Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-18 / 8. szám

A'j-yj-i i^i M v iixi^ajLiu 1x1. 2 is, ahhoz ragaszkodva, be lehet várni és épen ez fogja előidézni azt, mi a tűrésnél legfőbb, hogy méltósággal tűrjünk, a méltó­ságot kedig a törvényesség adja meg és semmi más .J Nekünk, kik Deák Ferenc ój-iki nagy müvéhez ragaszkodunk és azt a támadok és rombolók ellen megvédelmezni minden­kor politikai hitvallásunk volt, különösen kötelességünk követni Deák ierenc szózatát és az abszolutizmussal szemben az ő szel­lemében, melyet a törvény, jog és alkotmány szeretető ihletett, meg, járni el Bécsben megint a régi rövidlátó poli­tika érvényesül, mely abban a téves és a tényekkel agyoncáfolt meggyőződésben el, hogy erőszakkal és önkcnynyel célt lehet érni. A lovagias, hü és loyalis magyar nép, ha bánni tudnak vele és ha nemzet' hiú­ságával valamelyest számolnak, ha békés szándékkal és tapintatos esz/iózökkel közeled­nek leiéje, hamarosan kapható a békének, a szelíd kiengesztelésnek és a trón zsá­molyánál csakhamar megjelenik a magyar nemzetnek dinasztikus hűségből fakadó gé­niusza, mely minden áldozatra kész önfel­áldozással rajongó szeretettel és önzetlen lelkesedéssel veszi körül királyát. De önkény és erőszak elidegenithetik még azokat F, kik az utoFó percig a királylyal é- Ausztriával való békés megegyezésnek vol­tak legerősebb hívei. A kezdetben alulról támadt kis rés, mely alkotmányunkon, a törvényen ésaparlamentá- rizmuson ejte csorbát, mint a szú rágódik és terjeszkedik mind tovább, hogy zsákmányul elnyel e legdrágább nemzeti kincseinket . . . Az országgyűlés feloszlatását — előbb vagy utóbb — szükségképen az uj ország­gyűlés egybekivásának és a választások ki- iramnak kell követnie. Jó lesz, ha Bécsben nem játszanak a tűzzel és az abszolutizmus képében fenyege­tett nyomorral és szenvedésekkel nem ker­getik az egész nemzetet a 48-as táborba. A nemzetek tovább élnek, mint a királyok. VARMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 14-én, délelőtt 9 órakor tartotta feb­ruár havi gyűlését Dőry Pál alispán elnök­lete alatt. Jelenvoltak : Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. tan. pénzügyigazgató, Totth Ödön tiszti főügyész, Bernrieder József, mény vitéz» dacos, komor, hősi szólama. S e két élő vers ott van a mai magyar gyerek ajkán is. Mihelyt rászolgál a dicséretre, hogy tud már verseket: bizonyosan tudja e kettőt is. Sőt épp e kettőt nemcsak bizonyosan tudja,de bizonyosan nagyon szereti is. Job­ban, őszintébben, mint sok mást, melynek szépségeire módszeresen tanítják. Az «Ob- sitost»-t meg «Kont»-ot nem is kell tanítani. Az ilyen versek maguk törnek be s hódítanak maguknak kiváltságos helyet a zsönge magyar lélekben. A mint magyar voltunknak még nem is tudatára, csak érzésére jutottunk ; ilyen ver­sekre szomjazunk. Mert az ilyen versekben elég­tételt, igazságot, diadalt és sírunkig ki nem hunyó biztos világosságot nyer a mi fajunk, a mi nemzetünk sajátosságának bennünk korán ébredező, óhajtó sejtelme. Van-e a világirodalom összes kacagtató hazugjai közt egy is, a melyik olyan mulatságos és kedves lehetne nekünk, mint «vitéz Joannes Hári az obsitos maga» ? Van-e e kívül miles gloriosus, a ki nem nemcsak dicsekedő, de szi­vünknek kacagástól föl nem vert legmagyarabb rejtőkében egy igazán dicső is ? Mert ha még oly nevetséges is ez az ob­sitos hős, olyan csöppentett igaz magyar! Olyan magyar határtalan füllentéseiben is, hogy, bár együtt tüsszentünk nagyot-mondá- saira a furfangos diákkal, azok mégis végte­lenül tetszenek nekünk. Hiszen egy szemernyi sincs abban a hazugok jellemtelenségéből, sok Perczel Dezső, Alacs Zoltán királyi főmérnök, Őrffy Lajos, Boda Vilmos, Simontsits Elemér főjegyző,. Török Béla, Wosinszky Mór, For­ster István, Sigora Lajos főállatorvos. Elmara­dásukat kimentették : Sass László, Jeszenszky Andor, Perczel József, dr. Hangéi Ignácz. Az egyes hivatalfőnökök- havijelentéseiből adjuk a következő kivonatokat : A közegészségügy az elmúlt januárban nem volt kedvező. A hevenyfertőző betegségek ke- yesbedtek ugyan, de az influenza igen nagy számban fordult elő. Gyakoriak voltak az Ízü­letek csuzos megbetegedései. Difteritisz 49, vör- heny 13, kanyaró 36, hökhurut 12, hagymáz 9, gyermekágyi láz 2, ragályos fültőmirigylob 3 észleltetett Dombóváron a vörheny-járvány meg­szűnt. Törvényszéki bonczolás volt 4, rendőri hullavizsgálat 3. Ragályos betegség után fertőt- lenittetett 14 helyiség. Hét éven alól elhalálozott gyermek gyógykezelésének elmulasztása 19 eset­ben jelentetett be. Váralján egy orvos, dr. Ker­tész Mór telepedett le és kézigyógyszertárra ka­pott engedélyt Dunaföldvárra és Bölcskére egy- egy szülésznő telepedett le. A Ferencz-kórház- ban ápoltatott 542 beteg,- ezek közül gyógyul­tan elbocsáttatott 95, javultan 58, gyógyulatlan 22, meghalt 14. A kir. tanfelügyelő 9 iskolát és 2 ővó,in­tézetet vizsgált meg és pedig: Decsen, Szek- szárdon, Alsónyékén, Sárpilisen, az elért ered­mény jónak, illetve kielégítőnek találtatott. A decsi rk., valamint a szekszárd-belvárosi rk. fiu- és leányiskolában, úgyszintén a szekszárd-ujvá- rosi rk. iskolában túlzsúfoltság lévén, az egy­házmegyei hatóság megkerestetett, hogy az is­koláknak még egy-egy tanítói állást szervezzen. A kir pénzügyigazgatóság területéről be­érkezett 1530 birtokátruházási végzés. Ideigle­nes házadómentesség adatott 30 esetben. Be­folyt január hónapban : egyenes adókban ..................... 125571 K — f. hadment ességi díjban .... 1273,,—„ szeszfogyasztási adóban . . . 43,983 „ —- „ bor- és husfogyasztási adókban 42658 ,, — „ ellenőrzési illetékben .... 190 ,, — „ bélyegjövedékben..................... 2792 „ — „ di jjövedékben................................ 672 ,, — „ bé lyeg- és jogilletékben . . . 41520,, — „ dohányeladásból . . . . . . 73844 „ —- „ Összesen . 332507 K — f. mely eredmény a múlt év januárinál kedvezőt­lenebb 17562 koronával. Az állami közutakon a hátrelékos kavics- szállitás befejeztetett, a törvényhatósági köz­utakon is 3 kivételével befejeztetett és ezeken is a befejezéshez közel áll. Az ügyészségi fogházban letartóztatva volt 144 egyén, a fogházban ápoltatott 17 egyén. AZ állategészség ügy elég: kedvezőnek mondható. Ragadós száj és körömfájás van: Bölcskén és Szemcséden. Sertésvész : Őcsény, Nagydorog, Paks, Udvari, Uzdborjád, — sertés- orbánc : Ujdombóváron, veszettség: Varsádon. Koppánvszántón, Fürgédén. van ellenben a magyar faji büszkeségből, a magyar vitézi dicsvágyból, lovagias érzésből és a mesemondó magyar nép gyönyörű humoros képzelőtehetségéből. Kend vitéz Joannes Hári bátyánk, volta­képpen nem is hazudik, kend csak mesél. S mely magyar szív ne értené meg s ne szánná oda kendnek, vén obsitos bakának, édes örö­mest a naiv magyar boldogságot, hogy addig emlegette és annyiszor lovát, hogy végre is huszárnak kellett hinni magát» ? . . . Még pedig olyan huszárnak, a milyennek mindnyájan valljuk a magyar huszárt. Csodála­tos hősnek, a ki számára, ha lóra ült és kivonta kardját, nincs lehetetlenség. A ki, ha legyőzte és hatalmába ejtette ellenségét: — kegyelmező. A ki «szép asszonyért, szép leányért mint igazi vitéz, tüzet-vizet kiállni, pokolba menni kész». A ki tudja, mi a becsület; a ki pazarul nagy­lelkű, •— egyszóval: a ki a milyen vitéz, épp olyan szeretetreméltó és nemes. Jól emlékszem, hogy én gyermekkorom­ban már éveken át betéve tudtam az «Obsi­tos»-! s még mindig, komolyan vettem a hős­tetteit. Boszankodtam a furfangos diákra : minek tüsszög közbe ? Óh, az én nemzeti büszkeségemet sokáig dagasztotta a hit, hogy a Nagy Napóleont egyszer a magyar huszárok elfogták 1 S csak lassan, a kiábrándulás titkolt gyermekes fájdalmával törődtem bele, hogy az obsitos meséiből egy szó sem igaz. Hanem azért