Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-28 / 44. szám

2 TO UTATÁAKSOTB. 1906 október 28. az ereikből kiömlött nemes honfi vér nyo­mán sarjadott itt uj élet a végkimerülésbe jutott nemzet gyámolitására, fentartására. E-hési, ezön feláldozó küzdelem leg­szebb eredménye a holnapi nemzeti ünnep, amelyen a Rákóczi alatt végpusztulásba jutott nemzet húsz milliónyira felszaporodva fogadja egykori nemzeti hősét, hirdeti az ó dicsőségét és buzdul az ő példáján. A szám­kivetés közel 200 hosszú éve, mintha csak rossz álom lenne 1 A nagy fejedelem mintha csak tegnap hagyta volna el népét és ma már itt van, nemesen, vitézül, bölcsen, mint mindig. És jön vele táborkara és jönnek vele eszményei: hős lovagiassága, igazsá­gossága, vallásossága, hazaszeretete... Nyílj meg anyaföld és zárd magadba régvárt magzatodat, legderekabb fiadat. Mi pedig, késő utódok, zárjuk szivünkbe kegye- letes emlékét és mondjunk áldást arra, aki Rákóczinak és bujdosó társainak nemzet- erősítő szent hamvait a magyar anyaföld nek visszaadta ! F. M. Ima a hazáért. Irta: II. RÁKÓCZI FERENO. — 1703. — Úristen ! Igazság kútfeje és kimeríthetetlen forrása a kegyelemnek, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint neki a büntetésben igazságot, úgy a megbocsáj- tásban újból kegyelmet nyújts : bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük minden­napi vétkeinket, a melyekkel ellened támadván, ostorodat valóban megérdemeljük ; rászolgáltunk Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyészszék s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyed­jenek, méltók vagyunk, hogy magvunk szakad­ván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk Tőled, Istenünktől és Urunktól. Mindazonáltal, óh Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a sze­gények, az özvegyek, az árvák Hozzád felsíró jajkiáltását, tekintsd a bünhödésre kész ártat­lanoknak kiontott vérét s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan szolgaságban sinlő választott népedet elárasz­tani kegyes voltál. És ha lelkeinkben lángra lobbantottad felszabadulásunk vágyának tüzet, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karjain­kat, élesítsd fegyvereinket, hogy kegyes akara­todnak egyesült erővel szolgálhassunk. Adj, Uram, azokzak, kiket vezéreinkül rendeltél, a rendelkezésben bölcsességet, a balsorsban bátor­ságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzé­seid utján haladjanak. Jelöld ki, Uram, táboraink határit és azt körülvevén irgalmasságod kön­tösével, óvd meg az ellenség cseleitől s űzd el az álmot a virasztók szeméről, nehogy készü­letlenül találtassunk. A Te angyalod legyen ami őrünk és vezetőnk a csatában, aki szét­szórja a fegyverek golyóit s valamint Izraelt szárazon átvitte a tengeren, úgy vezessen át bennünket sértetlenül ellenségeink tömegén. Add végül, Urunk és legkegyelmesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy a szolgaságból kiszaba- dittassunk és megváltassunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mind rökön örökké. Amen. * Ezt a gyönyörű imát II. Rákóczi Ferenc fejedelem irta. Egykorú kézirati másolata Győr vármegye levéltárában fekszik. A latin nyelvű szöveg elé, ugyancsak latin nyelven, ezt irta a néhai másoló : «Felső-vadászi Rákóczi Ferenc, Isten kegyelméből fejedelem és Tekintetes Sáros vármegye örökös főispánjának általa az isteni kegyelem elnyerése végett fogalmazott könyörgő imája, melyet az Ur színe előtt naponkint imád­kozni szokott. — A táborban közzététetett azon célból, hogy a vezérlete alatt álló magyar had­sereg kegyelmes fejedelmének és urának nyom­dokait az alázatos könyörgésben is kövesse. VARMEGYE. ÓSKl rendes közgyűlés- Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi november hó 8-án délelőtt 10 órakor tartja őszi rendes közgyűlését, amikor, miután a közgyűlésen a jövő 1907. évi vármegyei rendes szükségletek fedezésére 2% pótadó kivetése fog javaslatba hozatni, a közgyűlésnek első tárgyát az 1883. évi XV. t.