Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-07 / 23. szám

évfolyam 23. szám Szekszárd, 1908 junius 7 L 'OLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: evre . . re . . ő évre . zám ára . 12 korona. 6 » 3 > 24 fillér. és**k*t é* birdetó-eket & kiadó, on kiről ellogad Molnár Mór yomdája és papirkere*kedéi.e Szekszárdim. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. VTeír.ielen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. —'Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő é» laptulajdonos: 53 r. LEOPOLD KORNÉL Főrounkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető kői* lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. A Király-dij. budapesti lapok hírei közt nemrégi- j a szerény kis apró betűs tudósítás Ivasható: a Király-dij nyertese a H. vétség. Azok, akik a sport világábail tisztában vannak úgy ennek a kurtán ;t eseménynek a jelentőségével, mint íz tudósítás tulajdonképpeni értelmével, önségnek az a sokkal nagyobb része tn, mely a sportot legföljebb egy kis tennis, úszás vagy vadászat alakjá- izi s a hir megértéséhez azon az ívéi eljuthatni, hogy amint van Magyar­on M. Á. V.. D. K. E., F. M. K. E., G., 0. K. G?, L. F. A. S.; stb., épen ítezik úgy látszik egy H. B. is, az 1, hogy ez újabb betürejtvény értelme a fejét egy percig is törné, a leg- bb közönynyel tér napirendre a reá érthetetlen s igy mit sem jelentő tény fölött. 'edig hát a dolog nem egészen ennyi- in, legalább tolnamegyei emberre nézve Mert ha ma még nem is ünnepük úgy ; a sport kiválóságait, mint annak az ó-világ társadalma az olympiad iyek győzteseit, mégis kétségtelen, napjainkban a sport mindjobban vonja ■a a nagyközönség figyelmét és érdek- t, s hogy ez az érdeklődés úgyszólván 1-napra nagyobb teret hódit magának iadalom széles rétegeiben, akár magát rttal való rendszeres foglalkozást, akár önféle versenyek és mérkőzések iránti lődés folytonos fokozódását tekintjük. Ilár most, ha igaz, hogy a sport iránti lődés fokozódóban van, akkor bizonyos, a különféle versenyek terén felmutatott "T győzelmek jelentőségben egyre nyernek s nem szenvedhet kétséget hz sem, hogy az ország legelső ügető-versenypályáján aratható legnagyobb győzelem nemcsak a legnagyobb jelentőséggel és értékkel bir, de a közön­ség érdeklődésének középpontjában is kell, hogy álljon. Foglalkozunk azért egy kissé a Király- dij jal, mely bennünket, tolnamegyeiket köze­lebbről is érdekel, mert ha a betürejtvényt megfejtjük, kisül, hogy a titokzatos ákum- bákum mögött Hanzély János és ifj. fíern- rieder József megyebeli istállótulajdonosok nevei rejtőznek. Hanzély János és ifj. Bernrieder József az idei tavaszi és nyári meetingre szövet­ségre léptek, hogy Wien és Budapest ügető­versenypályáin Európa legelső versenyistálló tulajdonosaival a versenyt felvegyék. Aki tudja, hogy a nagypénzü istállótulajdonosok gondolkozás nélkül adnak 30—40,000 koro­nát egy lóért s ha éppen Európában nem találnának megfelelőt, még nagyobb költ­séggel importáltainak maguknak Amerikából; hogy továbbá ezrekre és ezrekre menő költ­séggel tartanak egy-egy kis vagyon árán szerzett lovaik mellé külön amerikai' trainef-t, csakhogy a küzdelemből az ő nevük kerül­jön ki a versenyen elsőnek : az megközelítő­leg értékelni fogja tudni azt az óriási ered­ményt, azt a fényes sikert, azt a páratlan erkölcsi diadalt, amelyet a két győztes tolna­megyei ló tulajdonosa és tenyésztője aratott. Még pedig nem hasonló eszközökkel, nem ilyen utakon és módokon, hanem szakérte­lemmel tenyésztett, saját nevelésű lovaikkal, saját munkájukkal, kizárólag saját tapaszta­lati ismeretükre — lehet mondani — egyedül önerejükre támaszkodva. Amit anélkül, hogy szociálpolitikai problémák feszegetésébe akar­nánk kezdeni, örömmel konstatálunk s azt hisszük, velünk együtt mindenki, aki az ér­telem támogatásával küzdő emberi munka örök versenyképességébe vetett hitéről letenni nem akar, mert a H. B. szövetségnek ifj. Bernrieder József által kivívott sikere a ki­tartó és'küzdelmes munkának, a munkában gyűjtött szakismeretnek, a céltudatos ambí­ciónak, szóval az emberi haladás erkölcsi tényezőinek győzelme, az erófeszitéseinken hidegen mosolygó mammonnak mindent le­fölözni törekvő hatalma fölött. A Király-dij ezelőtt három évvel ala- pittatott. A legnagyobb és legelőkelőbb, tehát legnehezebben megszerezhető dij, melyet ügető-pályán Magyarországon elnyerni lehet. Az alapítás első évében a király-dijat báró Sennyei István, a második évben — azaz tavaly — ifj. Bernrieder József s a harmadik évben, az idén, ismét ifj. Bern­rieder József nyerte el. A múlt évben saját nevelésű lovaival, ezúttal Mézes nevű saját és Hanzély Jánosnak Vesztes nevű lovával. A nagy érdeklődés mellett végbement ver­senyt Budapesten május hó 24-én hajtották le. Neveztek: Kohner Willy a hires ver- seny-istáló tulajdonos 2 fogattal; báró Sennyei István a nagy hírnevű urkocsis 1 fogattal; gróf Andrássy Géza 2 fogattal; Graner Albert az Europa-szerte ismert ver­senyző 1 fogattal; ifj. Bernrieder József 1 fogattal és a H. B. szövetség 1 fogattal; összesen tehát 8 fogat volt benevezve. A Graner-féle fogatot Ipsilanty herceg haj­totta, aki maga is hírneves versenyző, ez­úttal azonban lovai nem íutottak. Ifj. Bernrieder József tavaly, mikor a Király-dijnak először lett nyertese, a 6uOQ TÁRCA. Erdei találkozás. erdő utján üget egy lovas, z nélkül s mégis szikrát hány a vas. nerre jár, az ég is elborul 'lomszin felhőkből szitálva hull. in rebben szét a madársereg nögötte a fonnyadt levél pereg. "pl száguld, hüs szellő lengedez, '’in, a fény mind sápadt ködbe vesz. zembe jő. Kerülném. Nem lehet, dtság fogja el a testemet, nagy szemét mereszti rám, üvölt,, mint halálos sirám. rJt bn süppedt szem hogy’ gyötör / hideg, mint két mély sirgödör. tnék szólni: „Mondd, ki vagy te rém !“ ft ja valami a szót belém. 'ere s tovább száguld már nesztelen, jva várom, hogy mi lesz velem ? megfagy szivem s belül kihal jár, az öröm és a dal. >ha járnék üszkös romokon; ejtem izzó homlokom.--------­g lovas ki lehetett? ' most ? Hol öl meg lelkeket ? Feleki Sándor. A női ruha bírálata. A párisi Temps utolsó számában Ines Ga- ches-Sarraute doktor kisasszony megsemmisítő bírálatot mond a nők öltözködéséről a modern és józan higiéné szempontjából. A tudós fiatal hölgy nagyon okos és megszivlelésre méltó dolgokat mond el erről az örökké aktuális kér­désről. Azt hihetnők — írja bevezetésül — hogy a női ruha kifogástalanul egészséges : az asszonyok nem panaszkodnak rá, azonkívül ez a viselet csinos, kecses, elegáns. De alaposabb megfigyelés mégis csak arról győzi meg a hoz­záértőt, hogy a női ruha gyökeres reformra szorult. Mindnyájan láttunk már családunkban, vagy ismerőseinknél gyermeket, akinek rossz a tar­tása ; há megvizsgáljuk, ■ azt látjuk, hogy a háta görbe, a melle behorpadt, a vállizület moz­gása hibás; egyszóval: elülső részük nem fej­lődik párhuzamosan testük hátulsó részével. Ilyen eset sűrűn fordul elő ; az orvos, akitől tanácsot kérnek, tornázást, testgyakorlást ren­del. De mi az oka a gyermeki lest eltorzulá­sának ? Mikor megszületik, akkor rendszerint ép, csak később romlik meg testének arányos­sága. E romlásnak sok oka van : a gyermek neme (a leányokat gyakrabban éri ez a sze­rencsétlenség, mint a fiukat), a hirtelen növés, az izmok gyengesége, a rossz ülés munkaköz­ben, a légzés elégtelensége, stb. De van egy ok, amely a legnagyobb pusztítást viszi végbe s amelylyel éppen a legkevesebbet foglalkoz­nak : a gyermek megterhelése a vállán a nehéz ruhával. Amint a kicsike megszületik, bepólyázzák és ezzel megkötik mozgása szabadságát. Tér- ’ mészetes ösztöne, mely folytonos mozgásra sar­kalná, megmutatkozik abban, hogy folyton ka- pálódzik ; de mikor észreveszi, hogy hiába eről­ködik, megadja magát és beletörődik sorsába. Azok az izmok, a melyek a meggátolt moz­gást volnának hivatva elvégezni, tétlenné vál­nak és eisenyvednek. A pólyával azonban ko­rántsem szűnik meg rabságuk. Próbáljuk meg mindennapi ruhánkban megtenni mindazqkat az izomfejlesztő mozdulatokat, amelyekre tornázás közben tanítanak bennünket. Az ember lassan- kint megszokja bilincseit, még a kellemetlen érzést is, a melyet végre természetes rossznak tekint. Ha már a felnőttet fontos dolog meg­szabadítani éttől a nyomasztó tehertől, meny­nyivel inkább az apró gyermeket, akit hiába kérdezünk mi bántja: magunktól kell kitalál­nunk baját. Mindenekelőtt ki kell dobni a szo­ros pólyát, amely a vállcsukló szabad mozgá­sát lehetetlenné teszi. A fiatal lány ruhája semmivel sem ész­szerűbb. A derék összeszoritja mellét és a vál­lán is szoros pólyát hord, amikor már rég ki­nőtt a pólyából. A gyermek hátra se tud for­dulni szűk ruhájában. Az a szalag, amely a

Next

/
Oldalképek
Tartalom