Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-11-04 / 45. szám
If TOUTiTAJUnÓTK. 1906 november hosszban Paks mellett forognak fenn némi technikai nehézségek. A sárbogárd—szekszárdi vonalszakasz Budapesttől 165 km., a budapest—paks — szekszárdi vonalrész 178 km. lenne, tehát a különbözet csak 13 km., amely azonban, eltekintve a vidék földrajzi fontosságától, csak látszólagos, mert az adonyszabolcs — paksi vasutat, tekintve, hogy igen nagy elhajlásokkal épült, legalább 25 kilométerrel meg lehetne rövidíteni. Ezen mezőgazdasági termékekben, gyümölcsben, borban gazdag és nagy állat- tenyésztéssel rendelkező vidékre nézve, tekintve a fővároshoz való közelségét, a főváros közélelmezése és közegészsége szempontjából is óhajtandó, sőt elodázhatatlan szükség, hogy a fővárossal a legrövidebb utón minél élénkebb és gyorsabb összeköttetésbe jusson, hogy ezen dunamenti községek, mint a főváros szükebb vidéke, a főváros ipari és gazdasági erejét hatalmasan előmozdítsák. Más oldalról is országos érdekű ezen vonalszakasznak elsőrendűvé tétele, mert a fiumei egy vágányu vonal már elégtelen a forgalom lebonyolítására, miután ezen a fővonalon bonyolódik le tengerentúli kereskedelmünk nagy része, melynek fokozása, fejlesztése elsőrendű állami érdek. De ezen vonal azért is elégtelen, mert Szlavóniába és a megszállott.tartományokba is csak ezen az utón közlekedhetünk. Továbbá elvitáz- hatatlan gazdasági érdek visz bennünket Kelet felé, ahol ipari termékeinknek piacot kell teremtenünk. Ezek elég fontos és nyomós okok az adonyszabolcs—paksi vasútnak Tolnamözsig való kiépítése, illetve Szekszárddal leendő egybekapcsolása mellett. Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni Szekszárd városát, mely mint megyei központ, Tolnavármegye leglakottabb községeitől, úgymint: Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Komlód, Paks, Dunaszentgyörgy, Gerjen, Fadd, Tolna és még egy csomó határos községtől, mind pedig a dunai forgalomtól el lévén szigetelve, nemcsak helyi, hanem fontos gazdasági és közigazgatási okok is szükségessé teszik ezen vonalszakasz kiépítését és elsőrendűvé tételét. Mindezek előrebocsátása után Bartal Béla ő méltóságához fordulok, mint kiváló közgazdászunkhoz, aki a baja—bátaszéki áthidalás nagyjelentőségű ügyét oly nemes hévvel és hatásos közgazdasági okokkal támogatta s azt a megvalósulás stádiumába vezette: vegye kezébe ezen nagyfontosságu s közérdekű ügyet, mert ha e tervezett vasút nem épül ki, Tolnavármegye közönsége, de különösen Szekszárd lesz 2 legnagyobb vesztes, miután Bátaszék a megye határszélén lévén, az esetleges alföldi forgalmat Baranyamegyén keresztül közvetíti és igy még az átmeneti forgalomtól is elesünk. De különösen elveszítik a dunamenti városok, mind pedig Szekszárd az amúgy is csekély helyi és dunai forgalmat, amelyet Baja, mint forgalmi központ, magához fog ragadni, nekünk pedig a legválságosabb jövő jut osztályrészül. Az utóbbi időben a Közép-Dunának ujabbi áthidalását hangoztatták erősen. A mohácsiak nagy küldöttsége már fönt járt a kereskedelmi minisztériumban, kérve az ottani áthidalást, amely kérelemnek vajmi kevés gyökere, alapja van, mert hiszen Bácsmegyé- ben a Duna most már két helyen van áthidalva; az általuk kért áthidalás tisztán csak helyi érdek, mely ily nagyszabású akciót nem igényelhet. A szekszárdi áthidalás sem vezethet eredményre, mert az áthidalással nemcsak helyi, hanem országos érdeket kell szolgálnunk. Szekszárdra nézve csak az fontos és képez létérdeket, hogy az áthidalás a Szekszárd