Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-02 / 18. szám

2

TOLNA VARMEGYE.

1909 május 2

vetéléseit és Ő Felsége a kormányt a régi tagokból újból kinevezte.

Vajha ezúttal is megtalálnák hamarosan a kibontakozáshoz vezető kompromisz- szumot . . .

Az önálló bank létesítése elháríthatatlan akadályokba ütközik elsősorban Őielsége részéről. De igen nagy számban vannak idehaza is politikusok és pénzügyi szaktekintélyek, akik a közös bank fentaitását az ország érdekében állónak tartják. Hiába proskribálja a függetlenségi lrondőrök és akarnokok csoportja Andrássy Gyulát azért, amiért ó ki merte jelenteni, hogy hive a közös banknak, mert minden iügget enségi erőszakoskodás dacára sem vonható kétségbe, hogy amint a függetlenségiek jogosan vallják magukat az önálló bank híveinek, ép u y jogosan hirdetheti Andrássy, hogy ő viszont a közös banknak a híve. A közös bank, ameddig a közös vám fennáll, határozottan jobb, előnyösebb, hasznosabb az országra nézve, mint az önálló bank. 1917-ig tehát a közös bank fentartása az országnak elsőrendű érdeke.

Nagyobb baj— haigaz—hogy ÜFelsége minden nemzeti követelés megadásától idegenkedik.

A válság igy is remélhetőleg nem sokáig fog elhúzódni, habár a fiiggetl. tábort belekergették s céltudatos akcióval belehajszolták a szélső álláspontra. Örvendetes megnyugtatásul az a tény szolgál csupán, hogy a párt nagy többsébe rendületlenül áll Kossuth mellett és őt követi, nem pedig Hollót és Justhot. Kossuth és Apponyi Andrássy támogatására és a béke fentartására nagy súlyt helyeznek. — A királyi akarat szemben áll az országgyűlési többség akaratával. Ebből nem erőszakkal, hanem méltányos kompromiszummal kell a kibontakozást keresni és megoldani.

Hogy Justh megharagszik és 20—25 hívével kilép a pártból, még nem akkora baj, mintha a válság sokáig elodázódik és az úgynevezett ellentállási hősködés — amely olcsó babérok szerzésére nyújt bő alkalmat — kerül a felszínre.

A Tisza Kálmán példája bizonyítja, hogy a szélső álláspontnak érvényesülnie nem lehet.

De nem is az önálló bank kérdése az ütköző pont. A függetlenségi párt a többi pártokat a koalícióból ki akarja zárni és egyedül akar kormányozni. A hatalomból nem juttat másnak. Mint többségi pártnak, joga van hozzá, ha erre törekszik. Azonban az eddigi taktikával fel kell hagynia. Kövessen nyilt 67-es politikát, ne csak tettekkel, mint azt három év óta teszi, hanem hagyjon fel a megvalósíthatatlan programm hangoztatásával. A bizalom iránti fölfelé és lefelé egyaránt, ha őszintén és nyíltan a reális és produktiv politikai alapra helyezkedik, csak növekedni és tekintélye öreg- bedni fog.

A pártnak egységesnek, fegyelmezettnek kell lennie és nem alvezérkék vezetése alatt csoportokban támadni és gyanúsítani saját kormányukat.

Az ország sorsát helyezzék saját népszerűségük fölébe, ne arra gondoljanak örökké, hogy a mandátum meglesz-e, hanem arra, hogy az ország java mit kíván.

Megvalósítható kormányzati elveket hirdessenek — és akkor megszűnnek a belső intrikák, a párt- és kormányválságok.

VÁRMEGYE

A vármegye központi választmánya május

3-ikán d. e. 10 órakor a vármegyei székház kistermében ülést tart.

Vármegyénk és a Julián-egyesölet. Gróf Széchenyi Béla koronaőr, a Julián-egyesület elnöke a következő átiratokat intézte vármegyénk alispánjához ;

1.

1108 1909. J. szám.

Nagyságos

felső korompai Simontsits Elemér urnák,

To In avármegye alispánjának

Szekszárd.

Nagyságos Ur!

Örömmel vettem Nagyságodnak 4049. sz. alatt kelt nagybecsű átiratát, melyből arról értesültem, hogy Tolnavármegye közönsége és tisztikara beléptek a Julián-egyesület alapitó tagjainak sorába.

Ezen hazafias és nagylelkű elhatározásért van szerencsém egyesületünk nevében meleg köszönetemet nyilvánítani és Nagyságodnak külön is megköszönni, hogy szlavóniai véreink megmentése érdekében a maga részéről is fáradozni méltóztatott.

A magyar társadalom impozáns mértékben megnyilatkozott áldozatkészsége lehetővé tette egyesületünknek, hogy legutóbbi jelentésünk óta tanítóink és növendékeink számát megkétszerezzük, hogy jelenlegi iskoláinkat több, mint 4000 gyermet látogatja. Azt hiszem, hogy ezzel hálálhatja meg a Julián-egyesület legméltóbb- kepen Tolnavármegye hathatós támogatását.

Budapesten, 1909. évi március hó 29-én.

Gróf Széchenyi Béla s. k.

11.

Alapitó tagsági levél

A Julián-Egyesület ezennel elismeri, hogy Tolnavármegye nagyérdemű Közönsége 1133 K. 50 f, azaz: Egyezeregyszázharminchárom korona 50 fillér lefizetése mellett az egyesület alapitó tagjainak sorába belépett.

Kelt Budapesten. 1909. évi ápr. hó 1-én Gróf Széchenyi Béla s. k., elnök.

III.

Alapitó tagsági levél.

A Julián-Egyesület ezennel elismeri, hogy Tolnavármegye Tisztikara az egyesület alapitó tagjainak sorába belépett és az alapszabályok

VI. szakaszának 1. pontja értelmében 500 K.-t, azaz : ötszáz koronát az egyesület pénztárába befizetett.

Kelt Budapesten, 1909. évi április hó 1-én.

Gróf Széchenyi Béla s. k., elnök.

Elvi fontosságú határozatok Az ipari szállítások és munkálatok odaítélésénél az állami kedvezményben részesülő vállalatok ajánlatai csupán azért, mert állami kedvezményt kapnak, előnyben nem részesíthetők. (Belügym. 397791909) — Segédjegyzői állás szervezése kérdésében hozott határozatok ellen felebbezésnek van helye. (Belügym. 158648/908.) — Aki azon célból, hogy jegyzői hivatalt nyerjen, az illetékes szolgabirót becsületsértő közleménynek nyomtatvány által való közzétételével fenyegeti, nem hatóság elleni erőszakot, hanem zsarolást követ el. (Kúria 1424/904.) — Szalon tüzijátékáruk robbanó szereknek nem tekinthetők és igy elárulásukhoz csak iparigazolvány szükséges. (Belügym. 5034|903.) — Aszalt szilvából készített cél re csakis olyan szeszfőzdében dolgozható fel, me y az adót a tényleges termel vény szerint fizeti. A főzőkészülék napi termelőképessege alapján átalányozott szeszfőzdékben csak a meglevő készlet főzhető ki. (Belügyminiszt. 11286|909.) — Ha valamely községben több jegyző van, a bírónak a jegyzővel való együtt alkalmazását kizáró rokonság valamennyi valóságos jegyzőre vonatkozik. (Közigazgatási bíróság 7219j908.)

A virágnyitó május két első szombatjáról.

Irt»: Krammer Zsófia.

Két gyönyörű görög rege jut az eszembe, midőn a virágnyitó május két első szombatjára gondolok. Szól pedig az első Arionról, a les- bosi költőről, a kardal feltalálójáról, kiPeryander korinthosi király udvarában élt s költötte, énekelte remek dalait, melyet ifjú szüzek, deli korinthosi ifjak énekeltek mindenfelé, minden ünnepségen. Tarentumból — Dél-Itáliából — óhajtott hosszú távoliét után visszatérni hazájába, kincsekkel megrakodva, mely kincseket csodaszép dalaival szerzett. Durva hajóslegények, hogy kirabolhassák, életétől akarták megfosztani. S a költő egy kegyet kért tőlük csupán ; nem az életét, a kincseit esengte, csak még egy dalt akart énekelni s aztán] maga ugrik a tengerbe, kincseit nékik hagyva. S díszbe öltözötten állt a költő a hajó orrára. Es a Jóni tenger napsugaras, kék vize felett csendesen, szállongva, halálához készülve, megzen- dült Árion dala. A legcsodálatosabb dallam, mely valaha a derült, ragyogó görög ég alatt zengett. Mintha a halálra készülő bucsuszózata a tengert akarná felrázni közönyösségéből. Aztán csend lett. A lant húrja megszakadt. Az utotsó dallam szomorú csengéssel halt el a vizek felett s aztán Árion, a csodadalnok, elmerült a habokban s a hajósok vesztét hívén, kincseivel vígan hajóztak Korinthba. S azt hitték, meghalt Árion s megszűntek a korinthusi ligetek kardalai.

