Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
18. szám XIX. év folyam Szekszárd, 1909. május 2. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Mejjjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivata li telefon-szám II. Fönounkatárs : Felelős szerkesztő é« laptulajdonos: Or. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten medáliái it tt árszabály »zerint számíttatnak. Válság. — ik. A kormány lemondása és meg- , bizatása az ügyek ideiglenes vitelével pro- ; grammszerüen történt meg. Tisza Kálmán, mint miniszterelnök 1877- ben hasonlóképpen a bankügy miatt mondott le. Akkor is nem arról folyt a tárgyalás, van-e jogunk önálló bankot létesíteni, ez iránt az összes tényezők tisztában voltak és Ö Felsége a kiegyezés utáni elsőbanktár- j gyalás alkalmával már 30 év előtt határozottan elismerte, hogy Magyarországnak és Ausztriának töltétlen joga van az ónálló bankot fölállítani. Abban az időben, miután a kormány nem tartotta lehetőnek azt, hogy a külön bank azon veszélylyel állittassék fel, hogy bankjegyeink az államjetryekkel szemben disagioval bírjanak, ezt csak a kölcsönös kényszerforgalommal látta elérhetőnek. De, mert a megegyezés nehézségekbe ütközött, megállapodás történt, hogy nemcsak nem adatik fel, hanem határozottan kimon- datik mind a két államnak a joga a külön bank létesítéséhez. A kormánynak az volt a terve, hogy tiz esztendőre mind a két államban egy és ugyanazon társulat nyerjen szabadalmat és ez állítson egyenjogú, egymástól teljesen független két bankintézetet, egyet Budapesten, egyet Bécsben. Határoztassék meg, hogy a társulat által alapszabályszerüleg kiadható bankjegyeknek hány százaléka forTÁRCA. Karcolatok. Az emlékkönyv. Kis gimnazista tinin egyilt este váratlan kéréssel lepett meg: „Édes apám, Írjon valamit az emlékkönyvembe.^ Epen vacsora utáni szivaromból tujtam a füstkarikákat, miközben elgondolkoztam a mindennapi dolgokról. Kis fiam kívánsága egészen váratlanul ért. Visszautasítani nem lehetett. A gyermek egy pillanatig se veszítse el azt a tekintélyt, amit édes apja bölcsességével szemben érez. Legény koromban sok emlékkönyvbe Írtam. Abban az időben az emlékkönyv divatos volt, ma már csak a biedermayer múzeumban találhatók. A leányok ma nem kérnek az ifjútól emléksorokat, melyek rendszerint a jelent örökítik meg, hanem a jövőről akarnak beszélni. Ma nem a poézis, az emlékönyvek rendes felirata, hanem próza járja. Az ifjak ma inkább olyan lapokra írnak, melyeknek szövege» fizessen On«-nel kezdődik. Egész sora a költeményeknek van még emlékemben, melyeket emlékkönyvekben láttam. Voltak szép és nem szép versikék, de a leányka, kinek Íródtak, mind szépnek találta. Magam is írtam sok bohóságot. Egyszer pl. a szomszédságomban levő pusztán, — melynek „Szőkeföld“ a j neve, —- nyújtotta egy bájos leányka elém emlék- I könyvét. Gazdaemberhez gazdasági eszmék állnak legközelebb. Beleirtani: Fekete földben te- i rém a jó búza, Szőkeföldön a legszebb leány. Azon a héten szellemesebb ember nem volt a ; vidéken. Egy másik lányka már kevésbé szeren- j esés volt. Emlékkönyvébe Írtam: Az Önben rejlő ! kellem, szellem s báj, többet ér, mint egy inerinói j birka nyáj . . . Azon a héten nem volt nálam ditandó mindenik állam hitelére; a Magyar- országra eső százalék csak itt legyen értékesíthető és a magyar hiteltől semmiképen meg nem vonható. A beváltási kötelezettség épp úgy Bécsre, mint Budapestre állapíttassák meg és az ércalap is a budapesti és a bécsi bankintézetnél helyeztessék el. A két igazgatóságot a közgyűlés választja, min- deniket az illető állam polgárai közül ; mindenik intézet vezetésére az alkormányzót az illető pénzügyminiszter ajánlatára és ellen- jegyzésével O Felsége nevezi ki. Azon teendőkre, melyek a banktársulat és a bankjegyek egységéből okvetlenül következnek, de csakis ezekre, szerveztessék egy központi orgánum, mint a két bank igazgatóságának választmánya ; bizonyos számú tagot válasz- szón oda a budapesti és ugyanannyit a bécsi igazgatóság, nevezzen ki hozzá a magyar kormány egy tagot, az osztrák kormány is egyet, élén állván az egész társulatnak az 0 Felsége által kinevezendő kormányzó. A kormánynak ezen javaslatát az osztrák kormány nem fogadta el és miután a hosszas tárgyalások sikertelenek maradtak, Tisza Kálmán beadta lemondását. Lemondásának j okait kimerítően adta elő a .képviselőházban. A kormány — úgymond Tisza — a mindinkább nyomasztóbbá váló pénzügyi helyzetben, az egyetértés létrehozása céljából, elkövetett mindent, mert a szakításért különben nem vállalhatná el a felelősséget. A tárgyalások lolyamán a bank központi közegének összealkotása kérdésében oly kívánalommal találkoztunk, melyet Magyarország állami tekintélyének csorbítása nélkül elfogadnunk nem lehetett. És midőn e kérdésben engedékenységre nem számíthattunk, a tárgyalásokat félbe kellett szakítanunk. Oly