fölötti részen történjék, ami által a forgalom lefelé, Szekszárdon keresztül bonyolódik le és ezzel vasútja és állomása és maga a város, mint központ, hatalmasan emelkednék. Saját jól felfogott érdekeink szempontjából arra törekedjünk és kövessünk el minden lehetőt, hogy a tervbevett mára- marossziget—dunaföldvári tranzverzális mű- ut közúti hídja sorrenden kívül, egyúttal mint vasúti hid, épittessék ki, ami által a kecskémét—fülöpszállás—dunaföldvári sokkal csekélyebb áldozatokkal járó vasúti összeköttetés létesíthető, avagy pedig Dunaföldvár és Paks között az áthidalás úgy eszközöltessék, hogy azon a dunapataj — kalocsai és paksi vasút összeköthető legyen. Ezen áthidalás folytán a Közép-Duna, a Dunántúl és az Alföld egyenes irányban lenne összekötve, miáltal a Nagy-Alföld részint a Balaton vidékével, részint Fiúméval és Boszniával jutna legrövidebb és leg- egyenesebb összeköttetésbe. Nemkülönben egybekapcsoltatnék a Kalocsán egybekötött máramarossziget—dunaföldvári és baja— csongrádi állami müut a budapest—eszéki müuttal. Ezen 'közúti áthidalás szükséges. ségét és rentábilitását támogatja -még azon körülmény is, hogy az AJsódomboritól— Dunaföldvárig terjedő dunai réveken a forgalom íScgíiaíadja a 60,000 kocsirakományt. Ezen vasutak nélkül Tolnavármegye forgalmi és közgazdasági politikája mit sem ér. A legelhibázottabb és legvégzetesebb mulasztás holmi apró helyi érdekekért harcolni, ha az összetartás magasztos elvét követve, egyesült erővel oly érdekek szolgálatába is állhatunk, melyeknek megvalósítása lehetséges, miáltal hatalmas támogatásra és pártolásra, sőt áldozatokra is számíthatunk a szomszédos Fejérmegye s a túloldali Pestmegye érdekeltsége részéről s csak ez esetben lehet reményünk, hogy a pusztulás képét magukon viselő dunántúli községeink és városaink uj életet nyernek s az óriási méretű kivándorlást, mely e vidéken aggasztóan szaporodik, megakadályozzuk s a megye de különösen a megyei székhely pozícióját, gazdasági erejét fokozzuk és nagyban emelhetjük. Tekintettel arra a tényre, hogy Fejér és Tolnavármegyék törvényhatósága, községei és egyéb érdekeltségek tóbb mint 3 millió korona értékű törzsrészvénnyel járultak a Tolna és Fejérmegyei vasút kiépítéséhez, amely a M. Á. V. által bérbevétetvén, ezzel a törzsrészvények értékét elvesztettük: ezen nagy áldozatok árán kérhetjük e vasútnak tényleges államosítását s az államvasutak többi vonalain alkalmazott arányos díjszabást. Továbbá éppen ezen áldozatok tekintetbe vételével kérhetjük, hogy a. Paks—tolnamözsi szakasz lehetőleg államköltségen épittessék ki. Manapság minden megye főtörekvése, hogy székhelyét gazdag és hatalmas empo- riummá fejlessze. Sajnos, Tolnavármegye intézői nem tartottak mindig lépést a közgazdasági tevékenység fejlődésével. Ha az utóbbi időben e téren némi javulást tapasztalunk is, ez inkább csak helyi jellegű, mely figyelmen kívül hagyja az általános közérdeket. — A kormánynak, a törvényhozásnak, nemkülönben megyei törvényhatóságunknak különös gondot kell forditaniok arra, hogy Tolnavármegye szorgalmas, munkás népét megóvják a világgávándorlástól, az elkallódástól; kell hogy biztos keresethez juttassák népünket, társadalmunkat pedig megóvják a szociális bajokkal járó háborgatásoktól. — Az erre hivatott tényezőknek még küzdelem árán is el kell követniök mindent, hogy hiányos — Ah, te nagyon jól tudod, hogy szeretlek. Ne haragudj. Mert eddig csak öreg asszonyaid voltak, nem szokhattál meg bennünket! Hitemre, ez nagyon egyszerű! A te öregeidnek nem volt semmi mutogatni valójuk ! Igaz, szegény fiam, biz eddig csak öreg asszonyaid voltak ! Olyan csúnya vagy! Nos hát, ugyan mit is mutathatna a te Belle Jogense hercegnőd, ez a csontváz, d Agorta grófnőd, ez a boszorkány és az a nagy, negyvenöt esztendős kékharisnya, az az ördög ! Ugyan elbújhatnak ! . . . Apropos, uram, nem látta még a lábamat ? És mielőtt még Serió egy mozdulatot tehetett volna, sarkát az asztalra tette és felemelt ruhája alól kilátszott a világ legszebb, átlátszó selyem harisnyába burkolt lába. Serió felé fordultam. Nem moccant, nem szólott, feje hátrahanyatlott székére : elájult ! Zubiri felállott, vagy jobban mondva felpattant. Tekintete, melyben egy pillanattal előbb csak koketteria tükröződött, most csupa aggódás volt. — Mi van vele ? — kiáltott. Istenem, bo- ond vagy ? Serióra borult, szorongatta, kezét dörzsölgette, vizet öntött arcába; egy pillanat ilatt fiolák, kis üvegek, ecet, illatszesz borították az asztalt. — Serió lassan felnyitotta szemét. Zubiri lassan megnyugodott. Serió lába elé ült és hófehér kis kezébe vette a festő kezét. SzemétSerió szemére szegezve, mely rémülten tekintet reája, lassan mormogá : — Ez a kanaille! Elájulni, mert lábamat megmutattam ! . . . Óh ! . . . Pedig hát te nem vagy hülye, Serió és nagyon jól tudod,, hogy Turbara Vénusznak festett le engem ! . . . — Igen! szakította félbe a festő szenvedőén és egy nagy, kövér asszonyt, egy fiamand- nőt csinált belőled. Ez nagyon rossz ! — Ő egy valódi állat — felelt Zubiri. És minthogy nekem nem volt pénzem, hogy megfizessem a képet, most fűnek-fának kinálgatja azt. Nos hát, jól látod, hogy nem kell haragudnod. Ml is az, egy láb ? Különben is bizonyos, hogy utánad barátod lesz a kedvesem, látod? Óh! Ebben a pillanatban, uram, nem tehetném ! Még ha tizenegyedik Lajos lenne is ön, akkor se tehetném. Százezer frankért se csalnám meg Seriót. Lássa Caprasti herceg a napokban vissza fog térni hozzám. És aztán, még mások is. Óh tudja, a kereskedéshez mindig szükséges egy kis tartaléktőke is. És aztán vannak emberek, akiknek kedvök van hozzám. Mindig akad egy-egy kiváncsi, akinek sok a pénze s aki igy szól: — Bizony, szeretnék elmulatni ezzel a teremtéssel, ezzel a leánynyal; szeretném jól szemügyre venni ezt a szemet, ezeket a válla- kat, szeretnék mulatni ezzel a szemtelenséggel, ezzel a cinizmussal. Furcsa lehet egészen közelről ez a Zubiri! Nos hát nekem nem kell senki, senki! Meg vagyok szokva Caprastira. Uram, ha Caprasti mostan visszajönne, nem tudnám kiállani tovább, mint tiz percig. Ha egy negyed óráig maradna, megölném. íme igy vagyok. Imádom ezt itt ! Milyen hitvány is, hogy rosszul lett és igy megijesztett engem! Fel kellett volna költenem Coelinát. Komornámat hívják Coeli- nának. A nagyvilági hölgyek felköltötték volna, de mi, mi aludni hagyjuk őket, ezeket a leányokat. Mi jók vagyunk, hiszen egyebünk sincsen. Ah! most már egészen magához tér! Óh I szegény öregem : ha tudnád, hogy menynyire szeretlek! Uram! minden reggel négy órakor felkölt és mesél saját magáról, családjáról, szegénységéről, a nag\' képről, melyet az államtanácsos számára festett. Nem tudom, hogy ilyenkor mi van velem, de ez megborzongat, Váltók leszámítolása •• Kölcsön- ngatlanokra Előleg árukra, iorsjegyekre, értékpapírokra •• felzálogkölcsönök konvertálása Szekszárd, z8ölignyi-ixtc-ti szám Távirati cim : Generáli, Szekszárd 9940. sz. cheque-számla a m. kir. postatakarékpénztárnál A Trieszti Általános Biztositó Társaság (Generali) kötvény- kiállitási joggal felruházott ===== főügynöksége ■ ■ ■ ■ -----
