Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
1909 április 11 teiik és védik a nőket. Ennek jele volt a legújabb időkben is az, hogy Carusot. a hires olasz operaénekest, akit a newyorki MetropolitanOpera Hous hosszabb idei vendégszereplesre szerződtetett, a színházi föllépésben megakadályozták, mivel a newyorki parkok egyikében egy magánosán sétáló nőt illetlenül érinteni merészkedett. Hive vagyok nemcsak a nők szavazatjogának, de azok aktiv és passzív választójogának is; úgy, hogy az asszonyok, akiket megválasztanak, a községi képviseletben és a magyar törvényhozásban necsak helyet, hanem tanácskozó és a szavazással döntő jogot élvezzenek ; nem olyatén módon, mint az 1848. márciusi időket megelőzően, amikor a magyar szabad királyi városok összes képviselőinek ugyan volt helyük az országgyűlésen, de mindössze két szavazatot adhattak le. Egy kivételt mégis tennék : és ez a férjes nőket illeti. Hajadon, önálló leányok es ugyanilyen helyzetben levő özvegyek és elvált asz- szonyok, akiknek a cselekvő és szenvedő választójoghoz a férfiakkal egyenlő kvalifikációjuk van, élvezzék korlátlanul a férfiakkal egyformán a szavazatjogot De nem igy a férjes asszonyok. Ezek is gyakorolhatják a választójogot, ha férjeikkel a jelölt megválasztásában megegyezésre jutnak. A férjjel való ezen megállapodás gyakorlata egyben a házasélet bensőségére is nagy előnnyel járna, mert ez által a ma oly nagyszámú válóperek is valószínűleg kevesbednének. Merc ha a férj X. s a nő Y. mellett szavazna, a családi élet békéje örökre meg volna zavarva s az állandó perpatvar sorsa megpecsételve. A háború nemcsak a férj és a feleség között folyna, hanem elharapódznék az egész családban, amely ellenséges táborokra osztanék. Hiszen már a kis gyerekekben meg van a hajlandóság, hogy játékban két részre szakadjanak: az egyik párt: a törökök vadul rohannak a másikra, az oroszokra s egymást sokszor véresre püfölik. Semmi se álandóbb a világon, mint a ci- vakodás és az ellentét; semmi, amit tüzzel- vassal makacsabban védenének, mint a vallási és politikai meggyőződés. A harmincéves háború, s az előttünk lefolyó, gyakran véres epizódokkal járó országgyűlési és egyébb választások eléggé illusztrálják ezt. Minden józanság véget ér itt; csak az indulatok uralkodnak, s az emberből feldühödt állat lesz. Es ha a választásokon a nők is részt vesznek, ők se lesznek kevésbbé indulatosak, mint a férfiak Hogy megint Schillert idézzem : Da werden Weiber zu Hyänen Und treiben mit Entsetzen Scherz Noch zuckend, mit des Panters Tränen Zerreissen sie des Feindes Herz. Ez a korlátozás, amelyhez a nők szavazatjogát kötnék, nem lenne jogfosztás, mellőzés, hanem egy természetes dolog. Hiszen a természet is másfélének teremtette a férfit, mint a nőt. Az egyiket izmossá, a kemény és veszedelmes munkákra; katonáknak, bánya- és más munkásoknak, a nőket pedig könnyebb munkára, s az emberiség fejlődésének nemes hivatására. azonnal szétverte az ólat és megkereste, hogy hova ütött szöget a boszorkány. Meg is találta. A csősz a puskájába tetle a szöget és kilőtte Baksane háza irányába. Hát a hizó mindjárt felpöndöritette a kedve mutatóját és neki állt a vályúnak. Baksáné meg bizonyosan agynak esett, mert harmadnapig a színét se látták. Hanem ekkor nagy zivatar támadt. Láthatatlan szellemek szakgatták a házterőket és döngették ki a kerítéseket. A falombok recsegve törtek le és szóródtak az utakra. A kutágasok úgy sikoltoztak, mint a vénasszonyok szoktak, mikor a korcsmában verekedés van. Az ebek tutultak az egész faluban. Akkor lecsördült a jég. A csordát alig lehetett összefogni és behajtani a nyiresbe András hol imádkozott, hol kutyateremtettézett. Egyszer csak felkapta a kanásznak a ba- loskáját és hupp, Isten nevében — belevágta a jégesőbe. Szerencséje a boszorkánynak, hogy nem találta