Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-18 / 8. szám

lettek: Boda Vilmos, Őrffy Lajos, SzQndy István, Székely József és Ujj János. A városi iskolai földek mellett levő területnek kocsi közlekedésre való átengedése tárgyában hosszabb vita indult meg, amelyben Boda Vilmos, Tóth Károly, Nagy György, és Tejős Károly vettek részt. A tanács javaslata helyett elfogadták 3oda Vilmos indítványát, hogy a kérdés tanulmányozása és jelentés tétele végett egy bizottságot küldenek ki, melynek tagjai lettek a vitában felszólalt már megnevezett képviselők és Török Ottó dr. tiszti ügyész. Dr. Kramolin ■ villa képviselőnek lapunk előző számáéin egész terjedelemben közölt indítványát, nely az ártézi kút létesítése tárgyában vet fel igyelemre méltó eszméket és a városban megvalósításra váró összes kérdéseknek összeálli- ása és tervezet készítése ügyében bizottság ükiildését célozza, elfogadták és a bizottságba i tanács, illetve Hirling dr. polgármester javaslatra beválasztatták : Boda V., Dorogi lstv., Dögjein Ferenc, Fejős Károly, dr. Kramolin Gy., lágy György, Őrffy Lajos, Steiner József, ízondy István, Tóth Károly, Török Béla, Török )ttó, Vaczek László és Vesztergombi Antal épviselőket. Az iskolaszéki tagságról lemon- ott Goldberger J. Mór és Steiner Ferenc hegébe dr. Herczegh Gyula és Dorogi István vá- isztattak meg. Nagyobb, érdekes vitára adott al- almat Molnár Mór s társai kérvénye a villamos- dlep kibővítése és nappali aram behozatala ■ánt. Elsőnek dr. Leopold Kornél szólt a írgyhoz, azt fejtegetve, hogy főleg a kisiparo- ok érdekében üzemi célokra a nappali áram lennyire fontos és szükséges. Felhívta a ta- ács figyelmét a villamos telepen uralkodó napotokra, mely szerint a telepen alkalmazott épek nem képesek a szükséges árammennyi- éget előállítani, olyannyira, hogy a most je- mtkezők már nem is kaphatnak áramot és i vannak rekesztve a vilamvilágitás használatból ; a meglevő nagy áramfogyasztás az 'oka gyenge világításnak. Felvilágosítást kért arra ézve is, hogy a város, melyet a szerződés zerint a telep tiszta jövedelmének 20 százaiba illet meg, miképen gyakorolja a telep szám- dásai fölött az ellenőrzést, hogy mennyi jőve- elem folyt be ezen a réven eddig a város- oz ? Leopold Kornél fejtegetéséhez Boda Vil- ios csatlakozott, ki azt az eszmét vetette fel, mellyel komolyan foglalkozni és mihamarabb icgvalósitani (kell, hogy t. i. a város, a mihez szerződés szerint joga van, az öt év leteltééi vegye át saját üzemébe a villamos telepet, zóltak még a tárgyhoz Kovács Dávid, Tóth ároly — ki a városi mérnök alkalmazását

19í-6 február 18

bban is lappang valami igaz magyar jellem- onás: a gyermekes szeretet és bizalom a irályhoz s az a jóleső képzelgés, hogy e űséges, becsületes gyermeki érzet ott fenn, felséges magasságban, kegyes atyai megértre s nyájas viszonzásra lel.

«Az obsitos* — úgy vélem Garay leg- nyesebb alkotása, de azért nem kevésbé élő > maradandó vers «Kont»-ja sem. Amaz, az Obsitos* népi, szinte úgy mondanám, faj- agyar vers, s mint ilyen duzzad a termé- setes élet vidám meleg vérétől. Emez, «Kont», ämzeti szinte ugymondanám, úri magyar vers, nely ha költői bájban amannak mögötte arad is, eszmei tartalmánál fogva nem képsebbé igaz, — s ha szomorúan is, nem kisebb itással szól a lelkünkköz.

Nagyon szónokias ballada. — De nem igyunk-e mi nagyon szónokias nemzet ? . . .

Arisztokratikus szabadságszeretet lüktet jnne, — De nem az lüktetett-e a magyar jmzetben ezer esztendőn át ? Nem mindig és ira meg újra egy-egy nagyúri kemény vitéz őré gyült-e — szabad halálra készen, térd- íjtásra nem — harminc nemes, háromszáz pmes, háromezer vagy akárhány nemes ? . . . em ez a nemesi buzdulat vitte-e még leg- :óbbi szabadságharcunkban is a nép száz- ;reit dicsőséges nemzeti zászlóink alá ? Nem ;tetett-e be előbb a nép az alkotmány sánca- a s nem úgy érezte-e a nép, hogy ezzel ő is

/

/

sürgette — Bodnár István, ki attól tart, hogy a vasüti állomás tervbe vett megvilágítása is elmarad a jelen viszonyok között, Mehrwerth Ferenc és ITosinszky Mór; utóbbi igen behatóan, amellett érvelve, hogy a város saját kezelésébe vegye át a telepet és hivatkozott Kecskemét városára, hol ez kitűnő jövedelmi forrása a városnak, amellett úgy a köz-, mint a magánvilágitás nagyszerű. Hirling polgár- mester is konstatálta a mai gépek elégtelenségét. A számadásokat 3 év után benyújtották a városnak, de azokat ő pótlás végett visszaadta. A képviselőtestület a polgármestert bízta meg, hogy a nappali áram bevezetése és az áram fejlesztése érdekében tárgyaljon a telep- tulajdonossal és minél előbb tegyen az átalakítás iránt javaslatot. A városi kisbii'ók fizetésfelemelés iránt benyújtott kérvényét, a tanács javaslatának elutasításával, a képviselőtestület egy szavazat ellenében az összes szavazatokkal támogatta és a csekély 24 K havi fizetést 30 K-ra emelte fel.

KÖZSÉGI ÉLET.

TÚL N A VAJ V'Ú ’ • Fi.

— A községi számadások felterjesztésére

Kerbolt István regölyi jegyző, mint a tolnamegyei községi és körjegyzők egylete elnökének kérelmére, az alispán folyó évi március hó 15-ig halasztást engedélyezett.

—■ Dusakömlőd község elöljáróságát a közigazgatási bizottság utasította, hogy a negyedik tanterem és tanítói lakás építési tervét és költségvetését felelősség mellett terjessze be.

— Nagydorog. Kiss József nagydorogi községi tanító lemondása elfogadtatván, a választás megejtésére a közigazgatási bizottság Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelőt küldötte ki.

— Ozort község elhatározta, hogy a községi rendőrök fizetését az eddigi 320 koronáról 360 koronáim emeli.

— Szemcséd községben a ragadós száj- és körömfájás megszűnt. Elhullott 1 szarvas- marha.

— Pincehely község egy szénkénegraktár. felállítását kérelmezi a földmivelésügyi miniszternél.

— DÖbrÖkÖZ község legelőfelosztási kérvénye fölterjesztetett a földmivelésügyi minisztériumhoz.

— Gyulaj községben az ebveszettség megszűnt és a zárlat föloldatott.

— Varsádon az ebzárlat föloldatott.

— Bátaszéken a Katzenberger József elöljáró lemondásával megüresedett helyre Müller Ferenc választatott meg.

nemes lett, hogy ezzel reá is kiterjedt a nemesi kötelesség : a nemzeti szabadságért szabad halálra készen küzdeni.

A magyar történelmi, nemzeti lélek lehel Garay «Kont»-jából s mig ez a vers él, — pedig él még minden jele nélkül a halódásnak — tökéletesen bizonyos, hogy mi a régi, történelmi magyar nemzet szerves, egyenes folytatásai vagyunk.

De különösen magyar nemzeti vers Garay «Kont»-ja ama következetesen ismétlődő, örök magyar tragikumnál fogva, hogy a határtalan hazafiui önfeláldozások közvetlen, szemmel- látható eredménye nem annyi, a mennyiért a világnak szerencsésebb nemzetei ily könnyen adták volna oda egy kemény vitézüknek *s harminc nemesüknek — mind hősnek, férfinak, hűnek és hazafinak — drága fejét. De Garay költői hevületében, öntudatlanul az egész magyar nemzeti felfogást fejezi ki, mikor ily rettentő pazar árral szemben nem kicsinyli, sőt nagyra tartja amit érte a nemzet kapott:

A zsarnok vére fagy • ítéleted törvénytelen,

Az ország foglya vagy !

A vers az országnak ezzel az elégtételével. a zsarnok király ilyetén bünhodésével végződik. A történelemből azonban tudjuk a további folytatást. Zsigmond király az ország

— Felsőireg község pótvásár engedélyezését kéri a kereskedelmi minisztertől.

