Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-11 / 32. szám
XVII évfolyam 32. szám. Szekszárd, 1907 augusztus 11 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár:' Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdim. Egyes számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen mindé11 vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dp. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapító t árszabály szerint számíttatnak. ■■■■■■■■HMV A birtok-feldarabolásokról. Magyarul a birtok-feldarabolást úgy mondják, hogy «parcellázás*. így szabato- sabb a fogalom és jobban is megérti mindenki. Beszéljünk róla e néven. A magyar nép földéhsége sokkal ismertebb általános tünete közgazdasági és társadalmi viszonyainknak, sem hogy ennek fejtegetésére és bizonyítására hosszasabban kellene kiterjeszkednünk. Ez a földéhség egyaránt jelentkezik az alföldön, a Kárpátok vidékén, a Dunántúl, tehát nemcsak a magyar, hanem épen olyan, sőt talán még fokozottabb mértékben a német, szláv és'oláh népességünk körében. Ennek a földéhségnek folyománya, hogy a nép nagy előszeretettel váltja magához nemcsak az eladásra kerülő törpe parasztgazdaságokat, hanem a kis-, közép- s újabban a nagybirtokokat is, amely gazdasági irányzat eredménye $ a föld és általában az ingatlanok értékárának rohamos és szinte hihetetlen emelkedése. A termő föld értékének bizonyos határig való emelkedése teljes mértékben okadatolt. Az is érthető, hogy I földéhes földművelő nép aránytalanul magas árakat fizet a földért, mert hisz szorgalmával, a saját egyéni munkásságával — a maga igénytelensége mellett azt jobban tudja gyümölcsöztetni, kihasználni és értékesíteni, mint bármely más, foglalkozási ág művelője. Azonban kétségtelen, hogy e téren is kell bizonyos határnak lenni, amelyen tulmenve a földvásárlás anyagi romlását okozza a népnek, mert vagy túlterjeszkedik és nincs elegendő anyagi ereje annak kellő megművelésére és. gyümölcsöztetésére, vagy pedig túlságos árt fizet és nem képes annak terheit elviselni. E különben sem egészséges népszenvedélyhez legújabban a föld-spekuláció járul, melynél fogva épen erre a földéhségre számítva, magánosok és pénzintézetek összevásárolják a földbirtokokat és azokat hihetetlen magas árakon parcellázzák szét a földművelő nép között. Ez a veszedelmes és könnyen a nép romlását előidézhető irányzat arra indította a földművelési minisztert, hogy figyelmeztető szót intézzen a törvényhatóságok vezetőihez, hogy ott, ahol szükséges, intézkedjenek oly irányban, hogy * a kisgazdák az ily anyagi romlásukat előidéző vételektől tartózkodjanak. Alább egész terjedelmében közöljük a miniszter rendeletét, mely a legnagyobb jóindulatot árulja el á nép és az annak javát célzó parcellázás iránt és amelyet, bár célzatait általánosságban helyeseljük, mégis másnak, mint akadémikus értékűnek, nem mondhatunk. Ez idő szerint az egyes birtokok eladása, összevásárlása és bármily áron való megvétele teljesen az eladó és a vásárló egyéni joga, melybe beleavatkozni sem egyeseknek, sem hatósági közegeknek nem lehet és nem szabad. Való igaz, hogy a telepítéssel, parcellázással igen sok és mélyreható visszaélés, százak és ezrek megrontása idézhető elő. Segíteni azonban a bajon csak úgy lehet, ha a telepítést és parcellázást állami feladatul mondja ki a törvényhozás. Említésre méltó, hogy a földművelési miniszter az üzletszerű parcellázások elhara- pódzását a községi jegyzők közreműködésére vezeti vissza. A községi jegyzői kar e megvádolását nem tartjuk se szerencsés, se méh tányos dolognak. Az a községi jegyző jobban tudja, mint bárki más, hogy! mi hiányzik és hogy mi kell a népnek, melynek ez idő szerint 6 a csaknem egyedüli gondozója és vezetője. És ha a jegyző földvásárlása közben segítségére van, tanácscsal és útbaigazítással a lakosságnak, nem gáncsot érdemel, hanem csak kötelességét teljesiti. Ami jelesül Tolnavármegyét illeti, bár itt az újabb időben a birtokfeldarabolás terén igen jelentékeny mozgalom tapasztalható, amennyiben több mint 20000 hold nagybirtok került az utóbbi években parcellázásra, ezen parcellázások körül a községi jegyzők közreműködése gánccsal nem illethető. Ellenkezőleg; óhajtanunk kell, hogy a jegyzők, mint a nép ügyének vezetésében általában, úgy a parcellázási mozgalom helyes irányításában is vegyék ki részöket, mert csak igy felelnek meg igazi hivatásuknak és kötelességöknek. A földmftelési miniszter pedig készítsen törvényjavaslatot a telepítés és a parcellázás államivá tételéről, amely megóvja a népet eme legújabb földuzsora veszélyeitől. Szükséges ' ez nemcsak közgazdasági, de magyar faji szempontból is, mert csak így adhatunk földet sok százezer földnélküíi munkás- családnak, csak igy telepíthetjük vissza az Amerikába kivándorolt I és fél millió magyar állampolgárt és csak igy erősíthetjük meg a magyarságot a nemzetiségi vidékeken. És ehez nem kell más, mint egy rövid törvény. De ez azután feltétlenül szükséges. Hogy meg ne obstruálhassák. Az életbeléptetést és végrehajtást szívesen rábbizzuk Darányi Ignác tapasztalt, a nép javát munkáló kezére. F. M. TÁRCA. Tavaszi hangok. Irta: Gorgij Maxim. Ablakom alatta kertben az akácok kopasz ágain ugrálnak a verebek s össze-vissza csipognak ; a szomszéd ház tetejének az élén méltóságosan ül egy varjú, hallgatja a szürke madársereg sipogását s fontoskodva rázza bölcs fejét. A napfény itatta lágy levegő belebbent minden hangot a szobámba, hallom a csermelyek sietős csevegését, amint lióbol... vízzé engednek tel, hallom az ágak halk zizegését, megértem az ablakom párkányán halkan turbékoló galambokat, s lelkembe ömlik a tavasz fenséges zenéje. — Csirip, csirip — szól egy vén veréb a pajtásához — megérünk tehát még egy tavaszt. Mi ? csirip, csirip. — Úgy van ... Úgy van —jegyzé meg a holló, golyvásra puffasztva a nyakát. Ismerem jól ezt a szolid madarat. A kijelentései mindig rövidek s nagyon pozitivek. Természettől ostoba s félénk, mint minden yarju. A madarak társadalmában kiváló állást foglal el és minden télen jótékony ünnepet rendez a kivénhedett, invalidus galambok számára. A verebeket is jól ismerem; bár külsőleg könnyelműnek, mi több liberálisnak látszik, e za madár alapjában véve mégis mindig csak a maga hasznát keresi. Látszólag nagyon alázatosan ugrálja, körül a varjut, de tulajdonképen nagyon jól tudja értékelni s azért nem csinál lelkiismereti kérdést abból, hogy alkalomadtán egy s más rosszakaratú csípős kis. történeteket' világgá ne bocsásson róla. Az' ablakpárkányon egy ifjú galambgavallér meggyőző hangon biztosítja a tubácskáját hogy : — Én elmúlok, el-pusztulok, ha nem szeretsz ! — Hallotta már, varjú ur ? a csizek megjöttek — újságolta a veréb. — Úgy van ! — Megjöttek s lármáznak, röpdösnek, csicseregnek . . . rettenetes nyughatatlan népség ! S utánuk mindjárt megjöttek a tengeliczék is . . . Mint rendesen, hehehe. Tegnap azt kérdeztem az egyiktől L no kedvesem megjöttek maguk, is ?S képzelje csak, gorombasággal felelt. Ezek a madarak nem isih érnék semmi tisztességet a rang, a hivatal és a méltóság iránt! Pedig én udvari veréb vagyok 1 . , . Ekkor váratlanul a kémény mögül előkanyarodva röppent .le a háztetőre egy fiatal varjú a félhalkan jelentette: — Kötelességem szerint figyelmesen kikémlelve mindazoknak a teremtett állatoknak a beszélgetését, amelyek a levegőben, a vízben, a földön, vagy a föld belsejében laknak, alázatosán jelenthetem, hogy csizek hángosan beszélnek mindenről, sőt azt is megengedték maguknak, hogy a természet küszöbön álló megújulásában reménykedtek. — Csip, csirip — szólt a veréb s nyug- hatatlanul nézett a besúgóra. A varjú a fejét csóválta. — A tavasz mindig megjön, sőt volt már eset arra is, hogy nem jött meg, de ami a természet megújulását illeti, ez ... he ... ez kellemes dolog . . . feltéve természetesen, hogy azoknak az erőknek a beleegyezésével történik amelyeknek a szakmájába tartozik. — Úgy van — hagyta helyben az öreg varjú, jóindulatilag pislantva oldalaslag a fiatalra. — Az előbb jelenteitekhez még azt kell hozzátennem — folytatta a fiatal varjú — hogy az emlitett csizek az elégületlenségüket fejezték ki a miatt, hogy azok a patakok, amelyekből szomjúságukat szokták oltani, állítólag zavarosak. Sőt néhány csiz megengedte magának azt a vakmerőséget, hogy szabadságról csicseregjen . . . — Ah, azt mindig megcselekszik — kiáltotta az öreg veréb — ennek az ifjúságuk az oka s nem olyan veszedelmes ! Én is voltam fiatal, ért is csicseregtem a . . .'hm. Természetesen csak úgy szerényen. De ez elmúlt; a szemem előtt ifíás, okosabb cél tűnt fel, he- liehe ... — Eh . . . Ehm — hangzott fel a tisztelet-
