Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-10-28 / 44. szám
szám XVI. évfolyam. Szekszárd, 1906 október 28 Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket é» hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdim. Egyet számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjeleli minden vasárnap. Szerkesztőség és kia.Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrounkatárs : Or. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak; A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály izerint számíttatnak. Ilii II' III1IIIIIIWHWMMMMWWA nagy ünnepen. — 1906 október 28 — Hozzák már, haza hozzák S ünnepel Magyarország. Az őszi elmúlásban Nálunk feltámadás van. Köd és fény körülünk, Sírunk és örülünk. Ciprust s babért hozunk, S szívből imádkozunk. Minden magyar úgy érez, Hogy nem is temetés ez: Diadal és dicsőség, Mely most köszönti hősét. Nagy szív, királyi szív, Mely Téged haza hiv, S nemzeti kegyelet, Rajongó szeretet. Fölséges Ideálunk, Koporsódnál úgy állunk, Mintha templomba’ volnánk Kicsap hamvadbul a láng; Milliók szive forr Tőled, maroknyi por; Milliók esdenek: Szűnjetek „ ó-sebeku! T A R C ______ Rá kóczi visszatér ! Rákóczi, Rákóczi! idegenben valál, Idegenben ért el a megváltó halál. Idegenben! — hej mily fájdalmas ez nekünk, Pedig Te voltál a vezérünk, Istenünk! Ott záriad le szemed, meg sem is siratva, Halotti zsoltár volt a tenger viharja . . . Hálátlan nemzeted — ó mily szégyenbélyeg — Ott hagyott egyedül, elfelejtett Téged ? Nem igaz! szivébe zárt Téged a nemzet Titkos sóhajában dicsőséged zengett; Szentség a Te képed, ige a Te neved Minden magyar szívben, másként nem is lehet! Sok titkos sóhaj szállt, sok tiltott könny pergett Dísztelen, jeltelen, puszta sírod felett; És ez a tiltott könny, ez a néma bánat Ma csap át örömbe : Rákóczi feltámadt! Feltámadsz bujdosó ! megdicsöülsz megint, Majd ha égi szemed hazádon széttekint! Hazádon Rákóczi! — meri tiéd egyedül Uralkodj fölötte, szivünk érted hévül! Ez az egész ország parancsodat várja Előtted nagy szellem hegy-völgyét kitárja: Lépj be hát közibénk, jövel fejedelem, Tisztelni fog néped, örökké, szüntelen! Itthon vagy társaiddal, S búg, sír, száll a kurucdal, Csillagot hat a szárnya, Áldást esd a hazára. Rákóczi! A neved Felgyújtja népedet: E föld, mely nyugtot ad, Nem lesz rab, csak szabad! SÁNTHA KÁROLY Rákóczi hamvai. Ha csak itt nem lebeg Rákóczinak lelke, Az eget csapkodó tenger haragjában! Valóra vált tehát minden magyarnak szive-vágya. A nagy szabadsághős, aki hazájáért fejedelmi méltóságot, királysággal föl- érő vagyont, családi boldogságot, egy szóval : mindent áldozott és aki egy hosszú harc nemzetpusztitó küzdelmeiben elgyöngült, kimerült népétől elhagyatva, ellenségei által törvényhozásilag meggyalázva számkivetésben fejezte be eszményien nemes életét, porladó hamvaiban hű társaival egyetemben visszatér a hazába. A világtörténetben páratlanul áll az a magasztos ünnep, melyet a magyar nemzet holnap és holnapután névleg Budapesten és Kassán, de tényleg a magyar föld minden pontján ül. A magyar népiélek nyilatkozik meg ez egyetemes ünnepben, mely épen úgy szól a haza szent ügyéért öníeláldozóan küzdött hősnek és hozzája méltó társainak, mint az erkölcsi igazságszolgáltatásnak, melynek egy nemzet életéből sohasem szaSzivünk fájdalomtól gyakran összeszorult, S ha hazánk egére sötét felhő borult Délszak irányában könnyes szem mel néztünk: „Hol késik, hol marad a mi nagy vezérünk ? Hű magyar népeden segíts fejedelem Harci zászlód köztünk, előttünk lebegjen Benned minden hitünk, vezess diadalra Rákóczi jelenj meg!" — kértünk