el. A kutyát találta el a baloska. Ma is santa. Ettől az időtől fogva András csordás sokat viaskodott a boszorkánnyal. Hol macska képében. Egyszer lóképében ment át az udvaron. András azt hitte, hogy a szomszéd lova tévedt be hozzá és ki akarta vezetni, de a ló akkor tinóvá változott és Andrást oldalba lökte a szarvával. Elmondta ő mindezeket gyakran, különösen a hodály előtt, ahol a juhászok esténként szalonnát pirítanak és ahová én is elszöktem, mert szerettem hallani az ő okos és csodás beszédeiket. A juhászok mindig ajánlottak valamit a Gyermeknap Szekszárdon. Május első napjain pazar kézzel önti ki a tavasz első virágait a természet. Az emberek sietve szakítják le a zsengéket és igazán költői I gondolat, hogy urnák álljanak e napon az einbe- I rek elé, akik áldozhatnak a virágok napján az élet elhagyott zsengéinek. Május 1 én és 2-án lesz ezidén Szekszárdon a gyermeknap, mely a múlt esztendőben is impozáns adakozásra késztette Szekszárd lakosságát. Az idei gyermeknapot azonban az eddigieknél minden tekintetben szélesebb keretek között szándékoznak megvalósítani. Apponyi Géza gróf j főispán, mint az országos gyermekvédő liga központi bizottságának elnöke a következő felhívást intézte a gyűjtésre felkért hölgyekhez : A humanitás szolgálatában álló Gyermekvédő liga a folyó évben is országszerte rendezi a gyermeknapot. Számos elhagyott szegény gyermek éhezve várja a segítséget és védelmet a I társadalomtól. Az elhagyott gyermek a társadalom bűne ! Az elzülött gyermek a társadalom veszedelme, megmentésükért kötelességünk közre- müködni : Bizalommal kérem fel tehát mindazokat ! kiknek módjukban van anyagi és erkölcsi támogatásukkal ezen humánus eélt támogatni, szíveskedjenek ezen gyűjtőivel elfogadni és ismerőseik között a gyűjtést eszközölni. Legyen az adomány bármily csekély legnagyobb köszönettel lesz fogadva. A befolyt adományokat kérem Rác József úrhoz mint az országos Gyermekvédő liga helyi megbízottjához a gyiijtőivekkel együtt eljuttatni. Azon reményben, hogy kérő szavam meghallgatásra talál maradtam Szekszárd, 19<I9. március hó 19-én. Kiváló tisztelettel Apponyi Géza Tolnaviirmcgye főispánja, mint az or-zigos Gyermekvédő liga helyi központi bizottságának elnöke. TOLNA VARMEGYE. HÍREK. Tisztelt olyasóinknak és munkatársainknak kellemes hnsvéti ünnepeket kivánnnk. — Személyi hírek Apponyi Sándor gróf v. b. t. t. főkamarásmester, nejével: Eszterhdzy Alexandra grófnővel, folyó hó 14-én Szekszárdra érkezik. Bezerédj Pál főrendiházi tag, családjának látogatására Abbáziába utazott, ahol a húsvéti ünnepeket tölti. Huffy Pál miniszteri tanácsos, a pécsi gyer- mekmenhely szekszárdi ülése alkalmából folyó hó 13-án városunkba érkezik. boszorkány ellen, de az András csordás hiába tüzködte körül a hazát nyirfaággal, meg mindenféle tüskével, csak nem szabadulhatott ő a boszorkánytól. Azt meg, hogy visszakézzel elkapja a boszorkányt s derekán hordott madzaggal megkösse, sohasem merte megcselekedni. Végtére is, amint később hallottam, úgy menekült meg a folytonos gyötréstől, hogy maga is beállott boszorkánynak és mindenféle csudálatos mesterséget cselekedett. De én már ezekről nem tudok semmit. Csak arra emlékszem, hogy valahányszor Bak- sánét láttam, mindig elszorult a lélegzetem és ha éppen szembe jött velem, áttértem^ a túlsó házsorra. Félelmetes is volt látni az ő lassú, libegő járását, különös mély tekintetét, mikor gyermek haladt el melette. A fűben, vagy a kej- tek alatt meg éppen olyan volt, mintha seprőn lovagolna. A legnagyobb jelenet, amit én láttam, mégis az volt, mikor egyszer egy gyereket vezettek hozzá. Máig is emlékszem, hogy kocsin hozták és hogy a községháza előtt állott meg a kocsi. A gyerek valamivel idősebb volt, mint •én. Fehér bőujju ingben, rojtos kis tehér gatyában, pitykés lajbiban szállott le a