Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-06 / 19. szám
XVI. évfolyam. 19. szám. Szekszárd, 1906 május 6 TOL N AVARMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szokszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztősén! telefon-szám 18. — K i a d ó h i v at a I i telefon-szám II. 9 Felelős szerkesztő és laptulajdonós : Dp. LEOPOLD KORNÉL. Főrounkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak' A lap szellemi részét illető köz lemények, valamint az előfize tések és a hirdetések is a szer kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapító« árszabály szerint számíttatnak. A függetlenségi párt. A választási küzdelem még nem ért véget, de azért már most megállapítható a tény, hogy a függetlenségi párt az általános többséget elnyerte. Csöppet sem változtat a dolgok állásán, hogy a végleszámolásnál 230 vagy 250 főből fog-e ez a párt állani. A szám mellékes, a lényeg az, hogy e párt többségre jutott. És ezzel egy nagy kérdés mered elénk a magyar politikai élet Scyllái és Charyb- disei közül: mit fog csinálni a többségre jutott függetlenségi párt? Nem tartozunk azok közé, a kik a függetlenségi pártot unos-untalan kisebbíteni és becsmérelni szokták. Ellenkezőleg: a független Magyarország — végeredményében — nekünk is mindenkor eszményképünk volt és évek óta a mellett törtünk lándzsát, hogy e magasztos eszméért küzdő szép és nagy párt lépjen le az örökös tagadás teréről és vegye ki részét az ország kiépítésének súlyos munkájából. És ha a koalíció kormányvállalását benső megelégedéssel üdvözöltük, ez leginkább, a békés kibontakozás reménye mellett, azért történt, mert ezzel a függetlenségi párt, igaz, hogy csak a koalíció keretében, rálépett a parlamenti munkásság, az alkotás terére és pedig : a 67-es kiegyezés által nyújtott és teremtett működési alapon. Meggyőződésünk, hogy a többségre jutott függetlenségi párt ez állapotában is ragaszkodni fog a koalíciós kormánynyal szemben vállalt megállapodásokhoz és kötelezettségekhez. Hisszük, hogy a függetlenségi párttól éppen oly távol van az Ausztriától való elszakadási törekvés, mint a felforgatás politikája. Sem ennek, sem annak nincs itt az ideje. Amazt tiltja a pragmatika szankció, mely az együttes birtoklást kimondja, de tiltja világpolitikai helyzetünk is, mely kötelességünkké teszi, hogy mint dunai állam, nagyhatalmi tényezők legyünk, mit csakis az Ausztriával fen- tartott államszövetségben érhetünk el ; emezt tiltja a józan ész és a nemzet legéletbevágóbb érdeke, mely megköveteli mintegy, hogy alkotmányos életünk meglévő alapjait ne pusztítani, hanem erősíteni, kiépíteni, fejleszteni törekedjünk. Hogy e téren eddig mulasztás, sőt hiba történt, az, legalább szerintünk, kétségtelen tény. Es tudjuk, hogy a politikában minden mulasztás, minden hiba keservesen megbosszulja magát. Ebben a hibában — ezt minden irányban megőrzött teljes elfogulatlansággal konstatálhatjuk — nemcsak a függetlenségi párt volt részes, hanem a szabadelvű párt és a kebeléből alakult kormányok is, amelyek kényelmi okokból elmulasztották a függetlenségi párt parlamentizálását és részint túltengeni engedtek a militárizmust, részint pedig cse- nevészedni hagyták az önálló államiság törvényben biztosított föltételeit és a szivek mélyén ezért repdeső nemzeti vágyakozást és akaratot. Ezért a mulasztásért, ezért a politikai hibáért a szabadelvű párt életével lakolt; de nagy tévedés volna azt hinni, hogy a függetlenségi párt ép bőrrel fog menekedni és nem fog meglakolni az elkövetett hibákért. A függetlenségi párt most győzött. Győzelme nem volt ugyan nehéz, de azért mégis fényesnek mondható. A nemzet érzelmi világából szinte elementáris erővel, mondhatni ösztönszerüleg tört ki a független államiság követelése, de azért nagy tévedés voln i azt hinni, hogy ebben az elszakadás, a felforgatás politikája nyilatkozott meg. Épen az a körülmény, hogy számtalan olyan kerület, mely még tegnap és ez előtt is mindig 67-es volt, ma egyhangúlag, vagy túlnyomó többségben a függetlenségi párthoz állott, a legékesebben szóló tanúság a mellett, hogy a magyar nemzet nem elszakadásra, nem fölforgatásra, hanem megújhodásra törekszik. És a függetlenségi pártnak, mint többségi pártnak az a feladata és kötelessége, és pedig kötelessége úgy önmagával, mint a nemzettel szemben, hogy — szem előtt tartva mindenkor az önálló magyar államiság követelményeit és számba véve lelkiismeretesen a nemzet szellemi és anyagi erőit, kiküszöbölje úgy politikájából, mint magatartásából és eljárásából