Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-10-22 / 43. szám

TOLJN A V

3.

hoz és helyreállításához szükséges munkát az elarusitási munkára felfogadott üzleti alkalmazottakkal nem végeztetheti. - Az árunak más helyre való átrakása, rendezése, csomagolása, továbbá a következő napokra eladás céljából való előkészítése munkaszüneti időben nem végezhető. (A m. kir belügyminiszter 1904. évi 5952. sz. határozata) — A lótulajdonos, a ki a kitűzött általános vizsgálat alól lovát elvonja, az 1888. évi VII. t. c. 150. §-ába ütköző kihágást követi. (A m. kir. belügyminiszter 1905. évi 2171. sz. határozata.) — A helyiérdekű vasutak, tartoznak létesíteni vagy legalább is tűrni mindazt a létesítményt, a melyet a vasútvonalukon át való közlekedhetés végett a szomszéd birtokosok gazdasági érdekei szempontjából az illetékes hatóság szükségesnek ítél. Ezen szükség fenforgását az illetékes hatóság nem csupán a vasút céljaira szükséges területek kisajátítása alkalmával, hanem később is bármikor megállapíthatja. Az illetékes hatóságnak jogában van a vasútvonalon át való említett közlekedésnek szokásos módjai közül azt megállapítani, a melyet a fenforgó viszonyokhoz képest a törvényes igényeknek megfelelőnek és szükségesnek tart, tehát magán használatra szolgáló iparvasuttal való átjárást is. — A vasúti jog kizárólagosságát a törvény csupán közforgalmú vasúttal szemben részesíti védelemben. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1905. évi 714. számú határozata).

H I R E K.

19í)5 október 22.

—^Személyi hírek. Eszterházy Miklós herceg, vármegyénk legnagyobb földbirtokosa, a múlt napokban Hallév József kir. tanácsos, jószágkormányzó és Pál József uradalmi felügyelő kíséretében Kaposvárra érkezett, hol somogy- megyei birtokai fölött szemlet tart. — Perczel Dezső v. b. t. tanácsos a tolnamegyei gazdasági egyesület igazgató választmányának ülése alkalmából f. hó 19-én Szekszárdon időzött.

— BllCSUestély Podhoránszky Géza műszaki tanácsos, kér. felügyelő f. hó 19-én hagyta itt városunkat, hogy uj állását Temesvárott elfoglalja. Az államépitészeti hivatal mérnöki és hivatalnoki kara szerdán este a volt principális tiszteletére a kaszinóban bucsubankettet rendezett, mely alkalommal Podhoránszky igen meg- hatottan búcsúzott el tisztviselőtársaitól. A hivatal vezetését egyelőre Paiss József főmérnök vette át, amennyiben az uj hivatalfőnök Alacs Zoltán főmérnök csak a jövő hó 10-én érkezik meg és veszi át a hivatal vezetését.

csiiggedés-félét éreztem. A gyerekek, akik eleinte illedelmesen pongyolámba kapaszkodtak, utóbb megunták a szórakozásnak e nem nagyon változatos nemét és kiszöktek a másik szobába, ahol azzal mulattak, hogy egymást harapni kezdték. Az erre következő nagyszabású sírást az uram egy pár pofonnal akarta csillapítani, de, sajnos, eredménytelenül. A gyermekeimnek a visítása csakhamar tébolyitó arányokat öltött és az uram meg én tanácstalanul néztünk egymásra, majd pedig a madmazelre. Különösen a madmazelre, akitől, mint a nyugat-európai kultúra képviselőjétől, és eszerint határozottan felsőbb lénytől ez ügynek az elintézését vártuk. Azt reméltük, hogy nehány francia szóval vagy valami különösebb párisi eljárással rögtön mosolyt fog varázsolni a siró gyermekek arcára. De hiú volt minden reménykedés ! A madmazel isteni nyugalommal folytatta a selyem alsó szoknyáinak a kirakását és a gyereksivalkodással szemben az imponáló nemtörődömség álláspontjára helyezkedett.

Bennem forrni kezdett a méreg, de az uram kérő tekintetére egyelőre nem üzentem háborút a francia nemzetnek. A magyar ékesszólás minden csábításával halmoztam el gyermekeimet és olyanokat ígértem nekik, amik egy milliomos családot is az anyagi tönk szélére juttatnának. Ezen az alapon annyira a mennyire, helyreállt a béke, amire a madmazel királynői mosollyal jegyezte meg.

— ügy látszik, a kicsikék rosszak :

— Az uj rendőrkapitány. Molnár Lajos Szekszárd r. t. város redőrkapitánya f. hó

20-án foglalta el állását és kezdette meg hivatalos működését.