Pedig Árion megmenekült, a dalára a hajóhoz gyűlt delphinek egyike kapta a hátára és elvitte a korinthosi partokra. S Ko- rinthos ligeteiben újból zengett Árion dala. A virágba borult berkekben, a legcsodálatosabb görög tavasznapon, az Isteneknek szentelte virágos oltárok előtt énekelték a kardalokat, Árion dalait

* *

*

Sok-sok ezredévvel a görög-világ elmúlta után, úgy érzem, megismétlődött e csodatörte- net Távol a Jóni-tengertől, Bacchusnak (a bor istenének) szentelt lankás domboldalak alatt nehány év előtt lelkes csapat énekelte az Arion- dalokat. Dicsőséggel, hírrel, babérkoszorúkkal megrakodva ment újabb és újabb útra, mint Olympos győztese, a szekszárdi Árion (dalárda). Dalt zengett ajkuk, csodaszépet. S aztán csend lett. Eltűnt Árion, nem a napsugaras, kék vizekben, hanem a mindennapi élet szürkeségében. Az emlékezet szólt róla csupán, a visszafájó, visszaváró emlékezet az elmúlt gyönyörűségre. S azt hitték, elveszett Árion.

Május van ! Csodálatos tavasz ! Fuvallatok szállanak szerte a virágbaborult orgonafák fölött s virágillatok édesiték a levegőt. S ma, az év legszebb napján, a természet leghatalmasabb ünnepén, életet lehelő, életet keltő szent május első napján megszólal újból a megmentett, az elveszettnek hitt Árion. Uj dalok, uj hymnusok fognak szállani. Uj gyönyörűségek kelnek életre s csapongnak a levegőben. A feltámadott Árion uj dalait zengi, hogy nyiló tavaszban s hervadó őszben, egyaránt hirdesse csodaszózattal: a szent művészet, örök gyönyörűség : a dal halhatatlanságát.

A másik görög rege szól pedig Pánról. Az arkadiai berkekben élt Pán, a természet, a szabad természet istene. S ott, ahol a pajkos najádok, boldog nymphák járták gyönyörű táncukat, ott, áhol az élet marokkal szórta az élveket, szomorúan, elhagyottan járt Pán, a nagy Pán. Nem volt, aki szeresse. Árván bolyongott a boldog pagonyokban s alkonyati órán esengve kérte a szép najád, a bűbájos Syrinx szerelmét. S az futott előle pajzán testvéreivel, futott, mig a lába gyökeret vert s nem 'tudott többé menekülni a szerelmes isten elől. S testvérei náddá változtatták a szép Syrinat, hogy Páné ne lehessen. Pán pedig megállóit a susogó nádas előtt s letörte néhány szálát emlékül magának s az elhagyott, a szomorú isten, a fájdalomtól gyötört Pán ajkához emelte a hét ágú nádat, hogy csókot adjon az elváltozott kedvesnek. S im . . . egyszerre csodahang búgott át az erdőn. Ami fájdalom, fájó gyönyörűség szegény Pán keblében lakott, ott nyert hangot a hétágu syrinxen : a Pán sípján. A Lykaios és Mainalos hegy visszhangozta a csodahangokat s Pán versenyre kelt Apolónnal. S hiába büntette a bosz- szus napisten szamárfülekkel az ítélő Midás királyt, eltörölni, megsemmisíteni azt az ítéletet, hogy Pán dala szebb az övénél, nem tudta többé.

Csend ! A Pán dala csendül! Istenáldotta művész ajkán nyer ihletet a nagy, a szent természet, a fájdalom, a gyönyörűség a szerelem dala. A pogány arkadiai isten keserves panasza s kedves vidámsága szólal meg ajkán. A természet, a szabadság istenének dala, mely egyaránt fenséges, akár az arkadiai pagonyokból, akár a nagy magyar ázsiai pusztákról vándorolt ide hozzánk, hogy keresztülélve egy ezredév minden viszontagságát, hogy magában hordozva egy nép bánatát, fájdalmát, vágyát, mesterkéletlen, gyönyörű szerelmét, oly csodálatos szépséggel zendüljön meg virágnyitó május második szombatján, mini amily csodálatos szépséggel csak a Pán sípján zenghetett valaha! Csend! Fráter Loránd dala csendül.

Fehér, illatos ákácokról, édesálmodásról, elmúlott szerelemről, melynek utolsó csókja ott hangzott el a virágos Iák alatt, viharverte ősi fészekről, büszke Krasznahorka várról, szomorú alkonyairól és vidám hajnalhasadásról, minden fájdalomról, minden gyönyörűségről, mely csak fakadhat a szerelem földjén, a buzakalászos, szellőjárta csodarónán, fenyőkkel borított oldalakon, hármas hegy tövében, szabad természetben. Mindenről, mely valaha a Pán sípján kel-