ma sem röstelem kimon­1,9(16. február 18 Bizottságok megalakítása. DöryPál alis­pán bejelentvén, hogy a belügyminisztertől a szükségessé vált helyettesítések és az újra ala­kítandó bizottságokba szükséges kinevezések eszközlésére , engedélyt kapott, megalakittatott • a bürtönvlzsgáió bizottság. Tagjai a köz­pont részére : Tihanyi Domokos, Wosinszky Mór, Alacs Zoltán, Boda Vilmos; a a duna- föídvárira-: Perczel József; abonhádira: Fors­ter István ; a tamásiira : Jeszenszky Andor; a gyönkire : Bernrieder József. a II. fok* erdei kihágási bíróság. Tagjai • Őrffy Lajos, Forster István, Hoffmann Sán­dor, Halász Géza, Póttagok: Jeszenszky An­dor, Boda Vilmos, Rinaldi Ottó, Sexer Sán­dor. Jegyző : dr. Szentkirályi Mihály. az erdészeti albizottság. Tagjai: Dőry Pál alispán (elnök), Török Béla (alelnök) es Forster István. a gyámügyi felebbvitell bizottság. Tagjai: Jeszenszky Andor, Forster István ; póttag Per­czel József. Kinevezett tagok: Őrffy Lajos, Boda Vilmos; póttag Wosinszky Mór. a fegyelmi választmány. Tagjai: Forster István és Őrffy Lajos. Az állami közegek kö­zül: Fink Kálmán kir. tanácsos és Tihanyi Domokos'; póttagok: Boda Vilmos, Alacs Zoltán. a pótadó felszolamlási bizottság. Tagjai: Bernrieder József, Őrffy Lajos, Perczel József, Fink Kálmán kir. tanácsos. A bizottsági ülésen tárgyalt fontosabb ügyek közül megemlítjük, hogy a kereskedelmi miniszter leirata a sárbogárd—bátaszéki vasút ügyében köszönettel tudomásul vétetett és a miniszterhez kérelem intéztetik a motor- kocsik alkalmazása végett. A Ferenc-kórház részére szükséges épület­vételre vonatkozó szerződés jóváhagyatott. Gróf Benyovszky Rezső, dr. Bartal Kor­nél, Blau Bertalan, Pazár Dezső, Wohl Aladár és Herfe Ferenc adóügyi felebbezésének hely adatott. VÁROSI ÜGYEK. — Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 15-én d. u. dr. Hirling Ádám polgár- mester elnöklésével ülést tartott, melyen több fontos ügy volt napirenden. Az ülés jegyző­könyvének hitelesítésére Horváth Ignác és Vesztergombi Antal választattak meg. A leg­több adót fizető képviselőknek lapunkban már közölt névjegyzéke tudomásul vétetett. A jár­dák tisztántartására vonatkozó és lapunkban szintén már közölt és megsürgetett szabályren­deletet a tanács javaslatához képest egyhangú­lag elfogadta a képviselő testület. A menedék­házvezetőnők fizetésjavitás iránti kérvényét el­utasították. A rendőrség szervezésére és egyéb ezzel kapcsolatos kérdések elbírálására egy bi­zottságot küldöttek ki, mely bizottság tagjai dani : én mindhalálig meg vagyok' abban rögződve, hogy vitéz Joannes Hári, ha még oly mesebeszéd is, a mit elrcgél, valóban vitéz és lovagias érzésű katona volt. Ha nem is volt huszár, ha nem is fogta el s nem is eresztette szélnek Mária Lujza kedvéért a Nagy Napóleont: az ő dicsekedése korántsem a poltroné, hanem a dicsvágyóé. Nem abban látom én az ő komikumát, mintha a hazu- dozása fonák ellentétben volna a lehetséges­sel, hanem ellenállhatatlan nemes humorként hat reám az, hogy egy bornyu alá görnyesztett bakancsba szorított szegény magyar vitéz valónak álmodik és valóul mesél olyan harci dicsőséget, melytől őt egyszerű sorsa feltét­lenül elzárta. Büszke fajok ilyenformán humorizálnak. A spanyol Don Ouixotte nevetségessége sem abban van, mintha ő nem volna szivében iga­zán kalangszomjas vitéz lovag, hanem csak abban, hogy kalandszomjas vitéz lovagiassága néhány századdal megkésett. Ha van Don Quixotte a Cid korában él vala: románcok hőse volna. De a XVI. században már csak tragikomikus figura lehetett. A mennyire spanyol az elmés és nemes lovag, annyira magyar Hári János, az obsitos. Épp azért nevetünk rajta nagyon.jóizüet, mert vér szerint atyánkfia és szivszerint kedves nekünk. Még a vers burleszkebb második részében, a bécsi király látogatásban sem puszta komikai bukfenchányás a költői tréfa. Még

Next

/
Oldalképek
Tartalom