Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
ságot hozzanak fel a kultúra fejlesztésére, valamint azokat a másik milliókat, akik hazánk tágas mezőit s büszke bérceit kérges kezekkel, verejtékes munkával gyümölcsözővé teszik, ezeket mind együtt az állam és az állami hatalom legfontosabb alkotó részéül ismerem és becsülöm. S ennélfogva azokat az újabb eszmeáramlatokat, amelyek nemzetünk ezen nagy osztályai helyzetének könnyítését, bajainak orvoslását sürgetik s őket minél nagyobb rétegekben a kultúra és politikai jogéi cetet áldásaiba besegíteni törekszenek, jogosultaknak ismerem. Mert úgy látom, tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy az az emberbecsülés, mit én politikai hitvallásom alkotó eleméül jeleztem, nagyban hasonlít ahhoz a felebaráti szeretethez, mely Krisztus idejében kereszténység név alatt a római uralom intézményeit fenyegetve, világi uralmat követelt; de leveretvén, eleintén a lel- kekbe, majd a vallás köntösében, a templomokba vonult vissza s ott tovább terjedt s erősödött meg, ime majd teljes két évezred után demokrácia név alatt újból kilépett a templomokból s a francia forradalom vér- keresztségében testvériség, egyenlőség és szabadság nevet vevén fel, sok talán jobb sorsra érdemes százados intézmények romjain felépítette világi uralmát: napjainkban ugyanez az eszme hatalmas erjesztő erejével, a szociálizmus tanaiban terjeszkedik s már-már oly áramlatokban szállja meg közéletünk sáncait, hogy igényei jogosult részének kielégítését az államkormányzati bölcsesség is javasolja s a humanizmus is követeli. Ezt az emberbecsülés igaz mértékét követelő és a felebaráti szeretet gyógyító-balzsamával kielégíthető szociálizmust jogosultnak s az állam és összes közhatóságaink oltalmazó és segítő pártfogására érdemesnek tartom. Ügyesbajos követői előtt ajtóim tárva lesznek, csak úgy, mint bárki más előtt. De tekintetes törvény- hatósági bizottság 1. a szociálizmusnak azt a fajtáját, mely jogosulatlan és féket nem ismerő uralom vágyból, bűnös kezekkel, az Isten, a haza, családi szentély, sőt a tulajdon szentségének tekintélyére tör — se szent fogalmakat, sőt az egyéni becsület erkölcsi értékét is ördögi cinizmusával megtudja, ezt a szociálizmust el nem ismerem, gyomnak tekintem, melyet hazánk kertjéből minden hatóságnak s minden honfinak gondos kertészként irtania kell. Mert ez az a szociálizmus, mely az emberiséget boldogító oltárokat mind lerombolja anélkül, hogy helyébe jobbakat építeni tudna és csak a kétségbeejtő, sivár nihilt ülteti. Ezekután még a megyei közigazgatás feladatairól szólt, azt hangsúlyozván, hogy a jó közigazgatás első kritériumának azt tartja, hogy a közigazgatási munkakörben fölmerülő panaszok minden irányban szakértelmes, lelkiismeretes és gyors orvoslásra találjanak a hatóságoknál. Ebben az irányban való működésemhez kérem a tek. Törvényhatósági Bizottság hazafias támogatását. Hatalmas, dörgő éljenzés követte a rendkívül közvetlen hangú, rokonszenves beszédet, amelynek hatását hiába akarták a szociálisták lerontani. Domby Lajos szólalt fel Döry Pál után s indítványozta, hogy az elhangzott beszédet a törvényhatóság kinyomassa és jegyzőkönyvében is megörökítse. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévé az indítványt. Ezzel befejezést is nyert a közgyűlés s Döry főispán a tisztelgő küldöttségeket fogadta hivatalos helyiségében. Döry Pál beszédének és egyéniségének hatásáról az ottani sajtó pártkülönbség nélkül a legmelegebb elismeréssel nyilatkozik, igy a «Békésmegyei Közlöny» többek között a következőket írja : «Sietünk megjegyezni, hogy Békésvármegye uj főispánja a szellemi arisztokratáknak nem azon rétegéből való, melyet átlagos nivóra helyez a köztudat. Az ő fényes képességeiről, erényeiről — ha e tekintetben nem is állana előttünk bizonyító példaként egy 30 éves közszolgálatban eltöltött múlt, amely Tolnavármegyében Döry Pál emlékét mélyen a köztudatba véste — az erkölcsi felelősség nyugodtságával nyilatkozhatunk és állíthatjuk, hogy az uj főispán kiváló tudásának és szinte páratlanul megnyerő egyinéségének színe előtt amely nemcsak rokonszenves, de egyenesen leb lincselő, minden békésmegyei polgár meghajolt a vasárnapi installáló közgyűlés után. Döry Pál minden szava, hatalmas működési programmjának minden mondata összefűzte őt a békésmegjei komoly polgárokkal s össszefü te az egész vármegye közhangulatával. Az uj főispánnak puritán, 1908 január 5 demokratikus s egyszerűségében is fölemelő egyi- ! nxsége iránti tisztelet ellen vétenénk, ha bevezető j sorainkban több szót is ejtenénk Döry Pálról, j akinek értéke tiszta és megbecsülhetetlen. D'öryt máris megszerette a polgárság s ez a szeretet soha el nem múló lesz.» Az installáló közgyűlés után vagy 30 küldöttséget fogadott az uj tőispán, kinek tiszteletére délben bankett volt, amelyen négyszázan vettek részt. Itt említjük meg, hogy Döry Pál írásban búcsúzik el Tolnavármegye közönségétől és a tiszteletére rendezett lakoma, az ő egyenes kívánságára, miután a Tolnamegyétől való válást nem akarja még megnehezíteni, elmarad. TOLNA VARMEGYE. Nagy vasúti karambol Pincehelyen. A Budapestről jövő 1068. számú tehervonat Simontornya állomás elhagyása után Pincehelyen találkozik rendes körülmények között a Kaposvár felől menő 1059. számú teher- vonattal. Ez a találkozás, ha késés nincs, éjszaka fél 3 órakor van. Szombaton éjszaka a simontornyai szolgálattevő tiszt szabályszerűen megadta a jelzést, hogy a 1068. számú tehervonat kiindult Pincehely felé. Pincehelyen ezt megelőzőleg el akartak térni a szabályszerű menetidőtől és — hir szerint — az ott szolgálattevő altiszt egy, a teher- vonattal Simontornyára iparkodó vasutas kérelmére a vonatok találkozását Simontornyára akarta áttenni. Ez annál könnyebb lett volna, mert abban az időtájban más vonat a pályát igénybe nem veszi, mint ez a kettő. A hiba főként az volt, hogy a találkozás áttételéről a pincehelyi állomásról nem értesi- sitették Siinontornyát és igy innen menetrendszerű időben szabályszerűen elindult a vonat. A sötét, ködös éjszakában rendes gyorsasággal haladt a Simontornyáról elindult vonat Pincehely felé. A sürü ködön keresztül tört már a pincehelyi állomás távjelzőjének lámpája, amely úgy mutatott, hogy szabad a pálya. Ez a vonat teljes gyorsasággal ment a távjelzőn túl, mert fékezni csak a pályaudvar mellett kezdenek. Amikor a Simontornya felől jövő 1068-as vonat a pincehelyi távjelzőnél járt, akkor indulr- el a pincehelyi állomásról az 1058 as tehervonat, amely ugyancsak teljes gyorsasággal indult, mert valahogy — nem tudni, kinek a hibájából — nem vették észre a simnntornyai jelzést, hogy a vonat onnan elindult. A távjelző körül a pályának éles kanyarulata van, ahol az amúgy is sürü ködben 15 lépésnyire nem lehetett látni. Teljes gőzzel haladt a két vonat egymással szemközt. A pincehelyi vonat már annyira volt az állomástól, hogy teljes gyorsasággal mehetett, viszont a simontornyai még nem fékezett, mert még távol volt az állomástól. A két vonat teljes gycrsasággal rohant a veszedelembe. A két mozdony kezelőit egyszerre halálos rémület fogta el. A sürü ködből kivillant a mozdonyok vörös lámpája. Alig néhány lépésnyire voltak egymástól) Mint két pokolbeli szörnyeteg rohant egymás felé a két vonat. A mozdonyokon már látták a halált. Segítségről szó sem lehetett. Ket-három másodperc még és a két vaskolosszus halálra zúzza, töri egymást és a rajta levőket. A'mozdonyról halálos rémülettel ugrálnak le a gépészek, a fűtők. A következő pillanatban menydörgést megszégyenítő dörrenés reszket- teti meg a levegőt. A két vasszörnyeteg összecsapott borzalmas dörejjel. Robbanás, recsegés, ropogás, vérfagyasztó sikolj és halálhörgés tébolyitó hangzavarba folynak össze. A katasztrófa megtörtént. A két vonaton 15 ember ült. A mozdonyok személyzete idejekorán leugrált és ezek nem a karamboltól, hanem az ugrás következtében szenvedtek súlyos sérüléseket. A vonatvezetők és a fékezőszemélyzet nem menekülhetett. Ezek a karambol szörnyű pillanatában mind megsérültek, sőt Nagy János vezető abban a pillanatban szörnyet halt. A szerencsétlen vasutas budapesti ember és nagy családja van. Vele egy kocsiban volt a katasztrófánál König Károly vasúti tiszt is, akit az összeütközés 12 méternyire eldobott, de esése olyan szerencsés volt, hogy semmi súlyosabb serülése nincs. 5 A borzalmas karambolról nyomban telefonértesítést küldtek a budapest-fiumei vonal minden állomására. Budapestről már hajnalban érkeztek a helyszínére orvosok, mentők és újságírók. akiknek rettenetes látványban volt részük. A két mozdony, valamint 11 kocsi poz- dorjává zúzódott, a pályatest hosszú darabon fölszakadt, a kocsik nagyrésze legurult a sínről. A kár, amit az összeütközés okozott, körülbelül fél millió korona. ^ A kaposvári forgalmi főnökségtől és a zágrábi üzletvezetőségtől nyomban kiment egy bizottság vizsgálatot tartani. A két állomás személyzetét nyomban elkülönítették és egyenként hallgatják ki. A kihallgatások még tartanak. Hogy a rettenetes katasztrófának ki a közvetlen okozója, azt ma még nem tudják. A karambol annyira megrongálta a pályát, hogy annak helyreállítása hosszabb időt vesz igénybe. 200 pályamunkás már korán reggel hozzákezdett a pályatest helyreállításához. A vonatok Budapest és Fiume között egész nap átszállással közlekedhettek, ami tegnap 2—3 órai késést okozott egész napon át. Az éjszaka már annyira rendbehozták a pályát, hogy ma már nagy óvatossággal közlekedhetnek a vonatok. A szerencsétlenség első pillanatában is az a kérdés tolult az emberek ajkára: ki a hibás? Ezt mindenesetre a vizsgálat fogja megállapítani. Az 1068. számú vonat indításakor a pincehelyi állomáson Kemény Manó, ottani szolgálatra kiküldött kaposvári és Lányi Lajos pincehelyi forgalmi tisztek teljesítettek szolgálatot. ókét már a tegnapi napon kihallgatták. A jelekből itéive súlyos felelősség terheli azt, aki a vonatot megindította s a váltó őrt, aki a szabályszerű simontornyai jelzés dacára a pályára engedte a vonatot. A vizsgálat megejtésére kiküldött igazgatósági főtisztviselők Kemény Manó és Lányi Lajos pincehelyi, valamint König Dávid simontornyai forgalmi tisztviselőket állásuktól fal- íüggesztették. ____ HÍREK. — Személyi hírek. Apponyi Géza gróf főispán folyó hó 31-én négy napi itt időzés után visszautazott családjához Bécsbe, ahonnét hétfőn este érkezik ismét Szekszárdra. — Döry Pál főispán Békésmegyéből a beiktatás és tiszt- ujitás után Szekszárdra érkezett, hogy bucsu- látogatásait megtehesse. Innét családjával együtt valósziniileg e hónap közepén tér vissza állandó székhelyére: Békésgyulára. —A békési installáció. Lapunk más helyén részletesen közöljük a békésmegyei főispáni beiktatási ünnepély lefolyását. Maga az ünnepély, mint halljuk, igen impozáns volt és Döry Pált állandóan lelkes és a legmelegebb ovációkban részesítették. Rokonszenves egyéniségével és lényének közvetlenségével úgyszólván egy csapásra meghódította az embereket. A tiszteletére rendezett diszebéden a tolnamegyei küldöttség nevében Hazslinszky Géza törvény- széki elnök és Nagy István dombóvári főszolgabíró mondottak hatásos felköszöntőket. Döryt elhalmozták üdvözlő táviratokkal. Apponyi Géza gróf főispán is küldött üdvözlő táviratot Ambrus békésmegyei alispánhoz. — Az uj alispán üdvözlése. Simontsits Elemért alispánná történt megválasztása alkalmából az ország minden részéből fölkeresik üdvözlő táviratokkal, főleg pedig vármegyénkből tömegesen érkeztek hozzá az üdvözlő iratok. A központi járásban, mely őt legközelebbről ismeri, különösen nagy az öröm. Dacára a központi járás ismert politikai pártállásának, az ebbe a járásba tartozó 110 megyebizottsági tag közül csupán 8 szavazott ellene. A szekszárdi Kaszinó, melynek Simontsits az ügyvezető-igazgatója, az uj alispán tiszteletére szombaton este társas lakomát rendez, amelyen már eddig is száznál többen jelentették be részvételüket. A Kereskedelmi Kaszinó, melynek Simontsits szintén tagja, meleghangú üdvözlőiratot intézett az uj alispánhoz. — Főúri esküvő. Apponyi Károly gróf, dragonyos főhadnagy, Apponyi Géza gróf főispán és neje, Széchenyi Paula grófnő fia,
