Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-10-01 / 40. szám
2. Korona és nemzet csak úgy kerülhetnek ki a mostani súlyos válságból, ha nem a dac, hanem a kölcsönös megértés, ha nem az örvényekkel fenyegető szélsőségek, hanem az eeymás jogkörét tiszteletben tartó méltányosság arany középutját keresik és járják. A koalíció nem csinál belőle titkot, hogy immár hajlandó a komprommisszumra. A korona, mely csak akkor tölti be népboldogitó hivatását, ha együtt érez a nemzettel és meghallja annak szive dobbanását, nem ragaszkodhatik az ő merev álláspontjához, hanem közelednie kell a nemzethez. Ennek első föltétele, hogy a szeptember 23-án a nemzeti önérzeten és a nemzet jogain ejtett sérelmeket reparálja. Agg királyunk ismerheti az ő hűséges magyar nemzetét. De őszinte királyhűségünk mellett ott találja szilárd hitünket és ragaszkodásunkat ezeréves alkotmányunk iránt. A népek és fejedelmek sorsa attól függ első sorban, vájjon megértik-e egymást. Aki a magyar nemzet ősi alkotmányának szent szimbólumát, Szent István koronáját viseli fején, azt ihlessék meg ennek a koronának jelentősége, tanulságos hagyományai, hogy bíbort, ragyogást, dicsőséget elhomályosít az önkény és erőszak és hogy mindent kiengesztel és fényre dérit a jogtisztelet. VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága október havi rendes gyűlését október hó 5-én tartja meg. — Elvi jelentőségű határozatok. A jogosított engedély nélkül való halászás, tekintet nélkül a sikerre, már magával a halászás cselekményével fejeztetik be. Az, hogy vádlott a varsának a vizből való kivételében meggátoltatott s a varsába futott halakat igy el nem vihette, nem kísérlet, hanem befejezett kihágás, (Föld- mivelésiigyi miniszter 42297/1905.) — A szegényjogon folytatott perien a bélyegmentesség a fel- ség-foíyamodványokra is kiterjed. (Közigazgatási bíróság ’4333/904.) — Az ipartestületek illeték egyenérték alá eső jogi személy. (Közigazgatási bíróság 7500/904.) — Üzleti adókivetésnél a behajthatatlan követelés az adóalapból akkor is levonásba hozandó, ha a közgyűlés jóváhagyásával a tartalékalapból fedeztetik. (Közig, bíróság 14109,904.) — Kályhás- és fazekasiparosok a kályháknak és takaréktüzhelyeknek szétszedésénél és összerakásánál a kéményseprő munkakörébe eső tisztogatást maguk is elvégezhetik. (Kereskedelemügyi miniszter.) T A RC A. Álmatlan. Makacsul ülök kapud előtt, álom, Kinyiltát görcsös türelemmel várom — S bár lüktet a fő s csikorog a fog: Csak azért is aludni akarok. Csak azért is, ha tán hiába is, Ha, mint az ember, gyáva álma is, S az élet úgy megtöri és veri, Hogy üdvét megálmodni sem meri. IGNOTUS. Gonosztett. — Irta: Csehov Antal. — — Ki az ? Ki jár itt ? Semmi felelet. A temetőőr semmit sem lát, csak a szellő suhanását hallja, meg a fák zize- gését és úgy tetszett neki, mintha valaki előtte a fasoron végigfutott volna. A szürke szeptemberi est a földet sürü, ködös homályba burkolta és az őr úgy érezte, mintha az égen, a földön, de még az ő lelkén is valami nyomasztó, végtelenül borongós hangulat vett volna erőt. — Ki jár itt ? — kérdezte újra s úgy vélte, suttogást, majd visszafojtott nevetést hall. — Ki vagy? — En, apuskám ... — felelt végre egy öreges férfihang. KÖZSÉGI ÜGYEK. A megfelebbezett tisztujitás. Szekszárd r. t. város megalakulása és tisztújító közgyűlése ellen, mint már említettük, Dr. Mayer Gyula és Dr. Szászy Endre felebbe- zéssel éltek. — Az iratokat Dr. Hirling Ádám polgármester a következő fölterjesztés kíséretében tette át az alispánhoz : Nagyságos . Alispán Úr! Dr. Mayer Gyula és dr. Szászy Endre szekszárdi lakosoknak a f. évi aug. 29-én megtartott alakulási ülés, valamint a f. évi szept. 2-án megtartott tisztujitás ellen beadott felebbezését a választásra vonatkozó összes iratok és okmányok kapcsán tisztelettel terjesztem fel. A felebbezésben felsorolt indokokra bátor vagyok a következő észrevételeket tenni: 1. A felebbezés első indoka, hogy a képviselők közül többen nem kaptak meghívót illetve értesítést. Habár ezen állítás valódiságát felebbezőknek kellene igazolni s megnevezni azon képviselőket, akik meghívót nem kaptak, mégis, hogy már ezen általánosságban odavetett állítás valótlansága is kétségtelenül kitűnjék, felemlítem, hogy Szekszárd r. t. város 136 törvényes képviselői közül a választási jegyzőkönyv tanúsága szerint 125 a közgyűlésen jelen volt, a távollevő 11 képviselő pedig a csatolt nyilatkozatban kijelenti, hogy szabályszerű kibocsájtott meghívót kaptak, de magán ügyeik miatt a tisztujitáson meg nem jelenhettek, miből világos és kétségtelen, hogy a képviselők kivétel nélkül mindany- nyian az ülésre meg voltak híva. Habár a fenthivatkozott okmányok szerint kizárva van, hogy csak egyetlen egy képviselő is volna, aki meghívót nem kapott, mégis idézem a m. kir. belügyminiszternek 1892 évi 84451 sz. határozatát, melyszerint: «A községi képviselő testület határozatának érvényessége attól, hogy minden egyes képviselő-testületi tag a szabályszerűen kibocsájtott közgyűlési meghívót tényleg kézhez vette-e, vagy nem, függővé téve nincs.* Felebbezők ezen kifogása tehát teljesen elesik. A kibocsájtott ülési meghívók két példányát tisztelettel csatolom. 2. A felebbezők második kifogása, hogy a községi jegyzők úgy az alakuló valamint a tisztújító ülésen résztvettek. A jegyzők jelen voltak ugyan az üléseken, de közülök egyik sem szavazott, ami az iratokhoz csatolt szavazási jegyzékből kétségtelenül megállapítható, s igy a tisztujitás eredményére semmi befolyást nem gyakoroltak ; de ha szavaztak volna is, jogosan szavaztak volna, mert az 1893. évi 51050. sz. belügyminiszteri határozat szerint: ^Azon elöljárók, kik hivataluknál fogva jutottak a képviselőtestületbe, habár hivatali ídejöb letelt, mégis tolna varmegye. — Igen, de ki vagy te ? — Én . . . egy szegény vándor. — Miféle vándor ? — kérdezte az őr haragosan, hogy ezzel egy kissé leplezze félelmét. — Valami gonosz lélek üldöz, hogy erre kóborolsz éjnek idején a temetőben, te sátán ? — Mit, hát ez itt a temető ? — Hát mi volna más ?! Magától értetődik, hogy ez a temető. Hát nem látod ? — Ah, ah . . . szent Isten. — És egy öreges ember sóhajtozása vált hallhatóvá. — Semmit sem látok apuskám, de semmit . . . Nézd csak, mily pokoli sötétség van, de micsoda sötétség apuskám, oh Istenem ! . ! . — Igen, de ki vagy hát te ? — Én egy zarándok vagyok apuskám, egy szegény vándor. — No hiszen, tetszik nekem az ilyen zarándok. Késő éjszaka a temetőben kóborolni, ki látott ilyet? Valami iszákos fráter vagy! — mormogta az őr, akit a vándor szavai és sóhajai valamennyire mégis megnyugtattak. — Csupa bűn az egész életetek, mert egész nap isztok, este aztán az ördög bújik belétek és szertekóboroltok. Nekem azonban úgy tetszik, mintha nem magad volnál. Többen is vagytok itt, mi ? — Nem, apuskám, egyedül vagyok, egészen egyedül, oh bizony magam, én szegény bűnös . . . Az őr rászegzi tekintetét a zarándokra, megáll és kérdi: — Hát hogyan kerültél te ide ? — Eltévedtem jó uram. Tulajdonképpen a mindaddig, mig hivatalaikat utódaiknak át nem adták, a képviselő-testületnek teljes jogú tagjai». Ugyanígy határozott a m. kir. belügyminiszter 1080T/885. határozatával, a mely igy szól: »A községi elöljáróság azon tagjai, akiK a képviselő-testületnek sem választott, sem virilis tagjai, hanem hivatalos állásuknál fogva szavaznak, az általános szavazásban szintén résztvehetnek.» 3. w Fellebbezők harmadik kifogása, hogy Őrffy Lajos virilis képviselő nemcsak a maga hanem mint a szekszárdi takarék- pénztár meghatalmazóttja is szavazott s igy két szavazatot adott be. Habár az 1886-ik évi XXII. t.-c. 33. §-a világosan kimondja, hogy egy személy csak egy képviseleti meghatalmazást gyakorolhat, a másikat mint virilis képviselő a saját szemétében gyakorolta s igy, egyébb indokolásra alig volna szükség, mégis hivatkozom az 1887. évi 12493. sz. belügyminiszteri határozatra, mely szerint: «A községi képisélö-testület rendes tagja egyszersmind egy távollevő legtöbb adót fizető megbizottja is lehet s az ilyen minőségben két szavazatot gyakorolhat.» 4. Fellebbezők negyedik kifogása hogy a polgármesteri, ügyészi és jogtanácsosi állásokra nyilvános pályázat nem lett hirdetve, hanem csak a tisztujitásnak határnapja hirdettetett ki. Az 1886. évi XXII. t.-c. 82. §-a egyen- kint felsorolja azon állásokat, amelyekre pályázatot hirdetni kell s itt egyedül a községi jegyzői és községi orvosi állásokat jelöli ki, mint olyanokat, amelyek betöltésénél pályázat hirdetendő, ily állások pedig ezen tisztujitásokon betöltve nem lettek ha tehát a törvén}^ taxatíve felsorolja a pályázat utján betöltendő állásokat, világos, hogy fel nem soroltakra a pályázat hirdetését nem rendeli, de céltalan is volna, mert pl. a polgármesteri állásra az 1886. évi XXII. t.-c. 73. §-a szerint csak községi választó pályázhat, lévén a polgármester az 1886 évi XXII. t.-c. 63 §-ának második bekezdése szerint a r. t. város községi elöljárója. — Annyira világosak a községi törvények idevonatkozó szakaszai, hogy eddig nem akadt széles Magyarországon senki, ki e szakaszokat megérteni képes ne le volna s azok világos rendelkezése ellen feiebbe- zéssel élt volna. Egyetlen egy, ehhez hasonló esetre tudunk találni az összes rendezett tanácsú városok életében, midőn a belügyminiszter 1889 évi 24819 sz. határozatában kimondotta, hogy a rendezett tanácsú városokban az 1886 évi XXII. t.-c. 63. §-ának második bekezdésében felsorolt elöljárói állásokra, ugyanezen törvény 73. §-a szerint csak oly egyén választható meg,, aki egyszersmind községi választó. A felsoroltakból látható, hogy a felebbezésben felsorolt indokok egyike sem alkalmas arra, hogy a választás érvényességét a legkisebb mértékben is. kétségessé tenné, mert minden 1905. október 1. gőzmalom felé igyekszem, de bizony letértem, úgy látszik, a helyes útról és eltévedtem . . . — Micsoda, hát erre keresed a gőzmalmot,, te ostoba! A gőzmalom jó messze balra van a városon kívül, az országút mentén. De te részegségedben három versztnyivel többet mentél. Úgy látom, a városban nagyon is a fenekére néztél a pohárnak. — Igaz, belátom, hogy bűnös vagyok apuskám, beismerem, tényleg igazad van és én nem is tagadom bűnömet, de hogy menjek én most tovább ? — No hát eredj csak innen egész egyenesen mindaddig, mig egy bekerített térre nem jutsz, ott aztán fordulj tüstént balra és menj végig a temetőn, amig a kis kapuhoz érsz. Azon lépj ki és eredj Isten nevében. Ám jól vigyázz, hogy bele ne ess egy sirgödörbe. Ott aztán a temető mögött menj, menj, amig csak el nem éred az országutat. — Adjon neked apuskám az Isten jó egészséget, óvjon és védjen tégedet és legyen irgalmas te hozzád, de te jó uram elkísérhetnél engem. Légy oly jó, tedd meg, legalább a kis kapuig. — Van is nekem arra időm ! Eredj magad. — Légy irgalmas hozzám és tedd meg; imámba foglallak érte. Ebben a koromsötétségben nem látok semmit. De ilyen rémsötétség, Istenem, kisérj el barátom! — De nem vesztegethetem én az időmet kisérgetésre. Hiszen ha mindenkit igy elkényeztetnénk, mégis c$ak sok volna örökké kisérni.
