Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 10. szám
XIX. évfolyam 10. szám Szekszárd, 1909. március 7 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egész évre 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfosraá a Molnár-féle könyvnyomda éí papirkereakedé* r.-t. Sieksaárdon. Egyet tztmok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meofjeleti minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő ét laptulajdonos : Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI NIIHÁLY. kéziratok .nem audiusk A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. ..irdetérek mérsékelten megállapító t árszabály szerint számíttatnak. Alakítsunk gazdaköröket. Irta: Kúnfy Károly. Tolna, 1909. március 4. A tolnavármegyei gazdasági egyesület február hó 27-én tai tóttá meg évi közgyűlését; s ez alkalommal előterjesztés tárgyát képezte az 1909. évre tervezett működési programm. E munkaprogrammot kevés hozzáadással elfogadták. A rendelkezésére álló eszközökkel érdemes munkát végez az egyesület s kétségtelenül nagy része van abban, hogy Tolnavármegye szarvasmarhatenyészete mai színvonalára emelkedett. De, hogy feladata teljes magaslatán legyen, nein lehet és nem szabad az egyesületnek többé beérnie azokkal a sablonos tényekkel, amikkel az ország legtöbb gazdasági egyesülete működését — úgyszólván — kimeríti, amikor állatokat dijaz és esetleg vásárokat rendez. Tolnamegye szarvasmarhatenyésztésével vezet ma az országban; régi inproduktiv fajták innen beszerzett állatokkal lesznek feljavítva s innen vett törzsekkel vetik meg alapját akárhány nevesebb tenyészetnek. Majd félszázad kitartó munkájára, számos megyebeli régi birtokos nagy szaktudására s áldozatkészségére, meg a nép rátermettségére volt szükség, hogy a szarvas- marii atenyésztés mai stádiumához eljusson, | s ily kiváló reputációra tegyen szert; — de ez a reputáció ma külön értéket, valóságos tőkét képez a megye gazdaközönsége javára, s ezt megszilárdítani és emelni úgyszólván kötelessége minden megyebeli gazdának. A szomszédos vármegyék erős riválisként léptek fel az utóbbi években s Tolnamegye csak az esetben biztosithaja magának e szuperioritását, ha nemcsak a legnagyobb elterjedtségben, de a legjobb minőségben s tulajdonságokkal kínálhatja állatjait vételre, s ha a színre meglehetősen egyöntetűvé vált bonyhádi tájfajtában is magas — s több ivadékon át kimutatható — produktiv képességet tud felmutatni és bizonyítani, — miáltal természetesen a szarvasmarhaállomány átlagértéke és igy a földmi- vesnép közvagyona is tetemesen emelkednék. E célhoz másként eljutni, mint állat- tenyésztési vagy gazdakörökkel, lehetetlen. A' ezért nincs ma fontosabb feladata a vármegye gazdasági egyesületének, mint hogy a gazdakörök létesítéséhez egész erkölcsi ere- jével és nagy tevékenységgel hozzájáruljon; s igy úgyszólván tető alá segítse azt az alkotást, melynek létrehozatalában neki oly nevezetes része volt. Húsz—harminc ily gazdakör a megye vagyonosabb községeiben, hol az állattenyésztés magasabb fokon áll (s mindezek egy közös szövetségbe összefoglalva) kihatás tk- í ban messzemenő s rendkívül értékes eredményeket tudnának elérni. A gazdasági egyesületnek ezek alkotása nem fog nehézségbe ütközni — a kebelébe tartozó községek bírái s egy-egy lelkesebb gazdának a közbejöttével. Az egy-egy községre kiterjedő gazdakörök magukból bizottságot küldenek ki s ezek elbírálják, hogy a kör kiváló apaállatai mely egyedekre használhatók; az alkalmasaknak talált egyedek a körök törzskönyvének jegyével s számaival lennének megbélyegezve s tejhozamuk s egyéb életjelenségeikre nézve a törzskönyvbe bevezetve. Természetes, hogy e bizottságok működése az összes gazdaköröket egybefoglaló szövetség vezetőségének erős ellenőrzése alá kerülne s itt már a szövetségnek alkalmazottja s más elfogulatlan egyének érvényesítenék szaktudásukat. A gazdakör tagjai a 2 korona évi dijon kívül csupán a csekély törzskönyvelési dijat fizetnék (többnyire a községi tanítónak, mint törzskönyveló es pénztárnoknak). Szakképzett egyén alkalmazása aztán a gazdakörök együttes szövetségének lenne feladata. A körök minden egyes tagjának fel- szólamlási joga lenne j törzskönyvi bejegyzésekkel szemben s ekként a kisgazdák önön- magukat ellenőriznék. Már most akár ha egy nagybirtokos, akár ha kisgazdák vagy azok egy csoportja megjön valamely községbe tenyészanyagot vásárolni, bizonyos, hogy egy törzskönyvelt, több generáción át jó tulajdonságokat felmutató egyedet szívesen fizet meg magasabb áron. A központi szövetség állandóan evidenciában tartaná az eladó egyedeket és a hozza forduló vevőknek biztos és célravezető útbaigazítást adna, — úgyszintén állandó összeköttetést tartana fenn a külföldi és belföldi piaccal. így abban a helyzetben lennénk, hogy a kisgazda istállóját is megnyitnánk a tenyészanyagot kereső közönségnek és nevezetesen utóbb az annektált tartományok és Balkán- államoknak is. — Mert kétségtelen, hogy szarvasmarhatenyésztésünk produkcionális irányának nem marad meg kizárólag a hizlalás, melylyel különben is akárhányszor ki vaTÁRCA. Az alkohol.