mindazt, ami az eredményes munkát gátolja vagy lehe- tetlennéteszi és igyekezzék a maga és a nemzet számára megszerezni mindazokat az eszközöket, amelyek a nemzetet egységesséés erőssé, nagy céljai elérésére vagy csak megközelítésére is képessé teszik. Ebben az irányban, higgadt, körültekintő, gyakorlati és sikeres politikát csak a létező közjogi alapon lehet kifejteni és egyúttal a jövő számára építeni. Ha a függetlenségi többség erre az útra lép, akkor megértette az idők szavát és eddigi mulasztásai és hibái jóvátételével a nemzetet összes erői kifejtésével a fejlőTARC A. Ünnepi beszéd. A szekszárdi polgári leányiskola tulipánünnepélyén előadta : Kovácsné Nagy Luiza. Mélyen tisztelt Vendégek ! Kedves Növendékek! Iskolánk mindig egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy növendékeink szivében a hazaszeretet tüzét felgyújtsa, azt mindig ébren tartsa, fokozza, élessze úgy, hogy az ott olyan erős lánggal égjen, hogy azt onnan kioltani ne tudja soha senki és semmi sem. S fő törekvésünk volt mindig képessé tenni leányainkat arra, hogy ha majd megnőnek és maguk is családot alapítanak, családjuk minden tagjának leikébe beolthassák saját szivükből ezt a szent érzést, hogy igy egykoron teljesen megfelelhessenek majd azon kettős feladatuknak, amely rájuk, mint nőkre és mint magyar nőkre vár, a melyről városunk koszorús költője, Garay is azt mondja: Te midőn születtél két hivatást nyerél A hölgyét s honleányét, mert hölgy, magyar levél. S hogy hivatásukat egykoron buzgón teljesítve, egyformán érezhessenek városunk e nagy fiával, aki lelkesedéssel mondja hazánk hölgyeiről: Magyar hölgynek születtél, áldd érte sorsodat Magyar hölgynek születni, nagy és szép gondolat, Oh hölgy, ki ezt megérted, mi’ szép vagy és mi’ nagy Rendeltetés az égből, a földön áldva vagy. Növendékeink lelkében a hazaszeretet fejlesztésére a történelem tanulásán kívül, semmi sincs olyan jó hatással, mint egy-egy hazafias ünnepély, azért örömmel ragad meg iskolánk minden kínálkozó alkalmat ezek tartására. Azért nem múlik el soha egy március 15-e, hogy mi március idusát meg ne iinnepelnők, nem múlik el nemzetünk életében egy olyan nevezetes nap vagy egy fontosabb mozzanat, a melyet elmúlni engednénk a nélkül, hogy e szent tűznek legalább egy szikráját ne gyújtsuk lángra növendékeink leikébe általa. Ez a cél lebegett szemünk előtt e mai ünnepélyünk rendezésénél is, ez az érzés hozott ma is itt össze bennünket, a hazaszeretet szent érzése, amely bár ott lakozik mindenkor minden igaz magyar szivében, de talán olyan erős lánggal hosszú idő óta nem égett, mint a közelmúlt időkben, midőn a hazafiui gond és bánat azt a rendesnél is nagyobb lángra szította. De hogy is ne? — Hisz sok hosszú hónap V>ta nehéz sötét felhők borították hazánk egét s\hiába lestük, hiába vártuk sóvárogva a derűt, oszladozni csak nem akartak azok a sötét foltok, sőt mindig jobban és jobban takarták el előlünk a szabadság fényes napját. S midőn a mar mind ijesztőbben, mind sűrűbben jelentkező vészjelek a közeledő vihar kitörését mutatták, mikor már a távoli dörgést hallani s a villámok cikázását is látni véltük s a villám lecsapásától félve, az aggódó honfi fájdalom a legfőbb pontra hágott: akkor hatalmas villámhárítók felfogták a villámcsapást, egyszerre, hirtelen, váratlanul eloszlottak a fellegek, feltűnt a szivárvány s kisütött ismét hazánkra a szabadság életadó napja. S tudjátok-e, mik voltak ezek a hatalmas villámhárítók, amelyek azt a minden magyar által rettegett villámcsapást eloszlatták ? Megmondom 1 Az egyik a magyarok ősi erénye, a szabadságukhoz való kitartó, törhetlen rakaszko- dás, a másik felséges királyunknak, I. Ferenc Józsefnek alkotmánytisztelete, a harmadik egy igénytelen kis virág: egy tulipán, amelynek gyökere oda be volt ültetve már réges-régen minden magyar szivébe s most a honfi bánat könnye s a hazaszeretet fokozottabb melege fakadásra bírta s kinőtt belőle az a csodaszép virág, amelynek bűvös ereje segített keresztültörni a sűrű fellegeken, megfékezte a fenyegető villámok erejét s nagyban segített utat törni ismét hozzánk a szabadság fényes sugarának. Igen tisztelt ünneplő közönség ! Midőn az elmúlt szomorú napokban az agg ódó honfi-elme alkotmányát veszélyben látva, mindenkeppen utat-módot keresett a békés kibontakozásra, de eredménytelenül : akkor az asszonyi lélekben megszületett egy nagyszerű gondolat, hogy tömörüljön a magyarság, egygyé legyen a szent nemzeti eszme szolgálatában, hogy igy, amit egyszerre nem tudnak kivinni, vállvetett erőve^