kocsiról. A kalapján meg fekete pántlika lebegett hátulról. Olyan betyárforma gyerek volt, még egy kicsike kis fokos is vdlt a kezében. Egy fekete bajuszos szomorú ember kézén fogta a gyereket és Baksáné után kérdezősködött, hogy melyik ház az övé. Tápainét kérdezte pedig, aki éppen a boltból ment hazafelé. Az elmagyarázta, hogy csak menjenek egyenesen: két szederfa van a ház előtt, meg 3 — A pécsi gyermekmenhely ülése. A pécsi állami gyermekmenhely-bizottság tolnavármegyei osztálya, melynek Apponyi Sándorné grófnő és Sztankovánszky János kamarás az elnökei, f. hó 14-én délelőtt 11 órakor a vármegyeház üléstermében ülést tart. — Az ülés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. 2. Tisztviselői kar megalakulása. 3. A menhely-bizottság részletes munkaprogramjának megállapitása. 4. Folyó ügyek és indítványok. A nemes emberbaráti hivatást teljesítő állami gyermekmenhely méltó a társadalom legmelegebb támogatására és meg vagyunk róla győződve, hogy a pécsi állami gyermekmenhelyet városunk és vármegyénk közönsége fel fogja karolni és ezen leghuma- nisztikusabb intézményt úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatni fogja. — üj magyar nemes. A király dr. Halász Sándor miniszteri tanácsos, a magy, kir. postatakarékpénztár igazgatójának, íöidinknek, a köz- szolgálat terén kifejtett kiváló szolgálatainak elismeréséül, a magyar nemességet Duna földvári előnévvel, díjmentesen adományozta. — Földmivelésügyi kinevezések A föid- mivelésügyi miniszter az állami ménesbirtok és a gödöllői korona-uradalom gazdasági tisztviselőinek létszámába Stokinyer Lajos II. osztályú intézőt a Vili. fizetési osztályba, Forster István gazdasági gyakornokot pedig a XI. fizetési osztályba gazdasági segédtisztté nevezte ki. — Az ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Nagy Jenő pécsi ügyvédet, az ügyvédségről való önkéntes lemondása folytán, saját kérelmére az ügyvédek lajstromából törölte. — Áthelyezett Járási számvevő A pénzügy- miniszter Kiss Lajos alsóvereckei járási számvevőt hasonminőségben a völgységi járásba helyezte át. — üj törvényszéki tolmács. A szekszárdi kir. törvényszék dr. Abay János szekszárdi ügyvédet, a horvát és szerb nyelv állandó hites tolmácsává nevezte ki. — Pécsi tanár akadémiai tagjelöltsége. A magyar tudományos Akadémia ehó 29-én tartja meg tagválasztó közgyűlését, amelyet megelőzőleg már most megtörténtek az ajánlások. Ezek közül bennünket is közelebbről érint Angyal Pál dr., a pécsi jogliceum fiatal tudós tanárának jelölése. Angyal Pál drt H'lassics Gyula volt kultuszminiszter és Balogh Jenő dr. egyetemi tanárok ajánlották levelező tagnak a II. osztály A) alosztályába. egy kis méhes az udvaron. Azután azt kérdezte, hogy talán beteg a gyerek ? — Nem beteg, — felelte az ember — nem beteg ez. — Hát akkor mi járatban vannak, ha nem beteg ? — Meghalt az anyja, ennek — felelt az ember — meghalt. Akkor jött az utón Baksáné. Előrehajl > fejjel jött, mintha valamit keresne. De nem keresett az semmit, csak úgy szokott járni. Mink valami hárman a Fodorék kertjéből lestük, hogy mi lesz. Baksáné, hogy im feléje mentek, megállott. Először az emberre nézett, mert az szólt neki, azután a gyerekre nézett és rátette a kezét a gyerek fejére, úgy nézett rá. Egyszerre csak letérdelt és megragadta a gyereket. Azt hittük, megeszi. De nem ette meg. Csak sirt rajta a vén boszorkány, csókolgatta. Aztán leborult a porba. Megnéztük később, mikor elmentek, hogy nem hagyott-e valami jeleket a porban. De nem láttunk ott egyebet, mint a lábuk nyomát. Mikszáth Kálmán a saját jubileumáról. * Mikszáth Kálmán legközelebb üli meg Írói pályájának negyvenedik évfordulóját és ebből az alkalomból a Kisfalndy-Társaság országos jellegű jubileumot akar rendezni a nagy irő tiszteletére. Jubilálni akarják az örökifjú Mikszáthot, aki
