Tolnavármegye, 1906 (16. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-06 / 19. szám

2

TOLNA VARMEGYE. _______________1906. május 6.

dé

s, a boldogulás felé fogja vezetni. Ellenkező esetben a meggondolatlan kockázatok és veszedelmes válságok bonyodalmaiba sodorja a nemzetet.

A függetlenségi pártnak a többségen nem kell önmagát megtagadnia; de felül kell emelkednie a pártigazságokon és a magyar nemzeti politika egyetemes igazságaira kell törekednie.

F. M.

VARMEGYE.

— A központi választmány f. hó 2-án d. e. 10 órakor Döry Pál alispán elnöklésével ülést tartott, amelyen jelen voltak: Boda Vilmos, Forster Zoltán, Kurz Vilmos, dr. Leopold Kornél, Őrffy Lajos, Török Béla, Wosinsky Mór és Szévald Oszkár biz. tagok, utóbbi úgyis mint előadó. A szekszárdi választókerületben pótválasztásra lévén szükség, annak határideje f. hó 15-re tűzetett ki. (Előző napon f. hó 16-ról volt szó, de az ugyanezen napra eső agárdi és várdombi búcsú miatt f. hó 15-ét állapították meg.) A községeknek a két választási helyiséghez való aránylagosabb beosztására nézve is merült fel indítvány, mivel azonban uj szavazásról lesz ezúttal csupán szó, megmaradt a régi, bár helytelen beosztás. A küldöttségek tagjai Totth Ödön elnöklésével a régiek maradtak. A vármegye többi választókerületében megejtett választásról szóló jegyzőkönyvek a m. kir. belügyminiszterhez terjesztettek fel.

— A közigazgatási bizottság május havi ülését f. hó 9-én tartja meg Döry Pál alispán elnöklésével.

KÖZSÉGI ÉLET.

— Tamási község képviselőtestülete elhatározta, hogy 720 korona javadalmazással községi végrehajtói állást szervez. E határozat ellen Frühwirth Jenő dr. és társai ielebbezést adtak be.

; A szekszárdi választás.

Lapunk utolsó számában már jeleztük, hogy Szekszárdon igen erős lesz a küzdelem. A választás napjáig még fokozódott a pártok erőkifejtése.

Szép, derült idő kedvezett a választásnak, melynek legszebb része : a bevonulás. Lobogókkal, zeneszóval és bandériummal vonultak fel a pártok. A Sárköz választói és az azokat kisérő közönség felvonulása festői látványt nyújtott. Vasúton érkeztek reggel fél 8-kor a bátaszéki vonattal. Tömör sorokban vonultak fel a városház előtti Béla-térre. Előlment Őcsény, utána Decs, Pilis, Alsónyék és a Garay-térig Bátaszék választói, az utóbbiak ugyanis a polgári iskolánál szavaztak. Az egész Sárköz — 41 decsi. szavazó kivételével — Szabó Károly zászlaja alatt tömörült. De impozáns volt a Boda-párt bevonulása is, mert a bátai, bátaszéki, agárdi és mözsi választók egy nagy csoportban egyesülve tartották bevonulásukat a tűzoltó-zenekar hangos kísérete közben. A bevonulás a pártok részéről példás rendben történt. Maga az utca mozgalmas képet nyújtott egész nap. Szekszárd lakossága már korán reggel talpon volt és szenvedélyes kíváncsisággal tárgyalták az esélyeket. Tekintve Szekszárdnak nagy érdeklődését és Boda körül való csoportosulását, nemkülönben, hogy Báta és Mözs községek nagy többsége szintén Boda mellett foglalt állást, reggel az volt a vélemény, hogy Boda körülbelül 100 szavazattal győzni fog.

Mikor azonban köztudomásra jutott, hogy a nagyszámú Sárközön kívül magáról Tolnáról 250 választó jött be Szabó mellett és hogy Szekszárdon is számíthat Szabó legalább 150 szavazatra, a Soda győzelmébe vetett remény lohadni kezdett és általános lett a meggyőződés, hogy rendkívül kétes a választás kimenetele és hogy a záróra végéig állandóan kritikus marad a helyzet. így is történt. De kezdjük élűiről. Pont 8 órakor nyitotta meg Totth Ödön választási elnök a választási eljárást. Fél 9 órakor konstatálta, hogy 3 jelöltre adatott be nála a szabályszerű ajánlás. A jelöltek : Boda Vilmos, Szabó Károly és a szocialista Kondor Bernát. Pont 9 órakor kezdődött meg a szavazás. A városházánál Szekszárd szavazott először. Sorshúzás folytán a Szabó-párt kezdte meg a szavazást. Szekszárdról reggel Szabó kapott 83 szavazatot, Boda. 401 szavazatot. A szekszárdiak szavazása déli egy óráig tartott, ami Bodának a városházánál nagy többséget biztosított. Szekszárd után Őcsény szavazott, ahonnét Szabóra 146 szavazat esett, Bodára egy sem. Utána Decs következett. Szabóra 155 decsi választó szavazott, Bodára 41. Sárpilisről kapott Szabó 40 szavazatot, Boda 2 szavazatot. Alsónyékről

Szabóra szavazott 100 választó, Bodára egy sem. Miután a sárköziek leszavaztak, Szabó 80 szavazattal volt a városházánál előnyben. Erre azonban leszavazott a tiszta Boda-párti Sióagárd, ahonnan 139 szavazat esett Bodára, Szabóra egy sem, úgy, hogy a városházánál az összes községek leszavazása után Bodának 59 többsége maradt.

A polgári iskolánál viszont Szabó volt állandóan többségben. Bátaszékröl kapott Szabó 68, Boda Vilmos 52 szavazatot. Tolnáról kapott Szabó 204, Boda 33 szavazatot, Simonmajorról Boda 3 szavazatot, Bátáról Boda 75 szavazatot, Szabó 17-t, Mözs : Boda 57 szavazatot, Szabó 18-t Várdombról Boda 8 szavazatot, Szabó pedig 10 szavazatot kapott. A polgári iskolánál már d. u. 2 óra után, tekintve, hogy itt sokkal kevesebb választóval biró község szavazott, gyérülni kezdettek a szavazatok. Dr. Beöthy Károly küidöttségi elnök pont 3 órakor tűzte ki a a polgári iskolánál a zárórát délutáni 5 órára. Ezen idő alett Szabóra leszavazott még Tolnáról 48, Bodára 6 választó, Simonmajorról Bodára 3, Bátáról Bodára még 1, Mözsről Szabóra még 5, Bodára 3 és Várdombról Szabóra 4 és Bodára pedig még 5 választó. A polgári iskolánál kapott tehát Szabó összesen 390 szavazatot, Bocla pedig 262 szavazatot. Szabó töb- sége itt 132 szavazat volt. Totth Ödön választási elnök a városházánál l/4 6 órakor tűzte ki a zárórát 1ji 8-ra. A záróra kitűzésekor Bodának volt összesen 845 szavazata, Szbónak volt ösz- szesen 914 szavazata, úgy hogy mikor a zárórát kitűzték és az úgynevezett nachzüglerek kezdtek a városházánál szavazni, Szabó 69 szavazattal volt előnyben.

Óriási izgalom fejlődött ki a záróra alatt. A kortesek mindkét párt részéről teljes erő- megfeszitéssel dolgoztak és vitték a szavazó urnához a még le nem szavazott választókat. Különösen a Boda-pártiak fejtettek ki lelkes, szinte emberfölötti munkát,, mert Szekszárdon Boda hivei lévén nagy többségben, innét remélték a szükséges számú szavazót előállítani. Egymásután robogtak a kocsik és repültek a kortesek, hogy bevigyék a szavazókat. A zárórában az elsők között a vármegyei tisztikar tagjai, köztük Döry Pál alispán, Simontsits Elemér főjegyző szavaztak le Szabó Károlyra. A sárköziek lelkes éljenzése kisérte a felvonuló tisztviselőket. Utánuk a selyemgyári tisztviselők szavaztak le egy csoportban szintén Szabóra. Ellenben a kir. törvényszék tagjai valamennyien — két kielőbbre vihessék minden téren a nemzeti eszme diadalát. S egyesülésük és szent szövetségük jeleként a magyarságot szimbolizáló virágot, a tulipánt választották. Ebben a kis igénytelen jegyben egyesültek fővárosunk lelkes hölgyei s megalkották a Tulipán-kertet, amely most már Szövetség lett s mindent elkövetnek, hogy vallás-, nem- és ragkülönbség nélkül minél több hívet szerezve eszméiknek, síkra szánjanak mindenütt a magyarság érdekében.

S bámulatos az a hatás, amit ez a szent célú mozgalom keltett! Valóságos ostrom alá fogták a jelvények elárusító helyét, a szent lelkesedés olyan versengést keltett az emberekben, hogy nem győzték gyártani a nemzeti jelvényeket s rövid idő alatt a fővárosban majdnem minden emberen ott díszelgett a nemzeti eszmék szolgálatába szegődést jelző tulipán.

De a vidék is részt kért magának e szent célú mozgalomból. Lelkes hölgybizottságok már buzgón egyengetik mindenütt az utakat arra, hogy e szent eszmének minél több hívet szerezve, minél szélesebb alapon, minden rang-, vallás- és nemkülönbség nélkül minden jó hazafit és honleányt csatlakozásra birva megalkossák a Tulipán-kertet s én meg vagyok győződve, hogy rövid idő alatt annyian fognak belépni hazánk igaz magyar érzelmű hölgyei és férfiaiból e szent Szövetségbe, hogy igen kevesen lesznek olyanok, akik e Szövetség tagjainak ne vallhatnák magukat. De hogy is ne ? Mikor e szent eszme köré való társulás nem követel tőlünk más semmit, semmit, mint

igaz hazaszeretetet, olyat, amely nemcsak szavakban, de tettekben is nyilvánul.

S hol van közöttünk csak egy olyan nő, vagy férfi, aki ne igazán szeretné hazáját?

Hol van csak egy is, aki visszariadna apró-cseprő kis áldozatoktól ezért az édes hazáért, amelyért anyáink annyian és annyian férjeiket, fiaikat, legdrágább kincseiket áldozták fel s amelyért apáink ezeren és ezeren vérüket ontották.

Ez a szövetkezés nem követel tőlünk ilyen áldozatokat. Kívánalmai oly parányiak e nagy dolgokhoz képest, hogy eltörpülünk áldozathozásban nagyjaink mellett s ha mégis e parányi áldozatokat is meghozzuk, igen nagy szolgálatot teszünk vele az édes hazának.

Hisz mit követel tőlünk ez a szent szövetkezés ?

Elsősorban tüntető állásfoglalást a nemzeti eszmék mellett. „

Hát ki ne tenné ezt meg szívesen ?

Ki ne venne részt örömmel hazafias ünnepélyeken ? Ki maradna el egy-egy hazafias célra rendezett mulatságról, ha csak egyáltalán áldozhat mulatságokra? Ki szégyelné bár miben jelet adni annak, hogy ő igaz magyar ?

Továbbá kívánja, hogy bevigyük az igaz magyar szellemet a családba és társadalomba.

Ennek a követelménynek is nagyon könnyű megfelelni. Minden jó anya, aki egyszersmind igaz honleány, hogyne nevelné hazafias szellemben gyermekeit?! Csak ne biz.za azokat teljesen cselédre vagy egyéb alkalmazottakra s foglalkozzék csak szellemi képzésükkel ő maga egy kis gonddal velük.

A dadák sokszor izgató meséi helyett mondjon csak ő maga legalább olykor, néha napján egy-egy szép kis mesét történelmünk egyes alakjairól, Mátyás királyról, Szt. Lászlóról, Du- govics Tituszról, Zrínyi Miklósról, Rákóczy Ferencről vagy Dobó Katicáról, Dobozynéról, Zrínyi Ilonáról.

, De ki tudná most itt azt a sok fényes nevet elsorolni, a melyeknek viselői mind mesébe illő mythosi alakok ?! ? Vagy később tárjon az az anya vagy apa egy-egy megkapó képet eléjük a dicső szabadságharcból, a Fehértollasok vagy Vörössapkások hős tetteiről, vagy beszéljen csak nekik az aradi 12-ról. Nem kell ennek kiszinezésére segítségül hívni a fantáziát, mint a meséknél, mondja el csak nekik a tiszta valót s tudom, hogy ez hatásosabb lesz s jobban fogja érdekelni gyermekeit a világ legszebb tündérmeséinél s felfogja kelteni pici szivükben az igaz hazaszeretetet

Később pedig kíséreljük figyelemmel gyermekeink olvasmányait, olvastassuk velük Gaál Mózes, Benedek Elek, Tutsek Anna, Szabóné- Nogál Janka, Rákosi Viktor ifjúsági műveit, később Jókai, Józsika, Mikszáth Herczeg Ferenc, Eötvös Károly, még később Eötvös József műveit, kedveltessük meg velük Petőfi, Arany munkáit, amelyek minden szava nemzeti ihletet kelt a lelkében. Ha ezekre figyelemmel leszünk, tanulhat akkor az a gyermek idegen nyelveket, a mely az ő műveltségét nagyban elősegíti eg}^-