rimánkodva. Századok múltak el, meghallgattál végre Nézzed, mint seregük a nemzet elédbe! Nem hiányzik senki, ott van minden fiad S százezer ajakról menydörgésként riad: „ Tied a hatalom, tied a szeretet S tied, amit eddig adnunk nem lehetett Egy öl hazai föld; rád fogjuk azt szórni És Te pihenni fogsz. Üdv neked Rákóczi! R. Ranzenberg Lajos. Rákóczi. Irta: Erammer Zsófia. Vajúdik a földnek lázas indulatja. Az avar* lepte tájat életre keltő szellő lengi át. A haldokló természet utolsó lobbantában felrázkódik dermedtségéből. Hangos lesz a tájék. Éjféli álom szárnyán, lobogó haditüzek mellett, szellemhadak járnak. Világos az éjjel. Édes-bús dallamok csodaszép hangjai rezegnek a levegőben. Harci mének nyeritése, harci riadó zúgása tombol át ' bad hiányoznia. Ez az igazságszolgáltatás megtörtént már régen a hazafiak keblében, kik Rákócziban a magyar nemzet egyik legszerencsétlenebb ugyan, de legnagyobb, legérdemesebb fiát tisztelik és a hazafiak szivét méltó öröm tölti el, hogy a hálás utókor törvényhozásilag is megtisztíthatta és megszentelhette e nagy ember emlékét, hogy legyen az minden időkre a magyar történet legvonzóbb, legeszményibb, legfényesebben tündöklő csillaga. Rákóczi és bujdosó társai dicsőséges hazajövetelének csak a hun-magyar mondavilágban találhatjuk mását: a gyönyörű Csaba-mondában. Csaba királyfi a csatában elhullott vitézeit sebgyógyitó irjával életre kelti és valahányszor a magyar bajban van, eljön a Hadak-utján halhatatlan vitézeivel, hogy segítse nemzetét. íme: a magyar király és a magyar törvényhozás is megtalálta a sebgyógyitó irt és a nagy Rákóczi és halhatatlan vitézei kikelnek évszázados sírjukból és jönnek, jönnek, lassú dübörgéssel az egykori hadak utján az ország szivébe. Jöttökre megrendül az anyaföld és kitárja méhét, hogy keblébe fogadja megdicsőült magzatait. És megnyílik a hazafi szív, hogy kiöntse kegyeletének áradatát és magába zárja Rákóczi lelkét, mely ott lebeg minden fűszálunkon, minden hegyormunkon, minden göröngyünkön és tanít eszményi hazaszeretetre, a nemzet önzetlen szolgálatára. «Pro deo et libertate». Istenért és a szabadságért ;— volt Rákóczinak és híveinek jelszava. És e jelszóért mint az oroszlánok küzdöttek. Küzdelmükben kimerültek, elernyedtek, de azért e küzdelem nem volt eredménytelen, mert az általuk kifejtett erő, a légen. Föltámad a lelkek rejtett indulatja. Szabadság danája zugatja az erdőt. Vadon erdők lakóinak szeméről elrebben az álom. Hajnali szellő reszkető fuvalma bolyg az ágak között. Pirkadó reggelnek szerte folyó bibor-aranya ragyogja be a földet. Hajnal van! Szabadság hajnala ! ... És temetnek ... De ez a temetés : föltámadás ! Az emlékek árja fogja át lelkünk. A föl- 1 támadás hatalma rázza meg testünket. Szilaj tűz ! pezseg vérthurcoló erünkben. Temetés van ... j De ez a temetés : föltámadás ! Hazajött, akit vártunk! Árva, elhagyott, kitaszított gyermek esengte: atyját! Sínylődő tehetetlenség léleknélkülisége : a lelket! Rabság láncaiban görnyedő: a szabadság Messiását! Hazajött! . . . Testnélkül járó álom reménye testet öltött. Diadalmámorban reszketnek a bércek. Az álomra készülő virág boldogan hajtja le fejét: oly jó lesz álmodni ott alant a jövendő szabadság diadaláról. Ezer emléket hajt reánk a jelen öröme. Emlékezünk. Jertek velem ti nagyok, kik az élet tomboló zajában keresitek a szépet. Járjuk be együtt az Ő életének berkeit: bűbájosán csodaszép virágok fakadnak ott: a szabadság-, haza- és emberszeretet! Jertek velem ti gyermekek, akik a mesék csodás útvesztőiben bolyongtok, tegyétek ma le a tündérmesét. Igaz mesét mondok, mely szebb, mint a tündérálom,
