Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-10 / 19. szám
XVIII. évfolyam 19. szám Szekszard. 1908 május 10 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Effész évre . . . 12 korona. Fél évre Negyed évre Egy szára ára 6 > 3 » 24 fillér. Klófizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hjvat&lon kittül elfoea.l Molnár Mór künyTntumdája és paplrkere.kede.e Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI és vegyes tartalmú hetilap. Mejjjelen minden vasárnap. Szerkes^-^8^ és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerke“,6sé9i telefon-s*ám 18. Felelőt szerkesztő éa laptulajdonos : na. LEOPOLD KORNÉL Kia d óhi v at é I i telefon-szám II. Förounkatars: FÖLD V Rl MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapító' árszabály szerint számíttatnak. A szakesi néplvolonditó. Minden időbon vt°ltak emberek, akiket vagy a sértett őné~zet> vagy beteges fel- tünésvágy es túlzó1, gondolatvilág arra ösztönzött, hogy leszálltnak a nép legalsóbb rétegeihez és ünnan toborozzanak maguk köré vakon «-“ngedelmeskedó csapatot. És a nép körébe'1 m>nden időben akadtak kisebb-na^obb számmal egyesek, akik az igy közéjt leereszkedő népvezért mint Megváltót tylskön-bokron keresztül követni készek vol/tak- Minden attól függ, hogy milyen Í H valamely népnek értelmessége és ezettsége, továbbá, hogy milyen ke- van a nép politikai és társadalmi pzata. Ha e kérdésekre a válasz ki- a népvezérek dörgedelmes szólamai és hiába puffognak el; ellenkező azonban a legképtelenebb népbolon- is hiszékeny ■ fülekre találnak és a tott tömeg vezére szavára a leg- erőszakosságra is hajlandó, r hét óta vármegyénkben egy egé- iátságos népbolonditás és vele kap- i népszerypzés van folyamatban, értve ez alatt a Szemere (Schamorzil) Káfmán gazdasági, politikai és szociális izgatásait, melyeknek különféle mozzanatairól mindjárt keletkezésük pillanatában beszámoltunk ugyan olvasóinknak, melyekkel azonban immár e helyen is foglalkoznunk kell. Mindaddig, inig ez ügy, mint vármegyénk belügye, úgyszólván házilag kezel- j tetett, az csak alárendelt jelentőségű volt, de mióta arra a fővárosi sajtó is kiterjesztette figyelmét és különösen, hogy a párt- politika boszorkánykonyhája is alája rakta kétes tüzü parazsait, e kérdés országos jelentőségűvé vált, melylyel a kormány is, a politikusok is behatóan foglalkoznak és a fővárosi sajtó arról mint egy keletkező parasztlázadási ól beszél.* Mindenek előtt me£ kell állapitanu .k, hogy Szemere Kálmái^ iskolázott ember, akinek tehát a mezőgazdasági munkások között alig lehet jogosan helye. Mint politikai agitátor azonban — mint annyi sok más — ő is versenyre kelhet a szakesi kerület választóinak kegyéért, amely kerületben már eddig is részt vett a képviselőválasztási mozgalmakban és pedigj legutóbb, mint az egyik koalíciós párt egyik kortese. A koalíciós szeretettől áthatott néppárti sajtó Szederét most szőröstől-bőrőstől a függetlenségi párt nyakába varrja és Szeyiere agitációjából a függetlenségi párt ellen kovácsol fegyvert azon az alapon, hogy Szemere egyik izgató plakátján magát a szakesi függetlenségi párt elnökének mondotta és a párt pecsétjét alkalmazta. Minthogy azonban szakesi függetlenségi párt — a kerület országgyűlési képviselőjének nyilatkozata szerint — nincs, a pár atlanok előtt világos, hogy e ciin és pecsét használata Sze.wM részéről csak egy fogás a tömeg megtévesztésére, amely igen hatásos lehet ugyan, de azért a függetlenségi pártot gáncs éppenséggel nem érheti. Hogy melyik parthoz tartozik jelenleg Szemere, annak eldöntése nem a mi feladatunk. Annyi azonban bizonyos, lidgy Szemere igen zavaros fejű és annál öblösebb torka politikus, ! aki az alt alános választói jog közeli behozatalára számítva, «Szabad Gazdák Egyesülete» név alatt, az ő elnöksége alatt községi tagozódással ellátott egyesületbe akarja tömöríteni a dombóvári járás íöldinives, iparos és kereskedő lakosságát, Ígérve nekik, hogy megkapják bérbe az Eszterházy-jószá- goknak amúgy is őket megillető bérleteit és megmunkálási jogát, nemkülönben a munkabérek megállapítását. Állítólag már 6 ily községi gazdasági egyesület alakult meg a dombóvári járásban, melyekhez újabban 22 község jelentette be csatlakozását, május 17-én pedig nagy népgyülést tervez Dombóváron, melyet megelőzőleg a «Szabad gazdák egyesületé»-nek programmja ki fog adatni. A dombóvári népgyülésen azonban Szemere aligha fog részt vehetni, mert őt Nagy István, a dombóvári járás fószolgabirája — izgató beszédek és. plakátok terjesztése miatt a járás területéről — nagyon helyesen — kitiltotta. Ez ügyben Simontsits Elemér alispán sürgős és kimerítő felterjesztést intézett a I belügyminiszterhez, ismertetvén abban a ! Szemere (Schamorzil) Kálmán egyéniségére | és agitátorius működésére vonatkozó ada- ! tokát, nemkülönben az izgatása ellensúlyozására vonatkozólag tett és teendő intézkedéseket. Egyben megemlítjük, hogy az alispán félterjesztésében kifejtette, hogy mennyire szükéges lenne és megkönnyítené úgy a preventív, mint a megtorló eljárást, ha a megyei telefonhálózat kiépülne, amely célra megfejelő dotációt kér a minisztertől. Föntebb említettük, hogy Szemere Kálmán — kiáltványainak szövege alapján ítélve: zavaros fejű politikus, akinek zavaros gondolataiban azonban mégis van bizonyos rendszer: igy fanatikus ellensége a papoknak, a hatóságnak, a nagy zsidóknak: értsd nagy bérlőknek és az Eszterházy-uradalom főbb gazdatisztjeinek, akiket abból az TÁRCA. Vásár. Irta: Brody Sándor. Itthon, falun, kevéssé van kifejlődve a hotel élet. Vásár volt és a két korcsmában az egyetlen vendégszobát már elfoglalta valami előkelő idegen; a házigazdám, egy festő, nem adhatott éjjeli szállást, hacsak a fiókos divány fiókjában nem akartam hálni. A díványon magán két külföldi növendéke aludt: egy bajor titkos tanácsos leánya és egy orosz hercegkisasszony, szintén művésznő, öreg és puklis. A nagy magyar községben, amely nyáron művésztelep volt, kevés ur lakott. Különben én miattam lakhatott volna sok is, én egyet sem ismertem és mert éjjelre mégis ott maradtam, barátom, a festő átüzent a szomszédba egy parasztasszonyhoz, hogy hozzák randbe a tiszta szobát, hálóvendég lesz. — Amerikai asszony. Érzéke van a pénz iránt. Már másszor is küldtem neki vendéget, egy korona jár az ágyért. Tiszta, szép a szobája, az asszony is kellemetes! — mondotta a barátom. — No, azért kár volt visszajönnie, hogy egy koronáért kiszálljon az ágyából! —jegyeztem meg én, nem is törődve az asszonynyal, az ágygyal, az éjszakai nyur(odalommal, amely ugyan várhatott, hajnalkor, magyar szilvórium mellett még a francia akadémikusokat is szidtuk, pedig azok igazán nem vétettek kettőnknek, éjfélkor elhatároztuk, hogy újra kezdjük az egész művészetet, de most már igazán. Hófödte fejünk — a festő is ősz, én is az vagyok — égett a ter\»től, a reménységtől, az újra való kezdéstől és nagyon lenéztük a körülöttünk hadarászó ifjúságot, amely az italtól volt mámoros. Mi magunktól az álmainktól voltunk részegek. Már derengett, mikor szállásomra mentem. A piktor elkísért, hogy a szomszéd kutyának bemutasson. * — Tisza! Tisza 1 gyere ki. Jó ember, pesti, pénze van, fizet! — mondotta a kutyának, aki értette a szót, bekísért egészen a pitvarig. Éppen csakhogy az első szobának, azaz a konyhának az ajtaját nem nyitotta ki. (Ezek a magyar komondorok nagyon elpolgárosultak, mások már egészen mások !) Két óra lehetett, hajnal, nyáron és az amerikai asszony aludt. Fontos tudni, hogy ő maga sohasem volt az uj-világban, hanem ha ott volt két ura is. Az egyik ott halt meg valami ólombányában, miután kétszer már pénzt is küldött haza. A második ura is kiment, mint favágó működött ott és annyi pénzt küldött haza minden hónapban, mint amennyit nálunk egy katonatiszt keres. (A faluban sokat álmodoztak arról, hogy milyen borzasztó fain és kemény fa lehet az, amit ott olyan drágán Az első szobában olajlámpa égett, alkalmasint azért, hogy el ne bukjam, ha hazajövök I és betaláljak a másik szobába, az ágyamhoz. , Fölvettem a kis lámpát, hogy megnézzem a l háznépet, mifélések ? Az asszony erőteljes, ked- í vés, nagyon édesdeden aludt, mintha az álom mellét gyönyörködve szívná. Az ember, ha sokat élt, és az emberismerte kenyérkeresete, mint nekem, egy látásra csaknem mindent tud az ilyen egyszerű teremtésről. Jó puha asszony, nem fél a gyönyörűségtől, de nem is keresi. A rendes természet, amilyen a legtöbb. A három gyerek — akiket szintén megnéztem — valamicskét hasonlítottak hozzá. A legidősebb, a leány, aki vele feküdt egy ágyban, alapjában idegen, komor arc, ez az aknamunkás leánya alkalmasint. A második egy kedves kis fiú — a padkára volt vackolva az ágya — az uj urától való érzelem, egy komoly parasztember arcát láttam a most még finom vonásain. Leánynak, fiúnak lenszinü ritka haja volt. Annál sűrűbb és szénfekete a szopós, aki aa anyja mellett, a dagasztóteknőben feküdt, mint egy ur, hanyatt, a két karocskájával megtámasztja fejét! Fölébredt, amint néztem, rám mosolygott, aztán hátat forditva aludt tovább. — Ez más vére! — gondoltam magamban, de nem fűztem tovább, a pehely-barlangban elaludtam nyomban. Óriási lármára, többre, valóságos földindulásra ébredtem föl. Az ablakon át úgy láttam, hajnal van ismét, bizonyosan egy Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek
