Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 35. szám
XIX. évfolyam 35. szám Szekszárd, 1909. augusztus 29. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára. . 24 fillér. Előfizetéseket é> hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle . könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Sxekszárdon. Egyet szamok ugyanő t kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratot vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten mezállat itott árszabály szerint számíttatnak. A miniszter és a vizsgák. Ez a kérdés bizonyára nem (ismeretlen a közönség előtt, de sőt, akik az effélét nyilvántartják, azt is tudják róla, hogy a függőben levő ügyek közé tartozik, melyre nézve a tanügyi körök érdeklődéssel várták a kormány döntését. Az utóbbi években kialakult közvélemény ugyanis mind általánosabban sürgette. hogy az elemi iskolákban az évvégi nyilvános, úgynevezett parádés vizsgálatok töröltessenek el s helyetlök évzáró ünnepélyek tartassanak, melyekben az iskolát és nevelést érdeklő eló'adások, felolvasások, szavalatok stb. adatnának elő' tanítók és tanítónők közös részvételével. Arad város iskolaszéke a közierazffa- . . ... » © tási bizottság utján fölterjesztett, ez irányú kérelmére most válasz jött a tanügyi kormánytól, mely ennek a kérelemnek teljesítéséi a leghatározottabban megtagadja. Először is hivatkozik a leirat az 1868. és 1876. törvényekre, melyek a vizsgálatok tartását előírják, másodszor a tanügy és az iskola érdekében szükségesnek is tartja, hogy a növendékek a nyilvánosság előtti szerepléshez már korán hozzászokjanak, másrészt, pedig hogy a szülők eme nyilvános vizsgálatok révén az iskolákat, melyekre gyermekeiket bizzák s melyek fentartására annyit áldoznak, ellenőrizhessék s az azokban folyó tanítás és nevelés mibenlétéről tudomást szerezzenek. Kétségtelen, hogy a miniszternek, illetve a nevében intézkedő államtitkárnak bizonyos tekintetben igaza van, mert a mi törvény, az törvény és azt — amig meg nem változtatják — meg kell tartani; a szülők ellenőrzési joga sem alap nélkül való, mert bizonyos, hogy az adófillérek- ből föntartott és a családot, oly közelről érintő intézmény, mint a népiskola, szükségképen a legszélesebb körű nyilvánosság ellenőrzése alá helyezendő, melyben nemcsak a törvényhatóság választotta felügyelőnek és a tanitás megfigyelésére kiküldött iskolaszéki tagoknak, hanem a közvetlenül érdekelt szülőknek is kell, hogy részük legyen. De hát mindezek dacára is be kell látni, hogy a népiskolák évzáró nyilvános vizsgája idejét múlt, céltalan és visszás szokás, melyre a miniszternek a törvényre támaszkodó rideg elutasítás helyett eló'bb- utóbb más álláspontra kell helyezkednie. Első sorban a törvényt — ha rossz, vagy túlélte magát, — meg lehet, sőt meg kell változtatni. Örök időkre nem hozzák a törvényt s ha eljött az ideje, föl kell azt cserélni jobbal, vagy egészen eltörülni. Es addig is, mig a jelen esetben is megtörténhetik, lehet annak a magyarázatában, végrehajtásában oly módozatokat találni, melyek a célszerűtlenné, sőt károssá vált törvény hatályát lényegesen enyhítik. L ram istenem, hány jó törvény végrehajtását mulasztják el részben, vagy egészen opportunitási, vagy politikai okokból! S az őszinteség bizonyos hiányára kell következtetnünk, valahányszor egy miniszter valami reform létesítésénél oly tüntetőleg hivatkozik a törvényre, mint akadályra, — Ami már a kéi’déses leirat amaz indokolását illeti, hogy az évvégi vizsgálatok föntartása a nyilvánosság és a szülői ellenőrzés lehetővé tételének szempontjából szükséges, erre nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy az ellenőrzésnek ez a módja nagyon is hiányos és foganat nélkül való. A szülők amúgy is nagyon jól tudják, mi történik az iskolában, hogyan bánnak a gyermekekkel, mit tani- tanak és mennyi leckével, házi dolgozattal terhelik meg őket napról napra, hétről- liétre. Bizony jobban tudja ezt a szülő, mint bármi más ellenőrző szerve az iskolának ; csakhogy nem tehet ellene semmit, bár szomorú tapasztalata vagy alapos panasza is van ebben az irányban. Hát még a parádés vizsga eredményei után, ahol gondoskodva van, hogy a felhívott tanulók tudjanak is valamit s közmegelégedésre feleljenek, mert ennek ellenkezője botrány volna s épen nem felelne meg a mézes madzag szerepének, hivatásának. Igenis, — amint már érintettük — szükségesnek tartjuk a "szülők ellenőrzési jogát a népiskolákban, de abban az értelemben, hogy közös értekezések vagy egyéb intézkedések révén módjukban legyen a szülőknek jogos panaszaikkal és méltányos óhajtásaikkal hivatalos utón előhozakodniuk és azok orvoslása, illetőleg teljesítése érdekében befolyniuk. Egy szó mint száz, az elemi iskolák évvégi parádés vizsgái eltörlésére indult mozgalomnak arra az elutasító leiratra nemcsak megszűnnie, de még megállapodnia sem szabad. — Meg kell szűnnie végre annak a visszás helyzetnek, hogy a tanitó az intenziv, ixxstruktiv, lélekfejlesztő nevelés helyett az év második feléi arra használja, hogy tanítványai az évzáró nyilvános vizsgán egyes kérdésekre a pixb- likuxn szája-ize szerint felelni tudjanak. Zsidó ügyek.* A . hegyek vajúdtak és egy kis egérke született. Öukénytelenül jutott ez ezembe, midőn a múlt héten megjetent „Zsidó ügyek“ cimii három hasábos cikket végig olvastam. „b minthogy a zsidóság magába rejti az ő bajait — mondja a szerző — és nem lép vele a nyilvánosság elé, igy sem a társadalom, sem az intéző körök fogalmat sem bírnak arról alkotni, hogy mi sorvasztja el a zsidó hitközségek legszebb intézményeit és mi bénítja meg a hitközségi életet.“ Ezen bevezetés után magam is már kiváncsi voltam, hogy ni-ni, csakugyan mi az, ami bennünket sorvaszt és béuit. Mert hogy bénulunk és sorvadunk, az minden kétségen fölül áll. Hiszen Lantos nr mondja és ha mondja, valószínűleg tudja is. Hamarjában sok mindenre gondoltam. Gondoltam a kormányi'a, koalícióra, néppártra, az országos központi irodára, esetleg az orosz cárra. * Ez a cikk válasz akar lenni Lantos nrnak lapunk múlt számában megjelent fejtegetéseire és csupán azért közöljük, mert Zafír ur igazságszeretetünkre és pártatlanságunkra hivatkozva^ kérte a megjelentetést. Ennek tehát eleget teszünk, egyúttal ’azonban helytelenítenünk kell a beküldő cikkének személyeskedő élét, mint amire az előző cikk nem szolgáltatott alapot. Egyebekben a polémiát tovább lüzni nem engedjük, mert a neologok és orthodoxok harcának csatateréül lapunkat oda nem adhatjuk. a szerk. És dehogy. Egyik sem az igazi. A felsoroltak miatt még szivelzsh'osodást is kaphatnánk. Tudjátok: kik az igazi sorvasztóink ? Nem is sejtitek, t. olvasóim. De Lantos ur megmondja. Nyíltan és egyenesen Bátran és férfiasán. Ha a zsidó éi-dekek úgy kívánják, nem ismer félelmet és megalkuvást. Hadd tudja a világ, hogy csakis és kizárólag az az 5—6 orthodox az, aki sok községben gomba módra terem és kerékkötője a nagy hitközség kulturális fejlődésének. És ezek miatt fújja ő is teli tüdővel a harci riadót. Zsidó társadalom szervezkedjél, ti intéző körök álljatok résen, mert nagy veszély fenyegeti Izráelt. Sötét felhők tornyosulnak egünk boltozatán és igy mindnyájunknak kell összefogni, hogy kiirtsuk ezt az 5—6 kulturellenes orthodoxot. És ha kiváncsi vagy t. olvasó, hogy melyik az az ütköző pont, amelynél ezek az orthodoxok a kultúrával ellenkezésbe jutnak, azt is megmondja a cikk t. szerzője. Oly egyszerű. Egészen kézzel fogható. Hát u gabella. Nem világos-e ez ? Kultura-gabeila, Gabella-kultura, nem szépen hangzik-e ez? Mintha csak egymásnak teremtették volna. A kultur ember az gabellát fizet, még pedig a nagy hitközséghez, mert aki a kicsihez tízet, az annak kerékkötője. És az az 5—6 orthodox elég vakmerő, hogy a kultúra kerekét úgy megköti, hogy azt a nagy hitközség 130—140 tagja nem bírja kiszabadítani. Hát ez ellen ok- vetetlenül tenni kell valamit. Ezt nem szabad csak amúgy tétlenül néznünk. Azt hiszem, hogy ezen cikk vezérgondolatának a reprodukálása elegendő arra, hogy tisztában legyünk annak komolyságával. Érdemben tehát végeztünk vele. De azért érdekességgel bir ez az elmefuttatás, mint egy általános kortünet, mely megvilágítja a két tábor egymáshoz való viszonyát. Különösen a mai időben, midőn a neolog vezetők unificátióról álmodoznak, nem lehet érdektelen, sőt nagyon fontos látni, hogy micsoda áthidalhatatlan ür tátong e két tábor között, micsoda izzó gyűlölettel viseltetnek egymás iránt. Mert csakis szenvedélyes gyűlölet sugalhat oly szavakat, mint amilyet a t. cikkíró használ, csak a düh által elvakitott ellenség állíthatja, hogy az orthodox szervezetet hét hiúságában megsértett gyászmagyar alapitotta. Aki higgadtan és tárgyilagosan tud gondolkozni, annak el kell ismernie, hogy azt a zsidóság legnagyobb tudósai, a hit terén legelső kapacitásai tették, akik ha tévedtek is — e felől lehet vitatkozni — de az önérdek vádjával semmi esetre se sujthatók. Micsoda ádáz gyűlölet vezethette a cikk t. szerzőjét akkor, midőn félretéve a lovagiasságot, mely egy gyengébb féllel szemben kötelezővé válik, egy három hasábos cikkel akarja ezt a kicsi, törpe minoritást lebunkózni. Egy ilyen védtelen és apró ellenséget meggyőzni szokás, de nem a denunciálás veszedelmes fegyverével legyőzni. Gyászmagyai’oknak való dicsőség ez, igen tisztelt Lantos ur. De különben is tessék csak még egyszer végig futni b. elméje szülöttjén és be fogja látni, hogy annak alaphangja nagyon hasonlít Hámán- nak — az antiszemitizmus megteremtőjének —— Artaxerxeshez intézett szavaihoz. Méltóztassék csak egy kissé higgadtabban ezt a pár orthodox zsidót megnézni és arra a meggyőződésre fog jutni, hogy ezek végtére egész ártatlan kis emberkék, akik csak meggyőződésüket követik, midőn önöktől különváltak és a hitközségdi játszás drága költségeit viselik, ezért kár volna őket bántani, hadd üdvözöljön mindenki saját módja és belátása szerint. És bármint vélekedjünk felőlük, egy szép férfias vonást nem tagadhatunk meg tőlük, hogy szembe mernek szállni a többséggel és a gunyr és gyűlölet sem bírja őket meggyőződésüktől eltántorítani. Bármily lenézést és kicsinylést néma megadással viselnek és még sem akarnak egy hurt penditeni a többi lantosokkal. Hátralékos előfizetőinket felkérjük előfizetési dijaik mielőbbi szives beküldésére.