Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-23 / 34. szám
Xm évfotfám K'TfMJO? 34. szám Szekszárd, 1908 augusztus 23 Előfizetési ár: Égisz évre . . .12 korona. Kel evre ... 6 » Neg)-ed évre . . 3 » Egy sí.Hm sra . 24 fillér. F!l«Vi*»*r»»sek#t •*« « kUriA. bhrataioa) ki*öl BolMf Mer kőn\ * n\«»nidáiii fi p*pirkerv»ke»tr»« : "tekptÁriUth. *0»*« szamok uoyaaoi UohatoL. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. >1 etr.i<*lpii minden vasárnap. Szerkesztöseg cs kiáJóhivatal l Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szí rkesztösegi telefon - szúr» 18. — Xiadóhi* at i 11 telefon-szám II. Kelelos azerkemztb é« laprola dono* : Eótnunkatars: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. I ICétiratok vissza lem adatnak A lap szeileai réuét illeti SAs- lemenvek, vahumnf uz eliri**- tétek ét a hirdetések ilia tzer- ketitóté(hei iiieaeitóL H .r.l#l«.«k nifUkaft.« «•rtlL.rli.t , ar.U»aií tieriu ..saiut.ui.s A városok segélyezése. Néhány nap előtt a sajtó hírül hozta, hogy a miniszterelnök a városok segélyezése, úgy a városoknak adandó kedvezményes kölcsön tárgyában ankétét fog összehívni. Az ankét összehívás máskülönben politikai nyelven valamely ügy megvalósitásanak ad graecas calendas való halasztását szokta jelenteni, a jelen esetben azonban azt reméljük, hogy komoly lépés lesz a megvalósulás felé. E reményünket arra az általános érdeklődésre alapítjuk, a mely a városok felé fó- kép a városokat képviselő országgyűlési képviselők mind gyakoribb értekezletei, de • különösen a városi polgármestereknek rendszeressé vált évi kongresszusai nyomán fordult. Politikai és társadalmi szempontból alig képzelhetünk örvenJetesebb jelenséget, mint a városoknak öntudatra ébredését. A városok egyesítik magukhan az ipari, kereskedelmi es értelmi munka képviselőit, belőlük alakul ki a független városi polgárság, amelynek 3MsIoglalá$a politikai téren a benne rejlő nagy intellektuális erőnél fogva elsősorban kell, hogy számításba jöjjön, másfelől ók bírnak a legfejlettebb érzékkel minden kulturális haladás iránt. Természetes, hogy a kulturális fejlődés is az anyagi jólétben gyökerezik. A mint az egyes ember is csak úgy tud több és maga- sabbrendü kulturális szükségletet kielégiteni, ha vagyoni viszonyai megengedik, hasonlóképen a városok sem képesek gazdasági megerősödés nélkül azokat az intézményeket létesiteni, a melyek a fejlődő városi élettel • járnak. Gondoljunk csak arra, hogy a rendészet, szegényügy, közegészségügy, iskola, színház, utak, csatornázás, világítás, ezek mind olyan szükségletek, melyeknek modernné fejlesztésé a maradi gondolkozás előtt egykor fényűzés számba mehetett, ma mar alig hisszük, hogy értelmes ember ekképen gondolkozzék. Már pedig ezeknek létesítése nagy anyagi áldozatta! jár. Ha most ehez hozzávesszük, hogy maga a szorosan vett köz- igazgatás, nevezetesen a városi tisztviselők fizetése és egyéb gazdasági szükségletek inennyi kiadást igényelnek, körülbelül fogalmunk lehet, mekkora teher nehezedik a városokra, ha minden elsőrendű szükségletet ki akarnak elégíteni. <« • A városok nagy része a saját erejéből erre csakugyan képtelen. Az eredmény tehát az, hogy vagy nem létesülnek a legszükségesebb intézmények, vagy a hol létesülnek, ott vagy kölcsön utján, vagy e nélkül, de mindkét esetben a lakosságnak községi adóval való nagymérvű megterhelése utján. A* általártos kép pedig az. hogy a városok anyagi bajokkal küzdenek immár évtizedek óta. Segítség ükre mi sem történt, a miben jó részben inaguk is hibásak, mert szótlanul tűrtek. A súlyosbodó helyzet azonban végre őket is megszólaltatta. Sérelem alakjában teszik szóvá a városok kívánalmaikat. És pedig teljes joggal. ,Az állam csonka, gyatra önkormányzattal törli ki a városok szemét, ennek ellenében magára hagyja, hogy boldoguljon, a hogyan tud. Államigazgatás szempontjából úgy áll a dolog, hogy a városok az államszervezet kiegészítő része, tehát már ebből a szempontból sem lehet közömbös az államra ily fontos és tekintélyes szerveknek mikénti boldogulása. De ha csak erről volna szó. A városok a törvénynél fogva az állam- igazgatás tekintélyesebb részét, mint a közrendészet, közegészségügy, ujoncozás, adózás körüli teendők, a saját szeneikkel hajtják végre s mindezek fejében az államtól semmi ellenszolgáltatásban nem részesülnek. Pogy ez miért van igy, feleletet alig tudnánk rá találni. Mert hiszen az ellenkezőre van példa. Íme ott vannak a megyék. A megyei törvényhatóságok közigazgatási kiadásaik fedezésére tiz millió koronát kapnak évenként az államtól. Olynemü teendőket, minőt a megyei törvényhatóság végez, a törvény- hatósági városok és kisebb mérvben a rendezett tanácsú városok is végeznek, miért nem érvényesül hát ezekkel