Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-12-17 / 51. szám

1905. december 17 YLNA VÁRMEGYE. 5 VIDÉK Kőlesd. Gindlicsalád községben f. hó 9-én megtar­tott biró és elöljáró választás eredménye a kö­vetkező volt: I. biró id. Bernrieder József, II. biró Kiss Pál, helyettes biró Pintér József (uj), közgyám Pintér András (uj), pénztárnok Apáth Alajos. Esküdtek: dr. Csapé Dániel, br. Schell József, ifj. Bernrieder József, Wenhardt Mihály (uj), Wagenhach Henrik (uj), Báli Antal (uj), Telegdi József (uj), Oálfi János (uj). A választás egyhangúlag közfelkiáltással történt. A választást dr. Bernáth Béla szolgabiró vezette. Egyletek Intézetek. — Á szekszárdi magyar I. asztaltársaság úgy mint más években, ezidén is tetőtől-talpig felöltöztet 12 szegénysorsu gyermeket. A föl­ruházandó gyermekek a ruhaneműiket kará­csony előtti napon kapják meg az asztaltársa­sághivatalos helyiségében, amikor aszegényeket még meg is vendégelik. KÖZSÉGI ÜGYEK. Alsónyék község jövő évi költségvetése 7615 K. bevétellel, 17737 K. kiadással, 46 szá­zalék pótadóval ; — Harcé 4599 K bev., 7773 K kiadás 35 százalék pótadóval ; — őcsényó 25292 K bev. 36706 K kiadással, 38 százalék pótadóval; — Sárpilisé 6431 K bev. 8330 K kiadással és fedezetül 15, 12 és 2 százalék pótadóvál; — MllCSfáé 2227 K bev. 3500 K kiadással, 27-6 százalék pótadóval ; — MÖcsényé 976 K bev. 1924 K kiadással, 33 százalék pót­adóval ; — Kovác ié 640 K bev. 1135 K kia­dással, 44 százalék pótadóval; DÖrypatlanÓ 5339 K bev. 10704 K kiadással, 14 százalék pótadóval; — Tevelé 19016 K bev. 25208 K kiadással, 36 százalék pótadóval; — GrábÓCé 858 K bev. 2835 K kiadással, 56 százalék pót­adóval; — Pincehelyé 6770 K bev. 13188 K kiadással, 145, 13 és 6 százalék pótadóval; — Tamásié 36188 K bev. 54622 K kiadással, 30 és 10 százalék pótadóval; MagyarkeszIÓ 4931 K bev. 11952 K kiadással, 43 százalék pótadóval; Magyarkeró 2720 K bev. 3359 K kiadással, 25 százalék pótadóval; — Bedegé 5455 K bev. 9578 K kiadással, 55 százalék pót­adóval jóváhagyatott. — Kocsola község jövő évi költség-vetése pótlás végett visszaküldetett.- Allatbetegsegek. Dombóvár községben a járványos jeleggel föllépett sertésvész meg­szűnt. — Bonyhád községben a juh-rűhkór meg­szűnt. — Udvari községben az ebveszettség megszűnt. Bát& községben a szórványos ser­tésvész megszűnt. — Sióagárd községben a veszettség miatt sertésekre elrendelt zárlat föl­oldatott.- — Szemcséd községben sertésorbánc állapíttatott meg. — Harc községet a földmi- velésügyi miniszter egyetértésben a belügymi­niszterrel a közvágóhíd tartásának kötelezett­sége alól fölmentette. TÖRVÉNYKEZÉS. Ii szekszárdi kir. törvényszéknél főtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1905. évi december hó 19-én. Varga Ferenc és társa ellen, hatóság elleni erőszak miatt. YValder Bernát ellen, vétkes bukás miatt. Bölcsföldi Péter ellen, rágalmazás miatt. Szigeti János ellen, hatóság elleni erőszak miatt. Pintér János ellen, súlyos testi sértés miatt. Paar Gusztáv és társa ellen, súlyos testi sértés miatt. 1905. évi december hó 21-én. Budai János ellen, súlyos testi sértés miatt, ióth Antal ellen, lopás miatt. Oláh Sándor ellen, erőszakosság miatt. Csizmadia Sándor ellen, lopás miatt Törő Jánosné ellen, lopás miatt. Jakusz István ellen, csalás miatt. Müller Anna ellen, lopás miatt. Fogolt Ferenc ellen, lopás miatt. IRODALOM. ZENE. —A .,Magyar Könyvtár,, novemberi soro­zatát a legújabb elbeszélő irodalomnak egy nagytehetségü műnevelőnője nyitja meg: F. Kaffka Margit, aki két olyan novellával szere­pel a vállalatban, melyek méltán feltűnést fognak kelteni. Kivált az első, a „Levelek a zárdából“, válik ki már tárgyánál fogva is ; egy nevelőbe adott gyönge kis leány megható tragédiáját beszéli el, a ki hiába vágyódva az anyai karok után, rémképekkel ijesztve, oknélküli büntetésekkel zaklatva, végre gyászo­san elpusztult. — Az ezt követő szám a magyar irodalom egy régi hézagát tölti ki amennyiben Dauded Alfonz kisebb munkáina legszebb reme­keit, a „Contes du Lundi“ háborús tárgyú el­beszéléseit teszi hozzáférhetőkké, Marquis Géza jeles fordításban. A füzet cimét annak méltán leghíresebb darabja adta: Az utolsó leckeóra“ E két szépirodalmi munka után egy ismeret- terjesztő következik: Dr. Hankó Vilmos könyve „Régi magyar tudósok és feltalálókról,“ mely­ben a szerző élénk, népszerű előadásban veszi sorra mindazokat, akik az elmúlt századokban a természettudományok terén becsületet szerez­tek a magyar névnek. Végre az utolsó szám folytatja azt az igen hasznos sorozatot, melyet «Szavaló könyvek» címmel a nyáron indított meg a «Magyar Könyvtár,» s mely a legol­csóbb áron juttatja az ifjúságot az egész világ- irodalomból összeválogatott hatásos szavalmány- darabokhoz. Az első «Angol költőkből» cimü füzet után most «Német baladák és románcok“ következnek sorra, Feleky Sándor sikeres át­ültetésében. — A «Magyar Könyvtár» füzetei­nek száma ezzel elérte a 440-et, melyekről részletes jegyzéket bárkinek ingyen küld a ki- adóhivatal : Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) könyvkereskedése Budapest, Andrássy-út 21. Egy-egy szám ára 30 fillér. Előfizetések bármely napilapra elfogadtatnak. Budapesti Hírlap Egyetértés Független Magyarország Pesti Hírlap Pesti Napló • A Polgár Az Újság A Nap Es1i Újság Magyarország Elclapok s Bolond Istók Kakas Márton Fidibus Útmutató : Vasúti menetrend naponként kipható molevár mór könyv- és papiráruraktárában __ SZEKSZÁRDON KÖZGAZDASÁG A kereskedelem történetéből. Irta és felolvasta: Br. Kron Ferenc ügyvéd, a «Szekszárd1 Kereskedelmi Alkalmazottak» egyletének megnyitó ünnepélye alkalmából. Tisztelt Egyesület! Az Önöket már szakmájuknál fogva ter­mészetszerűleg leginkább érdeklő témáról: a kereskedelemről s az állami és szociális élet egy mindinkább előre törtető megizmosodott hatalmas szerepéről, a kereskedőkről óhajtok Önöknek egyet-mást felolvasni. Az ősrégi időkben, eltekintve attól, hogy az életviszonyok is a legkezdetlegesebbek vol- tak, a népesség gyér száma, a közlekedési esz­közöknek úgyszólván teljes hiánya s a népek­nek egymástól való elzárkózottsága folytán kereskedelemről szólni alig lehet. A kereskedelmi élet legrégibb nyilvánulása a cserekereskedés volt. A pénz u. i. mint köz­vetítő eszköz, még ekkor ismeretlen fogalom lévén, az emberek szükségleteiket akként szerez­ték be, hogy az egyik terményt becserélték a másikkal s a kinek egyikből fölöslege volt, az kért a másiktól az ő fölöslegéből. A kinek pl. fölösleges búzája volt, az búzáért vett a másik­tól mondjuk pl. nyers bőröket, melyekkel testét az időjárás viszontagságai ellen megvédhette. Vagy a kinek sok juha volt, az becserélte a fölösleget más jószágra stb. Hogy ez valóban igy kellett legyen, azt legjobban igazolják azok a még ma is teljesen nomád életet élő félvad népek, kikhez a civilizációnak egyetlen sugara sem jutott; igy pl. az Afrika vagy Ausztrália belsejében élő félvad törzsek. Történelmi adatok tanúsítják, hogy az első kereskedéssel foglalkozó nép a föníciai volt. Egyiptom fénykorában ez az élelmes nép járta be kezdetleges járműveivel, hajóival a Földközi tengert határoló országokat. Ezek vitték a Nílus vidék gazdag termését a szomszéd országokba s kétségtelenül jó üzleteket csinálhattak, mert nem kellett