* Irta: dr. Kram.lin Gyula Mint egy ismeretlen sziklahasadékból előtörő kis patak, mely később veszedelmes, zabolátlan folyammá dagad: úgy indult meg az alkohol is a történelem előtti idők rengetegéből világhódító útjára. A józan védekezésnek is tehát csak arra lehet szorítkoznia, hogy a rakoncátlan folyam túlkapásainak erős védőgátakkal állja útját és annak folyását bölcsen szabályozva, megtartsa a folyamból is azt, ami hasznos és értékes. Mert az alkohol sem mindig és nem csapán rossznak volt az okozója ! A nagy bűnök mellett sok olyan megnyilatkozásnak is szülőanyja volt, melyet mai kultúránk legszebb kincseinek tekintünk, vagy erényekként tisztelünk. Elég talán a számtalan remekműre utalnom, mely a költők és művészek bortól felélénkített fantáziájának köszöni létrejöttét es az is bizonyos, hogy igen sok önfeláldozó, bátor hőstett, sok fényes harci diadal’és dicsőség nem a honszerelemtől dobogó szivek mélyén, hanem a * féld flasche*, a pálinkás batgkos fenekén született. S ha látjuk, hogy mig az egyik miniszter divatos jelszavak tógájába burkolódzva dob oda rongyos tízezer koronát az alkoholellenes mozgalom támogatására, ugyanakkor a másik miniszter több száz milliónyi jövedelmet irányoz elő a szesz- és boritaladóból : úgy érthető, ha sokan, megzavarodva a hivatalos ellenmondás* Összefoglald kivonat szerzőnek a Muzeumban február 27-én és 28-án tartott felolvasásából. tói, vagy megvetőleg mosolyognak e mozgalom felett, melyet maga az állam sem látszik komolyan pártolni, vagy bizalmokat vesztik oly kormányzattal szemben, mely erkölcstelen kapzsisággal örül a nép gyarlóságának s azt az adójövedelem legjobb fejőstehenének tekinti. Nem felesleges tehát egy kis tájékozódó körültekintés, főleg itt, minálunk, ahol a borfogyasztás elsőrendű közgazdasági érdek is; mert a termelő erkölcsi öntudatára sem lehet közönyös, vájjon fáradságos munkájával, melynek életét szenteli, hasznot hajt-e az emberiségnek, vagy csak annak rom lását segíti elő ? Kétségtelen, hogy az alkoholizmus nemcsak egyes emberek, — de egész népek és országok sorsát dönté el akárhányszor végzetesen. Nagy Sándor, Antonius, Lepidus, a római császárság, Kun László, Apaffy Mihály, az indián törzsek, ennek fényes példáit szolgáltatják. S mi volt az oka, hogy az emberiség nem okult a szomorú példákon? Bar merész dolognak lássék, mégis ezért — az emberek gyarló hajlamain kívül, melyek ehhez a kedvező talajt szolgáltatták — jelentékeny részhen a vallásokat lehet felelőssé tenni. Ne tessék félreérteni : nem a vallások belső tartalmát értem ezalatt, hanem a vallások külső megnyilatkozásait, a rituális formákat, melyek — az egy mohamedán vallás kivételével -- a bort mind magas, rituális jelentőséggel ruházzák fel. Akár a kelet vagy , klasszikus kor p.ogányvallásait tekintsük, akar a régi zsidó egyházat nézzük, akár pedig a keresztény egyházak ma is fennálló liturgiáit vesszük figyelembe, — vagy mint az istenségnek hozott kedves áldozat, vagy mint symbolum, vagy pedig mint lényeges és titokzatos dogma hordozója, mindenütt ott szerepel a bor, mint az áldozás, — úrvacsora — vagy szent misének egyik legfontosabb kelléke. És ha kétségtelen is, hogy a gyarló emberek épen azért emelték e kimagasló, szent helyre, mert ök maguk a legjobb, legértékesebb élvezeti cikknek tartottak, azért az is bizonyos, hogy a legkülönbözőbb vallások liturgiája által egyszer felkarolva és a legnemesebb, isteni italnak a templomok által hivatalosan elismerve és elfogadva, ez a szentesítés csak még kívánatosabbnak tuntete azt fel az emberiség előtt, mely már amúgy sem idegenkedett tőle! vFelcvdiió* hatásáról maga a biblia zeng dicséneket; Dávid király áldja és magasztalja ; a kathobkus egyház megszenteli ; a classikus pogányság pedig külön istenséget teremt a tiszteletére. Csoda-e tehát, ha a vallásoknak az élet minden viszonylataira kiható tekintélye és suggestiv ereje az emberi élvezetek között olyan kiváltságos helyet biztosított neki, hogy évtizedek óta nem is létezik »ünnepi hangulat* nélküle ! ? Sőt maguk a katholikus egyház jámbor férfiai, azok, akik nemcsak a szőllő- művelést kultiválják, mindenfelé mintaszerű szőllógazdaságokat és pincészeteket teremtve meg, hanem nagy, hatalmas kolostorok és apátságok versenyeznek a legkitűnőbb sörök gyártásában és világhírű, tinóm édes pálinkák kitalálásában, példájokkal egyre szélesebbkor)! szeszesitalgyártásra csábítva a vállalkozó szellemű vi'ágot. De szálljunk le szemlélődésünkből a jelenbe és nézzük közelebbről az alkoholkérdést. A küzdelem a szeszesitalok elvezete ellen folyik. Szeszes ital mindaz, ami számbajövó mennyiségű szeszt, azaz alkoholt tartalmaz. Ennek pariás utján való előállítását a chinaiak és arabok régen ismerték, de sok mással ez is feledésbe ment, úgy, hogy annak a jelenkor számára való felfedezőiül a 13-ik század alkhimistáit tekint-