— Fölolvasás a múzeumban. Vasárnap délután 6—7 óráig kizárólag felnőttek számára «Közép-Európa nagyvárosai* címmel fog a második fölolvasás megtartatni a szekszárdi muzeum képtár-termében vetített képekkel. Előadó Molnár József gazdasági egyesületi titkár. Belépti-dij 50 fillér. Ez az előadás hétfőn a felnőttek számára belépti-dij mellett és a tanuló- ifjúság számára ingyenesen megismételtetik. Itt említjük meg, hogy íolyó hó 15-én. vasárnap délután megismételte Wosinsky Mór apátplébános «A teremtésről* című fölolvasását a helybeli tanulóifjúság részére, melyen azonban nemcsak tanintézeteink fiú- és leánynövendékei, hanem felnőttek is nagy számban vettek részt. — Ez alkalommal a képek vetitese, minthogy nagyobb volt a gyakorlat, már kielégítően sikerült.

— Bemutató a Nemzeti Színházban. Folyó hó 27-én, pénteken lesz a budapesti Nemzeti Színházban bemutató előadása Molnár Gyula budapesti ügyvéd, szerkesztőnk sógora «Bayard lovag» cimii társadalmi színmüvének. A darabban Márkus Emilia, Császár, Gál, Lenkey Hedvig, Rózsahegyi és Vizváriné játszák a főszerepeket.

— Kinevezések- A tolnaváraljai kőszénbányánál alkalmazott Uttrás Virgil bányamérnök gyakornokot a diósgyőri bányákhoz nevezték ki bányamérnökké, helyébe Konrád Károly bányamérnököt választották be gyakornokul.

— Teaestélyek. A szekszárdi jótékony nőegylet elnökségétől a következő sorokat vettük : Az «Egyesült Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet» az idei teaestélyek sorozatát október hó 25-én, november hó 8-, 22- és 29-én tartja meg a helybeli róni. kath. olvasókör helyiségeiben tombola, hangverseny, tableaux és műkedvelő előadással egybekötve. Kezdete este 8 órakor. Belépő-dij személyenként 1 korona. — Felkérjük a nagyérdemű közönséget, hogy a jótékony cél érdekében szíveskedjenek ajándéktárgyakat küldeni a tombolajáték sikeres kiállításához, mely tárgyakat köszönettel vesz át a nőegylet elnöksége.

— Eljegyzés. Szepesi János kajdacsi másodjegyző tartalékos honvédhadnagy eljegyezte Lágler Ilonát, Lágler .Sándor kölesdi evang. lelkész leányát.

— Magasabb nyugdíjigény. Gyomlai József kurdi kántortanitó nyugdíjigénye 760 koronáról 960 koronára emeltetett.

— Névmagyarosítás. Trebitsch Lajos paksi illetőségű, budapesti lakos, családi nevének «Taraw»-ra való magyarosítását a belügyminiszter megengedte.

—■ Tüskei kertészet cég alatt nyílt meg a kaszinói bazárban Döry Etelka kertészeti üzlete, mely nagy hiányt pótol városunkban. Eddig Szekszárdon alig lehetett élővirágokból valamire való csokrot kapni és a szerelmes fiatal emberek vagy Budapestről szerezték be drága pénzen virágajándékaikat, vagy pedig kénytelenek voltak lemondani arról, hogy ideáljaik iránt a legpoetikusabb módon figyelmesek lehessenek. A hires tüskei kertészet ezentúl Szekszárdra fogja szállítani legszebb virágjait, melyeket mohó gyorsasággal fogyaszt majd el az itteni publikum. De nemcsak virágok, hanem a konyhakertészet összes termékei és mindenkor a saison újdonságai lesznek ebben az üzletben, melyre a háziasszonyok figyelmét különösen felhívjuk, a legnagyobb választékban kaphatók.

— Tanitóválasztások. Dévay Károly tanitó a szakályi római katbolikus iskolához, Sesevits Dorottya tanítónő pedig a medinai gör. kel. szerb iskolához választatott meg. Az uzdi községi elemi iskolánál megüresedett tanítói állást Klementik János tanítóval töltötték be. A tolnai rk. iskolánál megüresedett tanítónői állásra a 6 pályázó közül Farkas Irén tanítónőt választották meg.

Színház. Szilágyi Dezső társulata egy hét óta működik Szekszárdon. A társulat jó részben a régi tagokból áll, az uj tagok is beleillenek a keretbe. Színészeink — számolva a nálunk támaszható és túl nem hajtható igényekkel — elég jól játszanak, több-kevesebb tehetséggel, intelligenciával és ambícióval, de mindannyian becsületes igyekezettel játszák szere- peiket.A férfiak közül Vágó, Sátori, Simon, Eőri és Kiss Pista, a szép hangú baritonista, a hölgyek közül: Lendvai Ferike, V. Berzsenyi M. és Túri Mariska a legügyesebbek. Kiemelendő a színészek szereptudása és a tisztességes jelmezek, ami kisebb vidéki társulatoknál szokatlan. A műsor szintén kielégítő. A közönség gyéren látogatja a színházat — csak a «János vitéz» tudott eddig telt házat toborozni.

— Csók István kollektív kiállítása. Csók István festőművész párisi tartózkodását megszakítva hazatért, hogy munkásságáról beszámoljon és először is itthon mutassa be újabb alkotásait. A kiállított festményeket e hó 23-án mutatják be a sajtó képviselőinek s a tárlatot kedden, f. hó 24-én nyitja meg Lukács György dr. közoktatásügyi miniszter a «Könyves Kálmán* kiállítási termeiben. Csóknak Szekszárdon és a Sárközben levő képei is ki lesznek állítva.

— Meghalt 48 -as honvéd. Maráéi Mihály 48-as strázsamester, bedegi lakos, Bedeg község bírája, ki 30 évig megyebizottsági tagja volt Tolnavármegyének, 85 éves korában Bede- gen meghalt. Az öreg köztiszteletben álló bírót nagy részvét mellett kisérték utolsó útjára.

(Az uram a zsebszótárból lefordította.)

Zavart mosollyal hallgattuk ezt a szigorú bírálatot, miközben a madmazel fenséges gőggel folytatta a ládák kiürítését. Amikor az inti- mebb fehérneműre került a sor, az uram, aki nagyon szemérmes lélek, kiment a szobából, én pedig utána.

— Nos ? — kérdeztem tőle egy kis hallgatás után. — Még mindig olyan rokonszenves ?

— Istenem, mondta az uram, — az első délelőtt . . . Kérlek, a holmiját csak ki kell raknia . . .

De a hangjából hiányzott a meggyőződés heve, a jövőbe vetett bizalom . . . Szomorúan néztünk egymásra, mint két szerető lélek, akit együtt valami nagy csapás ért . . . Es nem szóltunk semmit, csak éreztük, hogy a kiábrándulás és keserűség lopózik a szivünkbe . . .

Ebédnél a helyzet még feszültebb lett. A madmazel megtérítette ugyan az asztalt, de az ajka szögletében hihetetlenül fájdalmas mosoly- lyal. így mosolyoghatott Stuart Mária a vérpadon, vagy Jeanne d' Arc a máglyán Az uram arca elsötétült.

— Nagyon érezteti velünk a kultúrát. ! — morogta magában. Aztán a tányérjára hajolt és egy fenevad elkeseredésével kezdett enni.

Csönd volt.

Egyszerre az uram letette a kanalat és csodálkozva, fürkészve nézett rám.

— Mi az ? — kérdeztem csodálkozva.

— Semmi! — mondta az uram és tovább

evett. A madmazel arca hideg és merev volt. De ahogy újra a tányér fölé hajoltam, félszemmel láttam, hogy a madmazel mosolyog. Félig zavartan, félig biztatóan, valami nagyon különös mosollyal, olyan mosollyal, amellyel az asszonyok csak a férfiakra mosolyognak . . .

Ebéd után az uram félrevont.

— A madmazelt el fogjuk küldeni — mondta keserűen. — Az asztal alatt a nyugoti kúltura lába meg akart ismerkedni az enyémmel . . . Eleinte rád gyanakodtam . , . aztán azt hittem, hogy véletlen ... de háromszor ismétlődött . . , a madmazel volt . . . Udvariasan és finoman el fogod küldeni . . .

Az «udvarias és finom* fogalmazásra nagyot nyeltem, dehát csendes asszon}' vagyok és nem szeretem a veszekedést. Szépen megkértem tehát a madmazelt, hogy menjen el.

A madmazel előkelőén biccentett a fejével. Megértett. Azt is megértette, hogy miért küldöm el. Bement a szobájába, szépen, kényelmesen visszarakta a holmiját a ládába, aztán eg}' cédulára fölirt egy pár francia szót és átadta az uramnak. Mialatt ő és vele a nyugat-európai kultúra örökre eltávozott tőlünk, az uram a zsebszótár segítségével kibetüzte a cédula tartalmát.

A madmazel ezt irta :

— Ha maguk szeretik egymást, akkor mi az ördögnek vesznek francia nevelőnőt a házhoz.