szemben is az egyenlő elbánás ? Kétségtelen tehát, hogy a városok joggal követelik az államtól, hogy járuljon azon tisztviselők fizetéséhez, a kik az állami igazgatásban is részt vesznek, másfelől azon tisztviselőket, a kik kizárólag állami igazgatást végeznek, (rendőrkapitány, városi orvos) egyedül az állam fizesse. Jogos és méltányos' az a követelésük is, hogy az llain a közvetett adók átengedésével fokozza jövedelmüket, hogy azt a sok kulturális feladatot, amely mai napság a városokra nehezedik, elvégezhessék; nem különben jogos az is, hogy könnyű kölcsönnel segítsen a városok helyzetén, a melyek súlyos anyagi helyzetbe jórészt azáltal jutottak, hogy évtizedeken keresztül a saját költségvetésük terhére végeztek oly teendőket, a melyek igazság szerint az államot illették volna. Dp. Horvát Jenő. — TÁRCA. Cigáuv-szokások. Nincs népfaj, melynek annyi és egymástól annyira eltérő szokása lenne, mint a cigányoknak. Minden cigánytörzsnek megvannak a maga hagyományos szokásai, melyek pontos betartásáról még a legnagyobb veszedelem pillanataiban sem igen feledkeznek meg. Mint minden műveletlen népnél, úgy náluk is a babona az alapja törvényeiknek s egyéb cselekedeteikben is főleg az irányítja őket. Pontos adatokat, ezideig, sem szokásaikról, sem törvényeikről nem lehetett beszerezni, részben nomád életük, részben konok eizarko- zottságuk miatt, de főleg azért mert náluk csakugyan: ahány ház, annyi a szokás, illetve: ahány törzs, annyi a szokás. Mind ennek dacára sikerült egyes közős, vagy legalább is hasonló szokásaikat kifürkészni. Mint ilyent, első helyen említhetjük, hogy minden tözsnek megvan a maga külön védszentje. Szent Péter, Szent György, Antal, Flórián,- stb. -szentek mind képviselve vannak s ha a törzs feloszlik is különböző bandákba, védszentjük mégis ösz- szetartja őket. Majdnem minden cigánynő nyakában láthatunk gyöngyöket, kisebb-nagyobb érmeket, penzeket. Aki figyelmesen vizsgálja ezeket a nyakékeket, észre veheti, hogy egy a sok érem es pénz közül, kissé elkülönítve, csüng a többitől, rendszerint középütt. Ez a védszent amulettje. Érdekesek születési, házassági és temetési szokásaik. A házasságnál nagy szerepet játszik a szerelem, de tévedés azt hinni, hogy náluk még Ámor a mindenható autokrata. Úgy a családi, mint a politikai érdekeiket figyelembe veszik és sokszor napokig tartó tanácskozások előznek meg egy-egy házasságot Főleg akkor folyik élénk diplomatiai jegyzékváltás, ha idegen törzsek gyermekei akarnak »törvényes« házasságot kötni. Mert »együtt élni« szabad, de cigányszokás szerint törvényesen »összeesküdni« I csak akkor engedélyezi a vajda, ha ez nem ütközik a banda érdekeibe. Éppen ezért mellőzik oly sokszor a formaságokat s élnek együtt öregek es ifjak a legintimebb közösségben, llyformán aztán maguk sem tudnak a gyermekek között eligazodni, de nem is nagyon törik ezen csekélységen a lejüket A fő az, hogy a faj szaporodik s miután ez egyformán érdeke mindegyiknek, egyformán, viselik a gyermeknevelés (?) terheit; azaz a gyermekek a banda gyermekei. Humánus rendszer s amellett, hogy okos, még kényelmes is. De miként a palotákban, úgy a sátrakban is, akadnak szerelem bolondjai, akik a házasság eme kényelmes formájával nem érik be. hanem ideáljukat örökre s kizárólagosan akarjak birni. i Ezek többnyire a már letelepült s részben civilizált cigányok közül kerülnek ki. Ily esetben a leányt nem az apától kérik meg, hanem a banda fejétől, ami már azért is üdvös szokás, mert az apa vagy ismeretlen, vág)- más bandánál van már, de esetleg ülhet is a hűvösön, valamelyik »tollas« (igy nevezik a esendőtöket) ügyeskedése folytán. Ma már sok megesküszik közülök pap előtt is, de akárhányszor megtörténik, hogy nem azzal meg)- a leány, vagy a legény a pap elé, akivel azután él. Ennek oka rendszerint valamelyik fél büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedete, meleg lesz a lába alatt a talaj, megszökik, de később újra előkerül, hogy a megzavart mátkaságot a mézesheteknél folytassa. Az esküvőt azonban nem lehet elhalasztani, mivelhogy a lopott malac- és libapecsenye már kész s a vendegek is. sokszor messze vidékről, megérkeztek, sőt a tisztelendő ur is értesítve van. hát egyszerűen beugrik eg)- a statiszták közül a főszereplő helyett. Miután pedig minden cigány fekete, a szerepcserét senki se veszi észre. A lakodalom után — csak úgy mint a nagyvilági körökben — nászúira indul az ifjú pár 1 Nem száguldó vasparipán, sem rohanó automobilon, csak szépen gyalogszerrel, legjobb esetben egy rozoga szekéren indulnak útra, feltűnést és félelmet keltve mindenütt, ahol meg- jelennek. A hírhedt dánosi haramiák egyike aztv^lHátralékos előfizetőinket egész tsztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
