Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-07-01 / 27. szám
XYI. évfolyam. 27. szám. Szekszárd, 1906 julius 1 W Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. ElAflzvfrtieket ét hirdetéseket a kiadó- hlrmt.'.lon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája ét papirkeretkedéte Sxekezárdon. Egyet számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kia.Jóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhiwatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Fő munkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnakl A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított ártzabály ezerint izámittatnak. Aratás és — sztrájk. Megcsendült a kasza és erre az ismerős hangra, mintegy hivó jelre a véráztatta magyar föld, mely sokszor dacosan rendül meg alattunk, szelíden kitárja keblét és gyermekeinek pazar bőkezűséggel nyújtja gyümölcseit. Valóban nagy oka van a magyar föld népének áhitatos szeretettel csüngeni az anyaföldön, mely mindig hű, middig jó, mindig ugyanaz! És nagy oka van buzgó hittel fordulni az isteni Gondviseléshez, mely neki nemcsak örökül adta ezt a földet, de azt számára évről-évre nagyobb arányokban és dúsabb gyümölcsökkel megtermékenyíti. Amint hajdan a régiek Egyptomot a Nílus ajándékának vallották, azonképen mi a mai Magyarországot kincseivel, szabadságával, kultúrájával, erejével és fogyatkozásaival bátran mondhatjuk a magyar föld termékének. A magyar néptől függ, hogy ezt a kiapadhatatlan erőt a saját javára gondozza és fordítsa. Azon kell lennünk, kicsinek és nagynak egyaránt, hogy az anyaföld, ha már — a természet törvénye szerint — évenként csak egyszer vethető és aratható, úgy munkáltassák, a tudomány és emberi szorgalom, találékonyság eszközeivel oly állapotba hozassék, hogy termékeit meghatványozva ne csak a napi szükségleteket biztosítsa, hanem felesleget is szolgáltasson. Az egész világ elismeri azt a rendkívüli munkásságot, melyet a magyar mtmkás- nép aratás táján kifejt. Páratlan, szinte emberfeletti ez a munkásság, melyet egyedül az tesz érthetővé, hogy munkásnépünk túlnyomó nagy része e rövid 3—4 heti időszakban szerzi be a télrevalóját. Mi lenne e népből, ha belterjes földműveléssel, gyártelepek létesítésével, a házi ipar meghonosításával nemcsak az aratás bőséges időszakában találna testrontó nehéz munkát, hanem az év hátralevő időszakában, különösen a meddő télben is állandó munka- alkalmak kínálkoznának neki, szerényebb, de biztos keresettel. Ez az a korszak, melynek eljövetelére nemcsak számítanunk kel!, de annak eljövetelét minden tőlünk telhető eszközökkel biztoutanu ik legelső hazafias nemzetfentartó kötelességünk, mert azt egész bizonyosra vehetjük, hogy a fejlődő állami élet folyton fokozódó terheit, országunk és nemzetünk majL egyoldalú és primitívnek mondható mezőgazdasági rendszerünk mellett sokáig már el nem hirj-i. A földművelés fejlesztésével, az állattenyésztés javításával, terményeink vevőkörének biztosításával, mun^ásfiépünk f'ddéhségének kielégítésével és ezzel szorgalma és kereső képessége fokozásával uj erőforrásokat kell keresnünk és biz'ositanunk a nemzetnek, hogy azt nagy céljai elérésére, az ezekkel járó nagy anyagi és szellemi terhek viselésére képessé tehessük. Mikor a kasza megpendül, újabb időben szorongó aggodalom fogja el országszerte a kedélyeket. Csaknem minden évben ilyenkor üti föl a fejét a legveszedelmesebb munkásmozgalom, az aratósztrájk. Máskor vígan ment az arató munkás a termés lekaszálására és benordására. Ma lelkiismeretlen búj to gatások következtében sok helyen hadi lábra áll a munkaadóval és megtagadják a szerződésileg elvállalt és biztosított munkát és az így beálló kényszer- helyzetet arra akarják kihasználni, hogy a munkaadótól a szerződésben megállapított bérnél többet és más kedvezményeket csikarjanak ki. Ebben a jogtalan és bűnös mozgalomban, mely első sorban a munkásnép igaz érdekeit károsítja, nagy részök van a gombamód szaporodó munkás fiókegyleteknek, különösen pedig a fővárosban székelő központi munká'egyletek vezetőségének. Részünkről nem habozunk kijelenteni, hogy bármily méltánylással nézzük is a munkások jogos törekvését, mely helyzetük javítását célozza, — a legnagyobb kárhoz- tatássul sújtjuk azokat a munkás izgatókat, akik a megkötött szerződézek megtörésében, a dolgozni akaró munkásoknak erőszakosan sztrájkra való kényszerítésében dolgoznak. A hatóságok legfőbb kötelessége, hogy az ily lelkiismeretlen izgatok néprontó munkája meghiusittassék és a legszigorúbban megtoreütnssék. A magyar nép békés, emberséges és törvényti-ztfló. Nem szabad türm, hogy véres szájú izgatok vagy azokelbonditottjai kivetkőztessék népünket jó érzelmeiből és őket a földbirtokosok gyűlölködő ellenségeivé tegyék. Viszont a földbirtokosok részéről is megkivántatik, hogy a munkás nép iránt atyai jóindulattal viseltessenek, a munka diját becsületesen megadiák és azt a körülményt, hogy a föld az övék és ■a szegény munkásnép a földre reá van szorulva és utalva, ne használják ki a maguk illetéktelen hasznára és a nép jogtalan megkárosítására. Bánjunk el, 1 ettenthetlen szigorúsággal a munkás i gatókkal! Világosítsuk föl a munkás népét igazi érdekeik tekintetében. Adjuk meg a munkaadóknak a kellő vé 'elmet, a munkaadók pedig bánjanak a muuA hálás szultán. TARC A. Nitor et umbra. Irta: ÜRÖGDY ELEMÉR. Ha néha innen csendes éjszakákon Ábrándos lelkem messze tájra száll, Felejtve ottan bánatos világom Csalódott szivem enyhülést talál. E boldog ország utait ha járom, Szivem se vérzik, a lelkem se fáj: Enyém vagy akkor lelkem ideálja, Szép álmaimnak tündérszép leánya. De fáj az ébredés az álmodásból! Siratni újra tört reményeket, Kérdezni mégis a margarétától .Égő szivemmel: szeret — nem szeret ? És tépett lanton zengni ideálról. Ki csak kacagja a bus éneket . . . Ha az életnek Golgotáját járom, Hogyne siratnám elszállt álmodásom. Irta: Jósé Echegaray. Amit most elbeszélünk, az megtörtént, vagy legalább is megtörténhetett sok-sok századdal ezelőtt. Megtörtént a távol kelet egyik titokzatos országában, mely tele van mondákkal és legendákkal. Valamennyi rendkívüli esemény mind a szürke ó-korban s messze eső országokban kell, hogy történt légyen, mert a távol eső idő és tér valószínűvé teszi, a poézis zománcával vonja be azt, ami közelről nézve hamis és prózai lenne. Hány völgy ragadja el a szemet, ha az ember magas hegycsúcsokról néz le rá, ha pedig az ember leereszkedik belé s keresztűl-kasul bolyongja, akkor utálatosnak, kihaltnak, komornak tetszik. Füve elaszott, fái elcsenevésztek, talaja kopár, vize zavaros, szóval maga a rideg valóság tárul az amber elé. Messziről azonban az árnyalatok egymásba folynak, a szinek világítanak s harmóniába ol- vadnaak. Ami utálatos és jelentéktelen, az eltűnik, a durva körvonalak elmosódnak, az anyag megfinomul s a sokféleségből esztétikus egység támad. Ezért kell mindent magas szempontból nézni. Figyeljenek azonban az elbeszélésemre. Volt egyszer egy szultán, egy despota, egy szörnyeteg, akinek emberi volt a formája, de vadállaténál kegyetlenebb volt a szive. Más emberek gyötrelmeiben telt egyetlen gyönyörűsége. Ha másoknak idegei megreszkettek a fájdalomtól, az ő idegei megremegtek a kéjtől. Ha másoknak szemében könnyek ragyogtak, ez mosolyt csalt ajkaira. Mások halálos gyötrelmeiből uj életerőt merített. Egyszer a szultán vadászni ment; bolyongásai közben elszakadt kísérőitől s eltévedt az erdőben. Fáradtan rogyott le egy fenyőfa tövébe s elaludt. Aludt pedig jó sokáig, mert nem azok közé tartozott, kiket a lelkiismeretfurdalás nem hagy nyugodni. Ez csak a félzsarnokok gyöngéje, de ő egész zsarnok volt. Egyszerre csak fölriad valami zajra. Mikor teljesen magához tér, látja ám, hogy teste köré egy rendkívül mérges kigyó% volt tekerődzve, amelynek harapása feltétlenül halálos. Egy ember azonban levágta a hüllő fejét s megmentette a szultán életét. Az az ember ott állt előtte, véres késsel a kezében s némán nézte a két szörnyeteget, a kígyót és a szultánt. Csodálatos egy ember volt, furcsa, visszataszító, elrémitő. Teste ki volt vetkőzve minden emberi formából, elöl-hátul púpos volt, karjai pedig oly hosszúak valának. mint a majomé. Olyan volt, mint egy óriás, akit a legördülő szikla laposra nyom s tagjait kilóditja Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
