Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
XIX. évfolyam 4L szám Szekszárd 1909. október 10. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket éa hirdetéseket a kiadó- i hiratai on kirül elfogad a iolntr-féle könyvnyomda és papirkereakedéa r.-t. j Szekszárdon. Egyet szamok ugyanott kaphatóid POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megf.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő é? laptulajdonos: Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A helyzet. —lk. Körülbelül Bánffy bukása óta állandósultak nálunk a politikai válságok. Krónikus betegségévé vált a magyar politikai és parlamenti életnek, hogy a parlamentáris kormányzat döcögős szekere minduntalan kátyúba reked és alig találják meg a kibontakozás útját, máris újabb bonyodalmak merülnek fel és akadályozzák az ország békés fejlődését. Néhány évig valahogy elzakatol mindegyik kormány hajója, azután léket kap és holt pontra jut. A népszerűségben fürdő 5^7/-kormány ellen a katonai követelések jegyében folytatott hatalmas agitációnak és küzdelemnek meg volt a komoly elvi látszata, a nemzeti érzés és a nemzeti nyelv tetszetős perspektívájába helyezték a mozgalmat, amely a szabadelvüpárt folytonos gyengülését és a függetlenségi párt fokozatos megerősödését idézte elő. Hisz az a törekvés, hogy a magyar nyelv és a nemzeti eszme a hadsereg körében erőteljesebb érvényesülésre találjon, még azoknál is jelentékeny tért hódított, akik a 67-es kiegyezésnek őszinte és komoly hívei. Ennek klasszikus példája maga Andrássy Gyula gróf belügyminiszter, aki az Ausztriával való kiegyezésnek és a közös hadsereg intézményének lelkes és meggyőződéses hive, aki nagy közjogi munkájában föltétlenül a dualizmus és a német vezényszó mellett foglal állást, azonban a katonai vívmányok érdekében megindult mozgalomnak hatása alatt maga is a katonai reformok, a katonai nemzeti követelések kérdését vette fel prog- rammjába olyannyira, hogy bekövetkezett az a furcsa helyzet, hogy mig a független ségi és 48-as párt a katonai kérdések fölött napirendre tért, addig a 67-es Andrássy a kibontakozás egyik föltételéül a katonai kedvezmények megvalósítását jelölte meg. — A 67-es Andrássy tehát pápább lett a pápánál — magánál a függetlenségi pártnál. Mit jelent ez egyebet, mint azt, hogy Andrássy komolyabban vette és értékénél többre becsülte a függetlenségiek katonai programmját, mint maga a függetlenségi párt és vezérei. A függetlenségi pártnak a katonai kérdésekben követett magatartása azt bizonyítja, hogy az alkalmas volt a 67-es kormányok és pártok megbuktatására, de nem alkalmas arra, hogy a maga kormányképességét biztosítsa. így leszünk a függetlenségi pártnak a bank kérdésében tanúsított magatartásával is. Az önálló bank érdekében kifejtett agitációjával megbuktathatta a Wekerle-kormányt, anélkül azonban, hogy mint többség maga jutna kormányra. A királyt nem lehet terrorizálni. 0 szilárdan ragaszkodik a 67-es kiegyezéshez — a két állam között való közösséget inkább erősíteni kívánja, de meglazítani nem engedi- Már most ha együtt marad a parlament és a függetlenségi-párt presszóképpen a bankkérdést kitűzi tárgyalásra, a király, amint azt megtette a múltban, elnapolja, feloszlatja az országgyűlést. A magyar alkotmány és közjog által bőkezűen megszabott fejedelmi jogok szinte ellentmondásban állanak a parlamentáris rendszer szigorúbb felfogásával. — A mai válságnak — minden ellenkező okoskodás és kiabálás dacára — nincsen i sok elvi alapja. A függetlenségi párt inkább lemond az önálló bank követeléséről, csak ne kelljen a koalicióban maradnia és ne kelljen megint koalíciós kormányt támogatnia. — Inkább csinál a 48 as párt maga 67-es politikát és veszi át 67-es alapon a kormányzást — csak ne legyen kénytelen a koalíciót fentartania. Vagyis kevésbbé ragaszkodik az elveihez, mint amennyire gyűlöli ellenségeit, fegyvertársait és politikai szövetségeseit a közelmúltból. Hisz napról-napra elhomályosul az önállóbank eszméje, de ádáz hangon szólnak az áruló 67-esekről, Wekerléről, Andrássyról stb. Jöhet Lukács, jöhet hivatalnok minisztérium, jöhet újból koalíciós kormány, jöhet — sajnos, az sincs kizárva, — az abszolutizmus, de tiszta függetlenségi kormány nem kap megbízatást. Az úgynevezett bankosok minden híresztelése dacára kétségtelen, hogy tisztán függetlenségi kormányt nem nevez ki a király. Ha azonban a függetlenségi párt ellenzékbe megy, akkor megint föléled a nagy 48-as politika összes jelszavaival: az önálló bank, a magyar vezényszó, az önálló vám s az önálló udvartartás követelésével. Mindenképpen baj van tehát. Baj, hogy a király nem nevezi ki a többségből a függetlenségi kormányt. Ez pedig azért baj, mert különben ellenzékbe megy a függetlenségi párt és se hossza, se vége nem lesz a sok válságnak, a sok bonyodalomnak, a nemzet TÁRCA. Hatvan évvel ezelőtt. Bach-korszak címmel idősb Szinnyei József kiadja most rendkívül érdekes naplójegyzeteit. Itt közöljük az eleven és korfestő följegyzések egy-két részletét. A Komárom kapitulációját követő napokban, amelynek most van a hatvan éves fordulójuk, ezt jegyezte föl Szinnyei: A Komáromi Lapok utolsó száma 1849. október 1-én jelent meg. Október 2-án tiszta szép reggel volt, a nap ragyogott, sugarai oly melegek voltak, mintha a várőrség hideg kedélyét akarták volna fölmelegiteni. Ma a Duna jobb partján rakták le a fegyvert, a huszárok leszálltak lovaikról. Esti 7 órakor már fekete-sárga zászló lengett a hidfőerődön, az úgynevezett csillag-sáncon és az osztrák néphimnusz hangzott Október 2-án Zichy gróf hadosztálya tette le a fegyvert; igy a 203. honvédzászlóalj is; amelyben én szolgáltam. A fegyverletételnél nem voltam jelen, mert a harmadnapos hideg gyötört. Klapka utolsó napiparancsa, amelyben bajtársaitól búcsúzik, ugyanazon napon, jelent meg a falakon: Bajtársak ! Keblem elfogul, mert utoljára szólok hozzátok .... Október 4-én a belváros, a nádorvonal, az Apályi-sziget és a vágdunai erődök szállattak meg. Egész délig nagy sürgés és forgás volt a városban; levert alakok, bus arcok, kesergő szemek, bánatos honvédek mindenfelé. Délután 4 órakor már egy fegyveres honvéd sem volt Komáromban. A főváros falain ugyanekkor a komáromi honvédeket üldöző első Hirdetés-t lehetett olvasni : Értésemre esett, hogy egy idő óta némely volt honvédtisztek honvéd egyenruhában, sőt kardosán az utcákon és a színházban nyilvánosan mutatkozni merészeltek. Noha Komárom vára átadási föltételei szerint az ottani őrség tisztjeinek kardjaik, mint sajátjuk meghagyattak, mégis ezáltal semmikép sem adatott meg nekik az engedelem vagy jog azokat viselhetni. A magyar pártütő sereg feloszlatásával el kell tűnni minden ismertető jeleinek is, azért ezentúl sem honvéd egyenruhát, sem kardot volt honvédtiszt oldalán szemlélni sem szabad . . . Heyntzel. Ezen a napon Klapka is elhagyta Komáromot. Október 5 én Nobill gróf várparancsnok kiadta Hirdetmény-ét. Honvéd sapkámról leszaggattam az arany zsinorzatot és bojtot; a sapkát pedig átadtam Ferenc unokabátyám egyik timárlegényének; honvédattillámról szintén letéptem a piros zsinórt, a főhadnagyi kettős aranysZallag jelvényt pedig eltettem. Egy honvéd-zászló sem került az osztrákok kezébe, mert azt mindenütt, tehát Komáromban is szétdarabolták és a honvédek maguk közt szétosztották; igy jutott nekem is a 37. honvéd-zászlóalj zászló-szalagjából egy darab. Sógorom, topái Kalicza Zsigmond átvette a barátok-utcai szülő-házunkat és ez időben nála laktam ; ő igen bizalmatlan, félénk ember volt, azért húszasait elásta a konyhában. Mikor Klapka ingóságait árulta ércpénzért, sógorom is vett egyet-mást: igy néhány orosz prémet is, melyet még az augusztus 3-iki kirohanáskor a 32 hajóval együtt zsákmányoltunk, ekkor adta Klapka sógoromnak emlékül azt a pénztartó ládikóját, melyet én a komáromi múzeumnak ajándékoztam. Sógoromnál szállásolták el a német Platz- kommandót az osztrák térparancsnok ezredessel, mig a várbeli lakásába költözhetne; egy asztalnál kellett a német ezredessel ennem ; de látva sápadt arcomat és beteges voltomat, szinte szánakozva nézett le és elhitte, hogy szót se tudok németül, azért eltűrte hallgatásomat, de nekem is el kellett tűrnöm a magyarok elleni szidalmat: sokat futhatott 1 Sógorom, mint tősgyökeres magyar fiú, igazán nem tudott németül, igy tehát néném, ki teljes életében beszédes asszony volt, tartotta fönn a társalgást. A mi ezredesünk mindent irigyelt a magyartól, még azt a pár százezer forintott is, amit a kapituláció szerint szegény honvédeink kaptak, ami útiköltségül is kevés volt: jóllehet uszályhajókon ingyen szállították őket Pestig. Azt mondta, hogy Haynau rosszul cselekedett, midőn szabadon eresztette a harmincezer honvédet, sőt meg is jutalmazta (?) őket, miért nem vette be a várat rohammal, (csak próbáltátok volna meg!) és miért nem soroztatta be ezeket is. Alig vártam, hogy az első gőzhajó kiáll- jon Komáromnál. Volt egy kék kvekkerem, kalapot, köpenyt unokabátyámtól kaptam. így utaztam október 6-án délben az első gőzhajóval Pestre, hova este érkeztem; útlevelemet kérték, de mivel a térparancsnokságtól nem volt aláírva, figyelmeztettek a veszedelemre, azért én továbbutazásomat jelentve, azt nálam hagyták. Szegény özvegy asszony nénémet látogattam meg. Október 7-én hallottam, hogy Batthyány Lajos gróf miniszterelnökünket tegnap főbelőtték. Úgy jártak az emberek az utcán, mint az őrültek, szót sem szólva egymáshoz; csak az osztrák katonatisztek kardesörtetése és hangos beszéde, kacaja okozta a zajt és ez tett bennünket még őrültebbé. Beöthy Zsigmond sógorom is megérkezett Komáromból, ez újságolta, hogy másik sógorom, Kalicza, kardomat,