-c. 10. §-a értelmében a jövő évi költségvetés képezi. Az állandó választmány ülése f. évi november hó 7-én d. e. 9 órakor lesz. A tárgysorozat lényegesebb pontjai: A vár­megye 1907. évi költségvetése és a költségve­tés rendes kiadásainak fedezhetése céljából 2°/0 pótadó kivetése iránti javaslat. A közigazgatási bizottságból ez év végével kilépő tagok helye­inek betöltése. Az igazoló választmány újjáala­kítása. A jegyzői nyugdij-alapra felügyelő vá­lasztmány újjáalakítása. Az állandó választ­mányban üresedésbe jött egy tagsági helynek betöltése. Az 1907—8. évi közúti költségvetés. Ezután miniszteri rendeletek, bizottsági előter­jesztések, körlevelek, alispáni jelentések és tiszti ügyészi vélemények következnek. KÖZSÉGI ÉLET. — A község-jegyzői nyugdij-váltsztmány folyó hó 22-én Döry Pál elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak : Kurz Vilmos, Hirling Ádám dr., Erdős Gábor, Várkonyi Iván és Földvári Mihály előadó. Özv. Ujfalusy Lászlóné és özv. Kode Ivánné fiának neveltetési kegydija meg­adatott. — Gebauer József cikói körjegyző fő­szolgabírói irnoki szolgálatának beszámítása megtagadtatott. — Merhwerth Sándor szekszárdi volt II. jegyző nyugdíjjogosultsága 1903. évi november hó 1-től megállapittatott. — Jánosits Károly szekszárdi főjegyző nyugdijjáruléka he- lyesbittetett. — Özv. Szigethy Józsefné özvegyi nyugdijának helyesbítése megszavaztatott és leánya neveltetési kegydija helyesbittetett. — Pesthy Ferenc györkönyi aljegyző kérelme nyug- dijjárulékának helyesbítéséért, mint tévedésen alapuló elutasittatott. — Weither Dániel nagy- székelyi aljegyző szolgálati idejének pontos meg­állapítására az eljárás megindittatott. — Névery Árpád és Hegedős Mátyás nősülési pótléka meg­állapittatott. — Vastag Ferenc dunaföldvári köz­ségi írnok a nyugdíjintézetbe fölvétetett. — Decsi Béla madocsai jegyző 1892-ben rendezett és fölemelt terményjövedelmének beszámítása megtagadtatott. — Bereczk István, Halmai Tiva­dar, Fekete József és Scherer Gyula jegyzők személyi pótlékának beszámítása a nyugdíjba megtagadtatott. — Rittlinger János muc.sii köz­ségi írnok panasza a nem esedékes tartozás le­vonása ügyében elutasittatott. — Kovács Sándor volt dunaszentgyörgyi II. jegyzőnek, tekintettel beteg felesége munkaképtelenségére, 100 korona rendkívüli segély adatott. Állatbetegség. Simonmajor területén a ser­tésvész megszűnt. Elhullott 538 sertés. Hecsen is Alsónyéken a lépfene fellépett! Ózsák pusztán a sertésvész megállapitta­tott. Kölesden és Belecskdn a lépfene megszűnt. Elhullott 1—1 darab szarvasmarha. bűvösebb, mint a nemtők csodatettei : a haza- szeretet legendája ez ! Vaj’ képzelmem szárnyai elég erősek lesznek-e elvinni oda mindenkit ? Lángoló szeretetem tüze megvilágithatja-e eléggé az Ő alakját ? * * * Fejedelmi trón sugárzó fénye volt az első világosság, amely II. Rákóczi Ferenc bölcsője felett ragyogott. Nem az «Isten kegyelméből* való trón volt az. A nép szeretete emelte és ültette abba választottját. Az atyja Erdély «vá­lasztott* fejedelme volt. De mi a világosság melegség nélkül ? Rákóczinak ebben is volt része. Az anyai szeretet: ez az örökké egyen­lőn lángoló tűzkohója az érzelemnek, árasztott melegséget körülötte. Bejárta lelkét s abból visszasugárzott az 6 «dicső», «fenséges* anyjára a gyermeki szeretet alakjában. Az atyja meg­halt, még alig volt néhány hónapos. Édes anyja nevelte a kis Ferkót és leikébe öntötte azt a mélységes hazaszeretetei, mely a «nagyasszony* szivét betöltötte. Alig volt hét éves, midőn mostoha atyjával bejárta a tábort. A kis Rákóczi a tábortüzek mellett nézte el a csillagok szipor- kázását, hallgatta a szép kurucdalokat. Itt edző­dött meg az életre. A tábori élet sanyaruságai Váltók leszámítolása •• Kölcsön- ingatlanokra •• Előleg árukra, sorsjegyekre, értékpapirokra •• Jelzálogkölcsönök konvertálása Távirati cim : General! sem tudták elvenni kedvét a harc dicsőségétől. Volt benne része. A «kuruc király* csillagának lehanyatlása után Caprara Munkács vára ellen indult. És a hős magyar asszony nem adta fel a «sasfészket*. Három évi kemény ostrom után csak az őrség egyik tisztjének árulása kény- szerithette Zrínyi Ilonát a vár átadására. A fejedelemfiu mindig ott volt az ostrom tüzében az édesanyja mellett. Ott tanulta meg igazán szeretni a hazát. Csoda-e, ha az évek ármánya sem tudta azt kiölni belőle ? Csoda-e, ha vissza­hozta épen lelke ragyogását, mint ama nemes ércet, melyet — habár éveken át poshadó vizbe rejtenek — nem fog rozsda ?! De ne vágjunk az idők elébe. Tizenkét éves volt Rákóczi Ferenc, midőn a «császár* akaratából Bécsbe vitték a fejedelemfit és édes anyját meg nővérét, Júliánkét. Azután leszakí­tották az anyja kebeléről. Elzárták mindenkitől, aki szót ejt a magyarokról és a magyar hazá­ról. El akarták ölni leikéből a hazája iránt való szeretetet. A dicső lelkű anya nevelése mellett ez kizárt dolog volt. El kellett tehát távolítani tőle. A csehországi Neuhausba vitték, ahol Kollonics bibornok fenhatósága alatt álló je­zsuita rendházban nevelték. Kollonics! Ami keserűség, fájdalom tombolhat emberi lélekben, azt érezte minden magyar e név viselője iránt. Ami gyűlölet, rosszindulat, kapzsiság és ha­talomféltés megfér az emberi kebelben, össz­pontosul e névben: Kollonics. Magyarországot rabbá és koldussá akarta tenni, nem rajta múlt, hogy nem teljesült be. Ennek az embernek ke­zébe került Rákóczi, ez akarta formálni szivét az ő akaratához. De miként az öntött vas in­kább eltörik, de nem formálódik a kalapács ütése alatt, úgy nem hajlott Rákóczi szive Kollonics idomitásaira. Maradt, aki volt; igaz magyar. Való, hogy érzelmeit rejtegetnie kellett, de mint a rejtekben növő ibolya, annál reme- kebb virágot hajtott. Tizennyolc éves volt, mi­kor Kollonics ellenére és sógora, Aspremont gróf közbenjárása folytán, Lipót császár nagy- korusitotta Rákóczit. Visszaadták birtokait, a «római birodalmi herceg* címet adományozták az ifjúnak és mint ilyen elvette a hessen-rhein- felsi fejedelem leányát, Sarolta Amáliát. Ifjú ne­jével Sárospatakra jött lakni. Siralomnak völgye volt Magyarország ak­kor. Messze a hazájától a «kuruc király* s itt­hon katonái a vadon erdő mélyén rejteztek. Dúló zsoldos csapatok járták be a hazát és ra­bolták a nép vérverejtékkel szerzett jószágait. Visszafojtott jajkiáltás remegett az emberek keb­A Trieszti Általános Biztositó Társaság (Generali) kötvény- kiállitási joggal felruházott Szekszárd, Széehenyi-utca 6-48-ili szám ===== főügynöksége ------: Sz ekszárd 9940. az. cheque-számla a. m. kir. postatakarékpénztárnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom