Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)

Előszó

4

rész nem méltatja elég figyelemre. Nézetem szerint ez nagy hiba, nem csak azért, mert «valaholketten vagy hárman egybegyülnek, ott is épen úgy közöttük kell érezni Jézust, mint a legnagyobb gyülekezetben», hanem azért is, mert nincs jobb alkalom a lelkeket Isten országának megnyerni, mint a kereszteléseknél, házassági ünnepélyeknél s urvacsoravételnél. A templomi vasárnapi beszédeket a nép igen sokszor vagy hallgatja vagy nem hallgatja; de midőn a szülő gyermekéért imádkozni hallja a papot, midőn a házaspárokat inti és oktatja a lelki tanító, midőn a közönséget az Urasztalához hivja meg annak szolgája: ekkor lehetetlen kitérni az ige elől a hallgatóknak, lehetetlen mindenkinek nem érezni az igének a csontok és velők megoszlattatásáig ható erejét. Én közel egy negyedszázadra terjedő gyakorlópapságom alatt, melynek igénytelen emléke e kisded mű is, többször tapasztaltam, hogy hasonló alkalmakkor sokkal mélyebb benyomást tudtam tenni hallgatóimra, mint a prédikácziók által s nem egyszer igaz vallásos érzést ébresztettem fel olyaknak szivében, a kik különben hidegeknek és érzéketleneknek látszottak az Isten igéje iránt. Szóval: az Agenda a protestáns isteni tisztelet és szertartások legsarkalatosb része, az egyházi szónoklat legragyogóbb momentuma, melyre méltán alkalmazhatók a próféta szavai: «A jó alkalmatosságot áron is meg kell venni».

Mennyire voltam képes ez elveknek életet adni s mennyire felelnek meg ez «Egyházszertartási Dolgozatok» a jelzett czélnak ? ezt megítélni azon t. közönségre bizom, mely azokat figyelemre méltatja.

írtam Kolozsváratt, február 10-én, 1878.