Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
32 kevéssel ezelőtt is könnyűikből olvastam azt a mély és igaz szeretetet, melylyel ők gyermekeiken csüngnek s most ismét arczaikon visszatükröződik az öröm, a boldogság, melyet az a gondolat okoz, hogy családi életüknek vihar által gyakran megtépett fája egy ággal ismét erősebb lett, hogy Isten őket ismét apává és anyává lenni engedte. «Apa és anya.» Valóban e két szó megfejthetlen bűverővel bir az emberre. Hanem e két szóhoz nemcsak az örömnek s olykor a fájdalomnak, hanem egyszersmind a kötelességeknek is hosszú sora fűződik; igen, a szülői kötelességeknek, melyek elég terhesek, de gyönyörűségesek is, mert nem maradnak jutalmatlanul. Avagy kell-e szebb jutalom, mint látni, miként nevekszik a szülők gyöngéd ápolása és gondozása mellett a gyermek testileg és szellemileg? Van-e szebb jutalom, mint a gondolat, hogy gyermekünkért téve és áldozva, a hazáért és nemzetért, a vallásért és anyaszentegyházért áldozunk, azoknak egy hű polgárt vagy lelkes honleányt, egy bölcs Józsuát vagy kegyes Thabitát formálunk ? S nem dicső jutalom-e amaz öröm, ha e kisdedeknek már bölcsőjéhez fűződő szép reményeinket valósulva látjuk ? Bizony ezért méltó küzdeni és fáradni, méltó éjét és napot feláldozni. Ily érzelem hasson át titeket is, kedves szülők! Ne legyen nektek terhes és fárasztó a munka e most tehetetlen, de szép reményekre jogosító kisdedért. Gondoljátok meg, hogy egy jó gyermeket nevelni törvényes polgári s nemes keresztényi elhivatás. Ezt téve Krisztus iránti szeretetetöket tanúsítjátok ; ő mondotta: «A mit egy gyei az én kicsinyeim közül cselekesztek, én velem cselekeszitek». Legyetek támaszai a szülőknek ebben ti keresztszülök is ! kiket a testvéri és rokoni kapcson kívül egy harmadik, a keresztszülőség is fűz ő hozzájok. Erezzétek ezt s a vele járó kötelességeket úgy mint a jogokat érvényesítsétek. De legyen segítőtök szülői fáradalmaitokban mindenek felett az a jó Isten, kinél egyedül van az áldás és megtartás, mi végre imádkozzunk: Jó Isten ! Világfentartó és Gondviselő ! Nagy vagy te cselekedeteidben és bölcsek a te intézkedéseid. Hatalmadat bámuljuk, jóságodat magasztaljuk ez ártatlan kisded mellett is, kit im e pillanatban a keresztség által szent országod polgárává s a te tiszteletedre elkötelezünk. Te adtál neki életet, Atyánk ! te tartsd is meg azt. Te segítetted
