Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

4 TOLNA VÁRME GYE. 1908 január 5 képességet megállapítván, örömének adott ki­fejezést, hogy az ó évnek mintegy utolsó óráit a jegyzői kar legéletbevágóbb ügyeinek rende­zésére fordíthatja. A tárgysorozatra áttérve, annak 77 pontja minden vita nélkül letárgyal- | tatott és pedig: Pirkner János szálkai jegyző fajárandósága ; nvugdijjárulékkal megrovatott Hafner István majosi, Ritlingerlinos döbröközi, Csőri/ Ferenc j harci. Glöckner János udvari, Tieqer János magyarkeszi ujonan választott jegyzők nyug- j dijjáruléka megállapittatott, úgyszintén kk. j Hirling Katalin neveltetési kegydija. Takács Gyula es Tory Sándor dunaszent- györgyi, Konrz Kálmán szemcsédi, Szemenijey Mihály dombóvári jegyző nősülési pótléka . ki rovatott. Kiss Pál gyulaji, Névery Árpád f.-iregi, , Balog János gyönki, Tury Sándor dunaszent- györgyi, Hölczel Anta f.-nánai, Bekö Elek tengődi, j Németh Géza magyarkeszi, Válirs Alajos duna- kömlődi, Lende Béla györkönyi, Varga Lajos k.-szántói, Zsigmond Gyula pincehelyi jegyzők nem rendszeres állásban eltöltött szolgálata miután az utánfizetést igazolták, végleg be­számíttatott; ugyanígy beszámíttatott Zsigmond, Elemer gindlicsaládi jegyző nem rendszeres szolgálati ideje és nyugdijjárulékai korábbi magasabb javadalma után fentartattak. Hegedős Mátyás pincehelyi, Dely Gyula ozorai, Nagy József diosberényi, Simon Lajos decsi, Berényi Jenő alsónyéki, Csukly Ignác szakályi, Koboz János tolnai jegyző fizetési halasztás kérelme teljesittetett. Ugrósdy Aladár kisdorogi, Virányi Károly tolnai, Niefergall Nándor dföldvári, Horváth György kakasdi, Molnár István felsőnyéki, Horváth Ernő váraljai, Molnár''Dezső várdombi, j Szepessy János kajdacsi, Bertics Pál értényi, , Sorok Dezső kajdacsi jegyző nem rendszeres ! állásban eltöltött szolgálata beszámíttatott. Pirkner János szálkai, Lovászy Gábor ; nagymányoki, Schaád Vilmos murgai jegyző | nem rendszeres állásban eltöltött szolgálati idejének beszámítási joga elismertetett. Lestyán Dezső pálfai, Reizner Béla nagy- kónyi, Cholnoki Lajos ozorai, Kerbolt István regölyi, Ábrahám Lajos dombóvári jegyző teljes nyugdíjra nyervén igényt, további szolgálati idejökre a nyugdijkirovásuk beszüntettetett. Klieyl Béla tolnai, Takács Gyula duna- szentgvörgyi, Babay Géza gerjeni, Grünwald Gyula belecskai, Hesz Lajos kölesdi, Albrechtovics Imre szakadáti, Névery Árpád f.-iregi, Lagler Sándor szakályi, Heber Ferenc ozorai, Zsigmond Gyula pincehelyi, Horváth László szakcsi, Steib Mihály dörypatlani jegyző korpótléka nyugdij- járulékkal megrovatott. Tözsér Miklós tamási, Héber Ferenc ozorai Réti János dunaföldvári, Szemenyei Mihály dombóvári, Stockinger János kalocsai, Lunova János zombai, Kerbolt István regölyi, Purth Adolf bátai jegyző halasztási kérelme meg­adatott. Réti János dföldvári pénztári ellenőr szol­gálati ideje megállapittatott. Horváth Zoltán bátaapáti jegyző nyugdíj- járuléka kirovatott. Arany János dombóvári, Sörös Gyula bátai, Fugert Károly paksi jegyző fizetési halasztás kérelme megadatott. Huszár Pál őcsényi, Schultheisz Henrik k.-hidegkuti, Wolf Ferenc d.-kömlődi. Gazdag Dezső' dföldvári, Blochinger Endre tamásii jegyző nem rendszeres állásban eltöltött szolgálata be­számíttatott. Linka Ottmár bonyhádi, Takács Gyula dsztgyörgyi, Szoják Lajos bölcskei, Linka Károly faddi jegyző nem rendszeres állásban eltöltött szolgátati idejének beszámítási joga elisme; tetett. A jegyzőkönyv hitelesítésére Törők Béla kéretett föl. Klimes Antal a jegyzői kar nevében hco/ás köszönetét fejezi ki az elnök iránt, aki a jegy­zői nyugdijegyesület reformja érdekében oly beható munkásságot fejtett ki és ezt a soha meg pem hálálható jóindulatot és támogatást j ügyük részére a jövőben is kér:. Ezzel a választmányi ülés az elnök élteté- t sével véget ért. támaszt bennem arra nézve, hogy vájjon a király kegyéből, az országos kormány bizalmából s a tekintetes törvényhatóság nagylelkű előzékeny­ségéből reám áradó ennyi fényt, pompát és ki­tüntetést, az én csekélységem, az én munkás- zubbonvhoz szokott egyszerűségem viselhet-e? J )öry Pál főispán beiktatása. Döry Pál. Békésvármegye ujonan kineve­zett főispánja december 28-án délután érkezett megyéje székvárosába, Gyulára s azok a kül­döttségek, melyek őt a vármegye területére lép­tekor Mezőtúron, Gyomán, Mezőberényben és Békéscsabán ünnepélyesen üdvözölték és fogad­ták, szintén vele együtt érkeztek meg a gyulai állomásra, ahol a vármegye egész tisztikara, Gyula város polgármestere és képviselőtestülete és óriási közönség lelkes hangulatban fogadta. Az üdvözlő beszedet itt Lovich Ödön helyettes polgármester tartotta. A fogadtatás fényét nagy­ban emelte egy száz főnyi fehérruhás leá°y- csapat, akiknek élén Murvai Erzsiké versben köszöntötte a főispánt, díszes virágkoszorút nyújtva át neki, mit a főispán szép beszédben köszönt meg. A főispán bevonulása igen fényes és díszes volt. A menet élén 120 főből álló bandérium lovagolt, utána 40 diszfogat és nagy ünneplő közönség. A megyei székház lépcsőházában a főispánt Ambrus Sándor alispán vezetése alatt küldöttség fogadta, a közgyűlési teremben pedig a megyei tisztikar várta, akiknek üdvözletét az alispán tolmácsolta, mire a főispán köszönetét mondott a meghatóan lelkes fogadtatásért, mely uj otthonát máris felmelegitette és a tisztikar ragaszkodását és bizalmát kérte, melyre igye­kezni fog méltó lenni. Este a kaszinó helyiségében lakoma volt a főispán tiszteletere, melyben mintegy 100-an vettek reszt. Az installáló közgyűlés december 29-én délelőtt fél 10 órakor volt, melyet Ambrus Sán­dor alispán nyitott meg és melyből a főispán meghívására 4 tagú küldöttség menesztetett; a terembe lépő Döry Pált a közgyűlés közön­sége riadó tapssal és lelkesült ovációval fogadta, mert a főispán szeretetre méltó egyénisége és nemes érzelmektől lüktető talpraesett beszédei teljes mértékben megnyerték a sziveket és elmé­ket. Csak itt-ott hallatszottak elcsépelt jelszavak a szociálisták ajkáról, akik közül egész csomó ül bent a gyulai törvényhatósági bizottságban és akik az ünnepség összhangját tervszerüleg zavarni törekedtek, de eredménytelenül. Az ováció csillapultával Döry Pál letette a főispáni esküt, mire Lukács Endre, Berthoty István dr., Rohoska Mihály és Seiler Elek főszolgabirák a főispánt székestől 3-szor fölemelték. E hagyományos szertartás utr n Daimel Sándor dr. főjegyző a törvényhatóság nevében üdvözölte az uj főispánt, nagy elismeréssel szólva Tolnavármegye szolgálatában szerzett érdemeiről és kijelentve, hogy Bákésvármegye bizalommal csak oly főispán iránt viseltetik, támogatást csak annak nyújt és szeretettel csak azt veszi körül, aki arra érdemesnek és méltó­nak mutatkozik. Ezek után Döry Pál főispán a következő székfoglaló beszédet mondotta : Tek. törvényhatósági bizottság ! Amidőn ő csász. és apóst, királyi felségé­nek, nemzeti országos kormányunk előterjesz­tésére alapított, s csekélységemet érdemeimen túl felemelő legkegyelmesebb elhatározásából s a tekintetes törvényhatósági bizottságnak fénye­sen megnyilvánult alkotmányos megegyezésével s hagyományos szokás szerint az Isten házában is kikért segedelemmel e díszes es ép£ oly felelős­ségteljes áfást, Békésvármegye főispánságát s ennek közjogu jelentőségű szimbólumaként, e nagymultu varmegye hazafias közönségének tanácskozási termében — e tiszteletet paran­csoló szentélyben — az elnöki széket elfogla­landó vagyok: mély megilletődés szállja meg egész valómat. Ismeretlenül, idegenként állok idegenben, ebből folyólag természetszerűen nem kis mértékben elfogultan is, a bizottság színe előtt. Ezen ünnepélyes s reám nézve annyira jelentőségteljes nehéz pillanat aggodalmakat Kételyek nyugtalanítanak, hogy vájjon ezt a helyet, melyhez kiváló elődök maradandó al­kotásaikkal annyi várakozást szoktattak, képes lehetek-e méltón betölteni. Másrészt ezen ünnepi momentum arra sür­get, hogy ősi alkotmányos szokás szerint, hit- levélszerü vallomást tegyek arra nézve, hogy a számomra kijelölt helyet mégis miként szán­dékozom betölteni ? — Ámde mindezeket meg­előzőleg, en, az idegen, a bemutatkozás szük­ségét is érezem, e tekintetben legyen szabad tek. törvényhatósági bizottság, kineveztetésem tényére hivatkoznom s szorítkoznom, mely el­végre is az alkotmánymentő országos kormány bizalmán alapszik. De engedtessék meg ehhez csak annyit hozzáfűznöm, hogy 30 eves köz- igazgatási pályafutásom folyamán becsvágyam­nak kielégítését — szeretett szülővármegyém határain kívül sohasem kerestem s hogy az országos politikai alakulatok következménye az, hogy a nemzeti kormány kiválóságokat nem igényelve tőlem, egyszerű, de önzetlen és hosszas szolgálatomat azzal tüntette ki, hogy politikai színezetemre és hajlamaimra való tekintettel, sőt még sejtelmes vonzódásomnak is engedve, ide. Békésvármegyébe disponált. így esett meg tek. bizottság, hogy szülővármegyém iránt szivembe gyökerezett mély hálámnak s kiolthatlanul lán­goló szeretetemnek teljes épségben tartása mel­lett, sőt hinni merem, hogy szülővármegyém közönségének szeretetétől is kisérve, a Dunántúl szelíd halmokkal ékesített egyik szép, — nekem legszebb vármegyéjéből, — Tolnából — ide a távolba a délibábos s arany kalászos magyar alföld gyöngyére, Békésbe kerültem. Hogy itt a kormány hűséges küldöttjeként istenadta cse­kély erőmnek egész teljességével önzetlenül s őszinte odaadással ezen vármegye közérdekeit, közjavát szolgáljam s magamat vele ekként iden­tifikálván, vele egyesülten, a magunk kisebb munkakörében következetesen munkáljuk es valóra váltani segítsük ama nagy célokat, a melyek kormányunknak a közelmúlt válságos viszonyai közt létet adtak s amelyekért ugyan­azon kormányunk annyi lojalitással, annyi ön- feláldozással és bölcsességgel oly felette nehéz hazafias küzdelmeket folytat. Ezen elhatározásom következményeiként kedves kötelességemnek tartom mihamaráob tü­zetesen megismerni a vármegye közviszonyait, közéletét, annak tényezőit, mozgalmainak indító okait, hagyományait, szokásait, igényeit, bajait. E tágas s nekem ma még ismeretlen mezőn szá­mitok az irántam már is annyi kartársi előzé- kenyseget tanúsított s országosan kitűnő, jó hírnévnek örvendő varmegyei tisztikar kalauzo­lására s hazafias támogatására, mit már most sietek kikérni a célból, hogy a reám ruházott alkotmányos hatalmat már most a kezdettől fogva minden irányban leadott eskümhöz hiven kezelhessem. Ezt a hivatalos hatalmat tek. törvényható­sági bizottság, anyanyelv, vallás, párt- és pol­gári állásra vonatkozó különbőztetés nélkül, mindenkivel szemben és minden helyzetben egy­formán akarom kezelni s mindig azzal a tán- torithatlan igyekezettel, hogy minden esetben a *j°g> törvény és igazság» érvényesüljön ; s ha netán még ezeknek is egymással ellentétbe jutása nehezilendi meg ítéletemet, akkor elhatározásaim, alapjául a méltányosságot választandom, azt a méltányosságot, mely a jognak is eszménye, ideálja. Hivatalos működesem pártatlanságának ezen fogadalma kapcsán jelzem, hogy politikai meggyőződésem az emberbecsiilésnek és fajunk sze- retetének anyagából képződött. Eszményemül a korona alatti függetlenséget tisztelem és vallom s igy ahhoz a párthoz tartozom, mely a nemzet és k°rona hatalmát, a magyar szent korona véd- ernyője alatt élő nép összeségenek boldogságát hazánk független tése és teljes önállósítása által hiszi megvalósítani és biztosíthatni. Éppen ezen párt, a 48-as függetlenségi párt katekizmusának dogmáiból folyik, hogy a politikai vélemény szabadságát tiszteletben tartom s ennek sértet­lenségét aVnagam hatáskörében megőrizni kö­telességemnek ismerem. PoHtikaf, meggyőződésem alkatelemeinek egyikéből, azt emberbecsulésböl önként folyik a munka becsrilaee. Azokat a nem fehérkezü, de egyszerű szappannal is fehérre mosható kezű milliókat, akik! nap-nap után a — sokszor ri­deg, fojtó légkörű műhelyek ezreiben — fizikai egész erejük megfeszítésével fáradoznak, hogy a nyers adagokat a civilizáció igényei szerint átalakitsákXs az azzal járó nehéz dologi munkát végzik, sorsok esetben életük kockáz­tatásával, az anyamid sötét mélységeibe is le­szállanák, hogy onnfct fényt, meleget s világos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom