Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-21 / 16. szám
XVII évfolyam 16. szám. Szekszárd, 1907 április 21 Előfizetési ár: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP, Kéziratok vissza nem adatnai Egész évre ... 12 korona.. Fél évre ... 6 » Megjélen minden vasárnap. A lap szellemi részét illető köz Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . .24 fillér. Szerkesztőség es kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. lemények, valamint az előlire tések és a hirdetések is a szer Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. kesztőséghez intézendők. Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. Felelős szerkésztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: ' * ' Hirdetések mérsékelten megállapilot árszabály szerint számíttatnak. Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. , A pari amentrőL Vége felé hajlik az országgyűlési ülésszak és mielőtt lezajlik, szeretnénk egyet- mást elmondani a parlamentről, mert a feltünedező jelek nagyon sajátságosak és komoly aggodalom keltésére alkalmasak. Hogy alkotmányos országban a parlamenti életnek nagy befolyása és kihatása van a közügyekre és a közszellemre, azt bizonyítani sem kell. Épen ezért elmondhatjuk, hogy mentői magasabb eszményi színvonalon állnak a parlamenti beszédek, mentői tartalmasabbak azok és mentői választékosabb a páriámé tben divó hang, annál buzgóbban igyekeznek ezt a jó példát követni és elérni a megy egy üléseken, az egyesületi és községi életben, a sajtóban, a magán érintkezésben és általában mindenütt. Vagy nézzük az érem másik oldalát: A közel múltban és itt-ott még most is tapasztalható rettenetes sajtó durvaságok, közgyűlési orditozások, kíméletlen gorombaságok és jogtalan erőszakoskodások nem a parlamenti obstrukció melegágyából sarjadzottak-e ki? A közélet tehát alkotmányos országban mindenütt a parlament után idomul és épen ezért érdemes a parlamenti életet figyelemmel kisérni. A magyar parlamenti életnek számos hibája van. És pedig elvi természetű hibája. Ezek között a legelső, hogy a kormánynak nincs elvi alapon álló ellenzéke. Ennek következtében a képviselőházban nincsenek elvi alapon álló viták, melyekből az ország közönsége a felvetett kérdésekről tájékozást, okulást meríthetne. Az ellenzéki elv megkívánja, hogy a kormány minden javaslatában a relatív legjobbat nyújtsa, mert ellenkező esetben ezt a legjobbat az ellenzék indítványozza és magának a közvéleményt megnyerve a többség prestige-ét beárnyékolja. Éllenzék hiányában azonban a kormány, még a legkiválóbb is, javaslataiban pongyola, hebehurgya, önkényes, kellőleg meg nem fontolt, mint azt manapság nálunk lépten-nyomon észlelhetjük. A másik elvi természetű hiba, hogy se a kormánynak nincs elvi alapon álló egyöntetű többsége, se az egyes, többséggé szövetkezett pártok nem elvi alapon szervezkedtek. Ugyanazon pártból a legellentétesebb eszmeáramlatok és politikai törekvések nyilatkoznak meg; vágyak és törekvések, melyekről sohasem lehet tudni, hogy hol születtek, meddig élnek, mire vezetnek. Ehhez járul az Ausztriához való viszonylatunk egész vonalán lábra kapott bizonytalanság. Senki sem tudja, hogy mi lesz holnap, senki sem tudja, hogy mire törekedjék, senki sem tudja, hogy hova és meddig? Alkotmányos országban az ily bizonytalan állapot — képtelenség. De a parlamenti életben dúló elvi természetű hibákon kívül vannak egyéniek is és ezek már a tisztelt honatyák becses egyéniségével állnak szoros kapcsolatban. A képviselő urak — tisztelet a kivételeknek — a képviselőséget csak sportnak vagy mellékfoglalkozásnak tekintik és a tárgyalások iránt nem érdeklődnek. Ha botrányra nincs kilátás, az országgyűlés terme kong az ürességtől. Gyakran oly kevesen vannak jelen, hogy nem határozatképesek és mégis határoznak vagy pedig az elnök kénytelen a határozatképtelenséget megállapítani és az ülést lelfüggeszteni. Ha pedig határozatképesek, eltekintve attól, hogy a viták sivár és sekély színvonalon lolynak, a legcsekélyebb ellenzésre vagy nemzetiségi okvetetlenkedésre a többségi képviselők közül számosán oly dühre gerjednek, oly pórias, durva közbeszólásokra és indulatkitörésekre ragadtatják magukat, minők még a csárdában se járják. Hova fog ez vezetni ? Jóra semmi esetre. Éppen ezért: vissza kell állítani a magyar képviselőházban az ellenzéki elv tiszteletét. Vissza kell állítani a véleménynyilvánítás szabadságát, az ellenkező vélemény tiszteletben tartását és ami a legfőbb: érvényt kell szerezni annak a régi felfogásnak* hogy a képviselői állással nemcsak előjogok, hanem terhes kötelességek is járnak : a közügy önzetlen szolgálata és a törvényhozói magasztos teendők lelkiismeres teljesítése. A választók pedig ne törtető strébereket, ne üres szólamokat puffogtató és demagógiában utazó sivár alakokat küldjenek a parlamentbe, hauem tudásban, munkabírásban, önzetlen hazafiságban és a közélet terén szerzett érdemekben gazdag, jellemileg intakt férfiakat. F. NI. VÁRMEGYE. Lemondó szolgabiró. Sztankovánszky Imre dr. a központi járás szolgabirája egészségi okokból állásáról lemondott és lemondását a következő levélben tudatta a vármegye közönségével: Nagyságos Alispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Végtelenül fájdalmas kötelességet teljesítek, de a végzet kényszerhatása alatt TARC A. Nézz kék szemembe . . . Nézz kék szemembe s higyj igaz szavamnak: Te angyal vagy, nem sejtelek csak annak; Szeretlek forrón, lángolón imádlak, Mert szeplőtlen vagy, nemcsak annak látlak. Szeretlek, ah! . . . őrjöngve, önfeledten; Szeretlek, mint ahogy sohsem szerettem! Tiéd vagyok, te napkeleti álom, Te éltetőm, te korai halálom! Tiéd, Gizim, az elmúlás, a lét: Tiéd vagyok, örökre a tiéd! Tiéd vagyok, csak a tiéd, te drága; Tiéd, te édenkert csodavirága! Tiéd agyamnak minden villanása, Tiéd szivemnek minden dobbanása; Teérted küzdve folyjon szivem vére, S enyém leszel ég és föld ellenére! Enyém leszel korán vagy nagysokára, Legyen bár életem szerelmed ára! Előre hát, a küzdelemre fel! Tiéd vagyok s te az enyém leszel! Táncoljon csolnakom forgó örvényen: Nem sülyed el: fentartja szent reményem Nem rémit engem szikla, zátony, orkán: Áthajtom csolnakom a vészek torkán! A rámszakadó égboltot kitartom, Ha érzem, hogy karodba vársz a parton! . . . — De tán, ha már enyém lesz majd a pálma, Ha éltem álma már valóra válna, A célnál tán halálomat lelem: Megölt a hosszú, gyilkos küzdelem! FERKE ÁGOST Egy Írónő. Irta: Marcel Prévost. Armand C . . . regényíró kényelmes dohányzójában arról beszélgettünk, hogy a nők milyen nagy tért kezdenek mai nap hódítani az irodalomban. Se szeri, se száma, különösen az angol regényíró nőknek. A Manche-csatornán vagy a tengeren túl megjelenő három regény közül, legalább is kettő női Írótól származik. S ez a divat most Franciaországban is kezd lábra kapni. E tekintetben, bár minden jóakarat nélkül, az egész társaság egy véleményen volt. Sőt azt is megállapítottuk, hogy a szoknyás kollégáktól úgy félünk, mint a tüztől, mert igen kevés tehetséggel, de annál nagyobb irigységgel és hiúsággal versenyeznek a férfiakkal. — Istenemre! nekem több szerencsém volt az eféle érintkezésekben, mint önöknek, mert több szoknyás irótársammal a legszivélyesebb viszonyban állok ... így a közelmúltban is nyílt alkalmam, hogy összehasonlítást tegyek iró és irőnő között és mondhatom, a szoknya javára kellett döntenem. A házigazda e kijelentése általános érdeket keltett és mindannyian kértük, hogy mesélné el a történetet. Nagyon szívesen, mert az tanulságos is — feleié. — Mint önök, mint mi mindannyian, kiknek nevét az újságok emlegetik, én is kapok ismeretlenektől levelet — kezdte elbeszélését. Sok közöttük a haszontalan, sőt némelyik szidalmazást is tartalmaz. Legtöbben azonban befolyásom érvényesítését óhajtják, vagy pénzt kérnek. Ezeket a leveleket sohasem olvasóm el anélkül, hogy szivem össze ne szorulna s amennyire hatalmamban áll, velük szemben a gondviselés szerepét játszom. A múlt év január végén levelet kaptam Jean Seguin, előttem ismeretlen aláírásával. Egy regényt irt, amelyet Ítéletem alá akart bocsátani és arra kért, hogy ha a regény megnyerné tetszésemet, talán vállalkoznám, miszerint számára kiadót keressek. A levélre rögtön válaszoltam és bekértem a kéziratot. A vaskos csomag nem sokáig váratott magára, de az irás inkább női, mint hivatásos másoló kezére vallott. Érdek nélkül bontottam fel, hiszen oly ritkaság mást, mint tudatlan
