, mely nem tagadja meg magát, s ha meg akarja tartani a gyümölcsöt, nem foszthatja meg ágát is a tápláló nedvtől. E gondolattal üdvözlöm
