Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
meg az édes anyát ama végzetteljes pillanatban: segítsd meg őt ezután is, hogy szeretettel s híven ápolhassa kisdedét. Te adtál örömet benne az édes apának, növeld benne az örömet ezután is. Áldd meg e kisdedet legjobb áldásiddal. Tartsd meg őt szülőinek s azokat ő neki. Legyenek ők egymásnak s mindnyájunknak öröme, szent országodnak hiv polgárai és terjesztői. Ámen. (Keresztelés, mint fennebb.) A jó Isten, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék, áldjon meg téged — újból kívánom — legkisebb tagja e családi körnek, legújabb polgára az anyaszentegyháznak! Haladj messze, a késő vénség határáig jutva, az életpályáján; nyíljék azon számodra sok öröm és kevés üröm virága. Ne láss magad s te se okozz másoknak bút és bánatot. Amen. VI. Mikor a szülők óhajtása szerint figyermek születik. Isten, életnek kútfeje! A te nevedben gyűltünk össze e családi körben, hol a szülői szeretet örömünnepét üli. Téged hívunk segítségül áliitatoskodásunkban, midőn egy ártatlan csecsemőt híveid közé fölvenni készülünk. Oh légy jelen közöttünk megáldó és megszentelő kegyelmeddel, s adjad, hogy minden kimondott szó és minden megszülemlett gondolat kedvet találjon előtted, s kérésünk meghallgatva, imádságunk megáldva szálljon vissza ránk benned bizó, téged tisztelő földi gyermekeidre. Amen. ((íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme leszetin. E szózat hangzók egykor Bethlehemben, Jézus jászolybölcsője mellett. Engedjétek meg nekem, Keresztény Atyámfiái! hogy én is e szavakkal üdvözöljelek titeket e kis csecsemő mellett, kinek születése öröm a szülőknek, öröm a családnak és öröm nekünk mindnyájunknak, kiket rokoni és baráti érzés a távolból és közelből ide egybe hivott. Légy üdvözölve te is, ártatlan kisded, várva várt vendége e háznak ! ki mint egy égből küldött angyal jelentél meg e földön, kiegészitni a családi boldogság füzérét, betöltve az édes anyai szív forró óhaját, azon természetes női óhajt, mit Mózes is följegyzett Bákhelről: « Vajha immár fiam születnék!» megadván az édes apa örömét, kinek most méltán szájába illenek a szent igék: «Ez az én szerelmes fiam, kiben én megengeszteltettem». Légy iidvö-Egyházszertartási Dolgozatok. 3 33