félniök sem az akkor még ismeret­len tőzsdei árfolyamok hullámzásától (legfeljebb a tengertől) sem az amerikai gabonatermékek erős konkurrenciájától. A hódítás ösztöne és hatalomvágya s ebből kifolyólag vívott nagy harcok, háborúk hozták egymással érintkezésbe a különböző nemzeteket, s ezek nyomán bekövetkezett békés idők meg­ismertették egyik népet a másiknak kultúrájával, különleges viszonyaival, gazdasági és ipari ter­mékeivel s ekként a kereskedelem is mindinkább szélesebb terrénumhoz juthatott s amely állam politikailag dominált, az volt egyúttal irányitója a kereskedelemnek és a vele járó fellendülésnek s gazdagságnak. Palesztina vitéz és harcias királyai meg­hódítván a körülöttük élő népeket, gazdasági­lag és kereskedelmileg is központjává tették Judea országát az akkori világforgalomnak. — S midőn Görögország Periklész alatt fénykorát élte, az Aegei tengeren messze országokból jövő hajók szállították tropicus vidékek kincseit Éjszak-Afrika minden gazdagságát Athénbe. — S midőn sok századdal később Róma lett a világ ura, a győzelmes hadjáratokon kívül két­ségtelenül helyes kereskedelmi politikája a leg­nagyobb mérvben növelte s állandósította meg hatalmát, erejét. Róma bukásával, midőn a népvándorlás vad hordái seperték végig egész Európát s hosszú időkre a keresdelmi élet is szünetel, mert midőn csak ököljog uralkodott, az enyém- tied-övé fogalmak kaossá gomolyogtak össze, akkor kereskedelmi életről szó nem lehetett. — A szárazföldet a rablólovagok vad martalócaik- kal, a tengereket pedig kalóz hajók nyugtala­nítják minduntalan. Midőn azonban a közép­korban uj államalakulások történnek s az egyes országok határvonalai fixirozódnak, a kereske­delmi élet is lassan-lassan megélénkül, sőt bá­mulatos virágzásra emelkedik. — Csak rá kell mutatnunk a németországi gazdag Hamsa-váro- sokra, melyeknek kereskedelme messze orszá­gokat lát el kellő szükségletekkel s melyeknek értékesnél-értékesebb árukkal megrakott hajói a világ minden tengerét rótták keresztül-kasul s melyek ép kereskedelmük által szerzett hatal­muk révén a legnagyobb privilégiumokat csikar­ták ki a német uralkodóktól; önkormányzati joguk a lehető legtágabb körű volt, pénzverési joggal s egyéb kiváltságokkal voltak felruházva. Avagy nézzük a középkori dúsgazdag és hatalmas olasz városokat, mind megannyi az akkori világkereskedelemnek fókusa, központja, Velence, Milánó, Jenna, Nápoly, ‘mindegyiket kereskedelme s világszerte ismert ipara tette nagygyá, hatalmassá, az akkori idők valóságos nagy hatalmaivá ! S vájjon nem tudjuk-e, hogy áz újkor s legújabb korban az államokat nagygyá, hatal­massá első sorban kifejlett iparuk ■svkereskedel- rpük teszi. Elég rámutatnunk e tekintetben az Éjszak-Amerikai Egyesült Államokra s különö­sen Angliára, eme «par exellence» kereskedő államra, mely nagyszerű gazdasági politikájával nemcsak vezet, de úgyszólván uralkodik is nem­csak a kontinensen, hanem mondhatjuk, mind az 5 világrészen. Avagy a német egység létrejötte után mi más emelte Németországot a legutóbbi évtize­dekben, mint mesés gyorsasággal s hangya- szorgalommal megnövesztett kereskedelme, hisz minden újságolvasó ember tudja, hogy a né­metek zseniális császárjának nemcsak a róla elnevezett bajuszviselei az egyedüli ambíciója, hanem birodalmának a legjobb kereskedelmi érzékkel megáldott vezetője is. S midőn Kis- Ázsiát alkalmas terremunnak találja a német gazdasági és ipari termékek exportpiacának, barátkozik a szultánnal, nem átallja személyesen lefáradni a szent földre, elhajókázni messze tengereken Marokkóba s mindezt miért ? hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom