Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 10. szám
• OLNAVAEMEG^T 1909 március 7 gyünk téve a külföld szeszélyeinek, hanem tejtermelés mellett tenyészanyag előállítására kell majd a lőfigyelmet fordítanunk. Épp ma vagyunk azon a ponton — újabb vámegyezményeink kapcsán, — hogy szarvasmarhatenyésztésünknek elodázhatlanul más irányt kell adnunk és nem tisztán használati, hanem tenyészcélra kell nevelnünk, tőként a külön vámterület létrehozatalának esetében, amikor az előlünk prohibitiv várnaival elzárkózó külföldnek legfeljebb tenyészanyagként lesz érdemes állatjainkat kiszállítani. De akad a gazdaköröknek működési terük más irányban is. A mezei gazdálkodás kisgazdáinknál szembetűnően hátrább van, mint a közép és nagybirtokon, holott ez nálunk határozottan előbbre lehetne: ha a munkához és pedig megfeszített munkájukhoz a közvetlen érdeklődés és legjobb akarat mellé szakismeret is társulna; ugyanoly munkaerővel de menynyire többet produkálnának a kisgazdák. Könyvtárak, szaklapok, a körök és szövetségtől könnyebben előszólitható szakemberek oktatásai nyomában mennyivel több intelligencia vitetnék bele a mostani nyers munkaanyagba. A gazdakörök tagjai csoportosulhatnak termékeik együttes értékesítése s szükségleteik csoportos beszerzése érdekében és felszabadulhatnak ekként a kereskedő és gyárosnak a kisemberrel szemben sokszor tapasztalható túlkapásai alól. A gazdakörök hivatva lennének bizonyos helyi, speciális termelési ágakat, amelyekre ott éppen talaj, kiima és munkaerő nagyon alkalmasak, különös tökélyre emelni s a jól kiegyenlített árunak — lehetőleg egy tömegben értékesítve — állandó piacot biztosítani. Társulás utján a kisgazda is használatába és előnyeibe jut számos olyan eszköz és gépnek, mit ő egymaga be nem szerezhet, mint vető-, arató-, cséplőgépek, tengeriszártépők stb. Mily sok idő és hasznos erő szabadulna fel ekként érdemes munkára. Nem képzelt, de könnyen megteremthető állapotok ezek, főleg olyan értelmes s már elég tőkével is rendelkező, mozgékony népnél, mint a tolnamegyei. És csakis az ily egy—-egy községre kiterjedő gazdakörök vannak képesítve a helyi érdekeket leggondosabban figyelembe vevő tevékenységet kifejteni és a gazdálkodás belterjességéhez hozzájárulni. Ha a földmivelő nép meggyőződött róla, hogy a gazdálkodás terén több kéz és több ész még nyerhet alkalmazást és érdemesebb eredményhez vezet, akkor szívesen tekinti magát a földhöz kötöttnek, nem csatangol a városokba s nem megy világgá, Amerikába. A kivándorlást talán semmi sem akasztaná meg oly mértékben, mint a kisbirtok intenzivebbé tétele. És ha el is ismerjük, hogy csak úgy lehet ez ország gazdaggá, ha a mezőgazda- sági termelésből származó jövedelmi feleslegeket hazai ipar szívja magába és ha nem is fér kétség hozzá, hogy ipar nélkül, tisztán a mezőgazdaság utján egy ország évi hozamai s igy a biztos (vagyonosodás nem állandósíthatok : mégis mi sem lenne irracio- nalisabb, mint annyira és mindenáron ipart erőltetni, hogy annak alapításával tért foglalnánk par exellence mezőgazdasági területeken is és hogy úgy mondjam — ki- szoritanók a parasztot a mezőről. Ily irányban intő precedensként áll előttünk Angliának nem egy, azelőtt virágzó s most elhagyott, begazosodott vidéke. Van hazánknak, sajnos, elég olyan része, ahol küzdelmes, vagy lehetetlen a földből megélni; ott van első sorban helye az ipar létesítésének és fejlesztésének; de a lehetőség is jobban meg van rá, mivel e rendszerint hegyes vidékeken kéznél van többnyire a nyers anyag s az olcsó hajtóerő, a viz és villamosság. A szorosan vett mezőgazdasági vidékeken csupán mezőgazdasági ipar létesittessék. De nem szándékom a tárgytól ennyire eltérni és csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a kisbirtok intenzivebbe tétele mily nagy- fontosságú tényező a magyar ncb lábrakapott kivándorlásának megakasztásálioz s erre tán sohsem volt kényszerítőbb szükségünk, mint ma — főleg nemzetiségi s államhatalmi szempontból. Ne késsünk ennélfogva a kisbirtok intenzivebbé tételéhez annyira alkalmas gazdakörök és szövetkezetek megalkotásával. Más nemzeteknél látjuk s mi követjük, hogy felülről kezdünk szervezkedni és igyekszünk a népet előtte ismeretlen hangzatos elvek sorompói közé, országos szabású egyesületekbe belekolompolni, holott ennek mindenkép ellene szól népünk önálló gondolkodása és merev konzervativizmusa. A fa csak akkor képes koronát ereszteni, ha gyökérzetében már erőteljesen meggyarapodott; — de sohsem megfordítva. Ha értelmes földmives népünk körében a gazdakörök és szövetségek tért hódítottak, azzal egyidöben már ott találjuk kifejlődve a gazdatársadalmi öntudatot s ez összetartó erő vagyoni jóléttel párosultan, mint egy hatalom tör utat magának gazdaságpolitikai irányban is. A koalíció bukása. —lk. «A mai koalíciós állapot lehet jó Bécsnek, lehet jó az osztráknak, de nem lehet jó a nemzetnek .... Vájjon helyes e, jó-e a nemzetet képzelődésben ringatni csupán azért, hogy aztán ki kelljen ábrándulnia reményeiből ? A mai pártviszonyok mellett lehetetlen előbbre vinni az ország hajóját. Kit akarunk még elbolonditani, amikor azt látjuk, hogy csak magunkat bolonditjuk, magunkat szedjük rá és ezzel magunkat tesszük nevetségessé ? Érdemes-e puszta vágyak hirdethe- téseert lemondani a megvalósítható sikerekről s érdemes-e egy nem tökéletes alkotást tökéletesnek hirdetni, mely a gyakorlatban oly tökéletlenül eltorzittatott, noha törvényességet mindenki elismeri. Nem jelszavak kellenek a nemzetnek, hanem pozitív alkotások. Erre kell egyesülni és lemondani arról, ami úgyis csak képzeletben van meg. A jövő álmait hirdette az ellenzék.» A mai politikai helyzetnek hű és őszinte jellemzése foglaltatik az idézett sorokban, amelyek a koalíció legtekintélyesebb lapjában, a «Budapesti Hírlap*-ban jelentek meg. Egy másik koalíciós újságban pedig l'gron Gábor, a függetlenségi párt alelnöke és egyik régi vezére azt írja, hogy Justh házelnök le- . szállva a képviselőház elnöki székéről, «politikai [ cselszövésekben vesz részt Kossuth ellen direkt és i indirekt.» Csupán ezen két szemelvény — pedig van belőlük egész kötetekre való — eléggé igazolja magát a tényt: a koalíció csődjét. Ez előre volt látható. A koalicio elvek hijan és elvek nélkül máról-holnapra vezette az ország kormányzását. A függetlenségi párt jutott a legnagyobb ön- j meghasonlásba. Nem volt elég erkölcsi bátor- J sága bevallani, hogy ellenzéki korában hirdetett i programmja kivihetetlen és csak az ország leg- j fontosabb érdekeinek feláldozásával járna, ha i vallott, de kivihetetlennek bizonyult elveihez 1 mereven ragaszkodnék. Ezért taktikáztak örökkön örökké és palástolták — a nyílt beismerés helyett — a tényekkel ellentmondó magatartásuk igazi motívumait. Nemcsak közjogi téren lettek hűtlenek a párt hagyományaihoz, mert aminek népszerűségüket és hatalmukat elsősorban köszönhetik : a katonai téren követelt vívmányok közül három évi kormányzásuk alatt egyetlen hetjük, akiknek sikerült azt a borban a víztől különválasztani s ők nevezték el az uj anyagot “alkohol«-nak, ami arabs szó és »valami finomat« jelent: ezt tartották ugyanis a bor legfinomabb részének, mintegy a lelkének. A teljesen vízmentes, u. n. absolut alkohol felfedezése, valamint a vegyi alkatrészek s azok számarányának az ismerete még újabb keletű, aim van száz esztendős. Természettudományi valótlanság azon állítás, hogy alkohol készen nincs a természetben s hogy csak az emberek találták ki a gyártását, — apró mennyiségekben igen is előfordul különböző anyagokban, pl. az esővízben is, (egy gramm erejéig egy köbméter esővízben !) A szeszt tartalmazó italok száma egész légió, ezt nem részletezzük ; gyakorlatilag bennünket csak a mi fogyasztásunknak is tárgyátképező három főcsoport, a bor, sör és pálinka érdekelhet s igy csak ezzel logdkozunk. A bor készítési módjáról Szekszárdon felesleges beszélni ; a sörről is csak annyit jegyzek meg, hogy előállítása sokkal complikaiiabb a borénál s bizony-ára ez az oka, hogy_a jó sör sokkal ritkább, mint a tűrhető jómincségii bor; a pálinkaégetés is elég elterjedt dolog arra, hogy a technikájára ki ne terjeszkedjünk. Mindhárom ital egységes és közös munkát végez, egységes szellemük, azonos lelkűk, az alkohol által. De nem bír valamennyi egyforma erős lélekkel ! A siirök 2—9°/0, a borok 5—25°/0, a pálinkák pedig 25—75°/0 szeszt tnrtalmaznak. Érdekes a sörtermelés és sörfogyasztás statisztikájának egybevetése : A termelésben Németország vezet 69'/, millió hl. sörrel évente ; utána jönnek az Egyesült államok 67*/4, azután Anglia 60, Ausztria-Magy'arország 21 Vi, Belgium 1 + í hl.-rel, Franciaország csak 9V8, Oroszország 5V4 hí.-rt produkál. A fogyasztásban a kis Belgium vezet, hol is évente 212 liter sör jut egy lakosra, mig az angol ember már csak 147, a német 134, a közösügyes osztrák-magyar 52, a francia 26 litert fogyaszt, mig az orosz 5 literrel beéri. E számok is mutatják, hogyr a germán népek még mindig rendületlenül állanak Gambrinus király zászlója alatt. A borfogyasztásban Spanyolországé az elsőség 160 3 literrel fejenkint és évenkint és Franciaországé a második hely 103 literrel ; a harmadik helyért Olaszország és Portugália versenyeznek 95 5, illetve 956 literrel, mig mi — jó boraink dacára — már csak 22 litert fogyasztunk s Németország még jobban elmarad 57 literével : Oroszország 33 literét és Anglia 17 literét említeni is alig érdemes. Világos tehát, hogy a román népek inkább a borivásnak hódolnak. A pálinkafogyasztásban Dánia jár elől 267 literrel s másodsorban Oroszország 141 literrel, de (elég sajátságosán) Németország, Ausztria- Magvarország és Franciaország majdnem idolérik az 13.2, illetőleg 12.4 literökkel, ami egymagában is mutatja, hogy a pálinkánál faji előszeretetről alig lehet beszélni : ez egyformán hódit minden népnél s ebben rejlik épen a ve- szedelmessége! Ha a hat legnagyobb európai hatalom szeszesital fogyasztását összegezve és kilókba átszámítva, ehhez még a tea-, kávé- és dohányfogyasztást is hozzávesszük, úgy azt találjuk, hogy ezen élvezeti cikkek fogyasztásában legelői jár Anglia 1807 kilogrammal, aztán jönnek Németország 1575, Franciaország 14377, Ausztria-Magyarország 138'81, Olaszország 97 22 kilóval és leghátul kullog a nagy Oroszbirodalom mindössze 25'84 kiló élvezeti cikkel fejenkint és évente. Kell-e ennél ékesszólóbb bizonyíték arra, miszerint a j ólét és kultúra párhuzamosan halad az élvezeti cikkek fogyasztásával ! Ha pedig meggondoljuk, hogy Oroszország ezen 25 84 kilós fogyasztásából 141-et a pálinka tesz ki, tehát, hogy ezen ország élvezetszükségletének 54 százaléka, vagyis több, mint a tele a pálinkáivásban merül ki: úgy könnyű megérteni az alacsony' színvonalat, melyen e nemzet alsóbb neprétegei mozognak ! Nem is képzeljük, Tüdőbetegségek, hurutok, szamár« köhögés, skrofulozis. influenza .ellen számtalan tanár és orvra által naponta ajánlva.fotábűgy értéktelen utánzatokat U 'kínálnak, kérjen „Roche“ eredeti csomagolást. bao. ^ Ar. OvegenkUt korona. F. Hoffmann-La Roche A. Co. Basel (Slijc) Koche“. _______ ______