— Sió agái d község községi iskolai alap- vagyon számadása az elmúlt évről 781 korona bevétellel, 497 korona kiadással, valamint a harci községi iskolai alapvagyon 1905. évi, a paksi községi ovoda 1904—5. évi számadása, a duaaföldvári községi gazdasági ismétlő iskola, 1905. évi, az uzdborjádi 1903—4. évi számadása fölterjesztetett a minisztériumhoz.

A paksi pusztai iskolák és az uj óvóiskola építési szerződése fölterjesztetett a közoktatási miniszterhez.

5

H i REK.

— Személyi hirek. Perczel Dezső v b. t. tanácsos folyó hó 14-én Szekszárdon időzött, innét még az nap Bonyhádra utazott, onnét pedig Budapestre tért vissza. — Gróf Apponyi Géza főrendiházi tag családjával együtt Bécsben időzik, a hol részt vett a magyar bálon. Korábbi ígéret szólította Bécsbe erre a bálra és ez volt az oka a febr. 10-iki bálról való elmaradásának. — Krcsmarik Pál főügyészhelyettes, ki hivatalos eljárásban Dunaföldvárott időzött, útközben igen súlyosan megbetegedett. Állapota, mely kezdetben aggasztó volt, mint örömmel értesülünk, valamivel jobbra fordult.

— Esküvő. Folyó hó 10-én délelőtt 11 órakor esküdött örök hűséget a Jézus szt. szive templomában mádi Kovács János dr., mádi Kovács István miniszteri tanácsos és neje Kovács Sebestény Julia fia — Martin Juliskának, özv. Martin Ferencné Schneiderbauer Julia szekszárdi háztulajdonos leányának. Mint tanuk Kovács Sebestény Endre nagybirtokos és váraljai Fuhrmann Ferenc miniszteri osztály- tanácsos szerepeltek. Az esküvő után a násznép a Hungária szállóban dejeunerre gyűlt egybe, utána pedig a fiatal házaspár nászutra indult.

— Kaszinó estély. A szekszárdi Kaszinóban folyó hó 27-én, húshagyó kedden, táncesté^ lesz, amely az idei farsang nyilvános táncmulatságait be fogja zárni.

— Jegyző választás. Várdombon az elhalálozás folytán megüresedett jegyzői állásra f. hó 10-én Molnár Dezső tolnai segédjegyző választatott meg.

— A népbank köréből. A »Szekszárdi Népbank« elnöksége csütörtökön délután tartott gyűlésén Háry Ede igazgató elhalálozása folytán Tauszig Adolf főkönyvelőt, ki e minőségében már 23 év óta szakavatottsággal működik az intézetnél, hivatalfőnöki ranggal az adminisz- trálió vezetéssel bízta meg.

— Tanítóválasztás. Polster Ernő okleveles tanító a györkönyi ág. hitv. iskolához megválasztatott, mit a közoktatásügyi miniszter jóváhagyott.

foglyából mihamar megint az ország ura lett. S még más nagy országoké is. Uralkodott; pedig tisztes visegrádi fogsága után még 36 esztendeig. Külföldön halt meg, de az volt utolsó kívánsága, hogy magyar földön temessék el.

E történelmi folytatás nem cáfolja Garay «Kont*-ját, sőt még inkább magyar verssé jellegzi. A töméntelen nemes magyar vér még sem omlott hiába. Tandíjul adta azt a nemzet, hogy királya megtanulhasson a magyarokon uralkodni, s megtanulhassa végül a magyar földet szeretni.

Sok dicső nemzet van a földtekén, de egy sem él drágábban, mint a magyar. Ha azonban nem volnánk készek ily drágán is megélni, — rég nem élnénk már sehogy.

Ez a magyarnak történelmi sorsa s ez van kifejezve Garay «Kont»-jában. Ezért élő vers az ma is, és marad az, valameddig történelmi magyar nemzet lesz e világon.

Tisztelt társaság! Hosszan beszélek immár elhunyt tagtársunk emlékezetére és mindig csak két élő versénél, az «Obsitosánál és <Kont»-nál időzöm. Vájjon nem tudok-e Garay- ról többet ? Nem ismerem-e buzgó élete munkáinak egyéb eredményeit ? Nem nyomoztam-e ki illő gonddal a sokszoros kapcsolatokat, melyek rá nézve e Társaságot s e Társaságra nézve őt igen fontossá tették ? . . .