intézkedést, amely kötelezőleg kimondja, hogy bármit akarjanak maguk a részvényesek, a magyar állam polgárainak törvény szerint állandóan kisebbségben kell lenniök, a nemzeti állam méltóságának sérelme nélkül elfogadhatónak nem tartottunk. Azon meggyőződésben voltunk — folytatta Tisza — hogy ilyen, politikai szempontból látszólagosan csekély dologban megcsonkítani engedni állami helyzetünket, annyi, mint tág kaput nyitni annak, hogy ez azután más kérdésekben is megkiséreltessék. Ilyen körülmények között kísérletet kellett tennünk, nem lehetne-e az önálló bank létesítését kezünkbe venni. Ismételten és határozottan ki kell fejeznem, hogy joga ehhez az országnak senki által kétségbe nem vonatott és ha lett volna, aki kétségbe vonja, aki e jogokat velünk együtt védte volna, az Magyarország törvényes királya. A király — épp úgy, mint most — az önálló bankról hallani sem akart. Tisza ajánlatára Sennyei Pál bárót és Mailátk György országbírót hallgatta meg s mindkettőjüknek felajánlotta a kormányalakítást, de erre egyik se vállalkozott. Hasonló- képen nem fogadta el a kormány alakításra szóló megbízást Bittó és Szlávy sem. Hosz- szabb tárgyalások után az osztrák kormány elfogadta a magyar kormánynak a közös bank szervezete tárgyában előterjesztett kögorombább ember a vidéken. — Egyszer aztán egy másik szép leány nyújtotta elém emlékkönyvét, akinek e komoly sorokat irtani: Ha gondolatokat akarunk kifejezni, a szív az agynak mindig segítségére siet, ha érzelmeket akarunk papírra vetni, az agy mindig cserben hagy. Ez az oka, hogy e pillanatban nem tudok írni semmit . . . . E sorok lettek aztán alapvetői kis fiam kérésének : Édes apám, Írjon az emlékkönyvembe . . . Benső aggodalmamból mit sem árultam el, tétovázás nélkül Íróasztalomhoz ültem. Kis fiam tekintete rajtam csüngött. Láttam szemeiből, hogy az eddig irott dolgok legokosab- bikát várja. Feleségem az esemény színhelyéhez közel horgolt, fel se tekintett, mint aki biztos az én dolgomban. Fiakot vallani, ez több minden vereségnél, amit hadvezérek valaha szenvedtek. A könyv még üres volt — kis fiam karácsonyi ajándéka. Felvettem tehát a tollat és nekivágtam a papírlap fehér mezőjének, hogy azon barázdát szántsak, melyek kis fiam számára hasznosat teremjenek. »Nem az iskola, hanem az élet számára tanulunk« — ezzel a régi igazsággal kezdtem. Minden tantárgyból, melyet tanulsz, egy jeligét válassz magadnak. A magyarból, hogy : a haza minden előtt, a latinból : Aurea mediocritas, a földrajzból, hogy gazdagabb ország lehet a földön, — de szebb nem, mint Magyarország ; a történelemből Mátyást az igazságost válaszd jeligédül; a számtanból ne feledd soha, hogy kétszer kettő mindig négy marad ; a mértanból, hogy legrövidebb ut az egyenes ; a tornából, hogy mászni szabad, — de csuszni-mászni soha; az énekből, hogy dal csak tiszta lelkismerettel adatott. S mindezt a vallás azon tanítása foglalja egybe: »Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat«. Gyönk földrajza. Hires városkája Tolnamegyének Gyönk Kies fekvésű, négyezer lakosa van, — kik részben németek, részben lateinerek. Szorgalmas népessége földműveléssel, állat- tenyésztéssel foglalkozik, de otthonos az alsós kalaber és a zsurnalisztika is. Mikoron Messina elpusztult, talán sehol pro kalabriász nem tettek annyit, mint éppen Gyönkön. A zsurnalisztika terén pedig híresek voltak pld. a «Glossák», melyek akkor tűntek fel legjobban, mikor letűntek. Ez volt az igazi ereje. Kinizsi is legerősebb volt halála után, mert a sírkövéről visszapattant golyó is megölt egy törököt. Különben a Capitolium a tarpeji-sziklától, a magasztos a nevetségestől, a sajtópapir a sajt- papirtól mind csak egy lépés . . . (Történelmi igazság kedvéért megjegyzem, hogy a gyönki zsurnalisztika ezt a lépést soha se tette meg.) Gyönknek van gimnáziuma, kevés, de remény- teljes diákokkal. Gondolom, Petőfi is itt nyerte az első inspirációt . . . Van járásbirósága, szolgabirósága és két rezes bandája. Szekszárddal, a megye székhelyével, nincs direkte vasúti összeköttetése s igy a forgalom a két város között nem igen élénk. Leginkább csak pörös alkalmakkor van forgalma, mert a törvényszék Szekszárdon van. Ilyenkor aztán girbe-görbe utakon (értve kocsi- utakon) meg van az összeköttetés ide is, oda is. Általában takaros és takarékos nép lakja, de azért takarékossága mellett ajándékozási mániát is bőven tapasztalhatunk. Legutóbb 7U.O00 korona ára épülettel, sok fiú- és leánygyermekkel ajándékozta meg a vármegyét. Vannak igen szép szőlői és présházai. Utóbbiak között nem utolsó az adóhivatal. Társadalmi élete tultengésben szenved. Akik nem űznek Mikes Kelemen kultuszt, azok kaszinóban, sétahelyeken, szalonokban, pince és puszta szeren találkoznak. Vannak nagy közterei, monumentális épületei, nomád színháza és állatkertje három nubiai párduccal. Egyéb nevezetességeit jövő alkalomra hagyjuk. 0.
